adozona.hu
AVI 1998.5.58
AVI 1998.5.58
I. Az adóellenőrök e minőségüket a próbavásárlást követően bármikor időbeli korlát nélkül igazolhatják. II. A próbavásárlást követően nincs törvényi akadálya annak, hogy az adóhatóság az adóalanynál az Art. VI. fejezetében szabályozott előírások betartásával további adóellenőrzést végezzen (1990. évi XCI. törvény 56. § és 51. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatóság VI. operatív ellenőrzési osztálya 1995. november 15-én 15 órakor a felperes telephelyén nyugta- és számlaadási kötelezettség teljesítésére vonatkozó helyszíni ellenőrzést tartott, amelyről jegyzőkönyvet készített.
A felperes a nyugta- és számlaadási kötelezettségének nem tett eleget, mivel a bizonylaton nem szerepelt a kibocsátás pontos dátuma. A készpénzfizetési számla adásakor pedig a termék KSH besorolási számát nem tüntette fel. További hiányosság, hogy a bizon...
AVI 1998.5.58 I. Az adóellenőrök e minőségüket a próbavásárlást követően bármikor időbeli korlát nélkül igazolhatják.
II. A próbavásárlást követően nincs törvényi akadálya annak, hogy az adóhatóság az adóalanynál az Art. VI. fejezetében szabályozott előírások betartásával további adóellenőrzést végezzen (1990. évi XCI. törvény 56. § és 51. §).
Az APEH megyei igazgatóság VI. operatív ellenőrzési osztálya 1995. november 15-én 15 órakor a felperes telephelyén nyugta- és számlaadási kötelezettség teljesítésére vonatkozó helyszíni ellenőrzést tartott, amelyről jegyzőkönyvet készített.A felperes a nyugta- és számlaadási kötelezettségének nem tett eleget, mivel a bizonylaton nem szerepelt a kibocsátás pontos dátuma. A készpénzfizetési számla adásakor pedig a termék KSH besorolási számát nem tüntette fel. További hiányosság, hogy a bizonylattömb a nyilvántartásában nem szerepelt.
Mindezen mulasztások miatt az elsőfokú adóhatóság határozatában felperes terhére nyugta- és számlaadási kötelezettség elmulasztása miatt 80 000 Ft, nyilvántartás-vezetési kötelezettség megsértése miatt 100 000 Ft, összesen 180 000 Ft összegű mulasztási bírságot szabott ki és kötelezte annak megfizetésére.
A felperes fellebbezett e határozat ellen, azonban az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést.
A felperes előbb B. V. Gyula adótanácsadó képviseletével benyújtott keresetében kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, költségei megtérítését.
A bíróság végzésével a B. adószakértő és könyvelő betéti társaság képviseleti jogosultságának hiányát állapította meg a perben és B. V. Gyula adószakértőt a további bírósági eljárástól eltiltotta.
Ezt követően a felperes személyesen járt el az ügyben, felhívásra más meghatalmazott képviselőről nem gondoskodott.
A felperes azt állította keresetében, hogy az ellenőrzést végző revizorok súlyos eljárási szabálysértésekkel dolgoztak, ellenőrzési jogosultságukat nem megfelelően igazolták.
A szolgálati igazolvány és a megbízólevél együttes felmutatása szükséges, a peres ügyben ez nem így történt. Egyébként is próbavásárlás befejezésekor kell igazolni az ellenőrzési jogosultságot és ekkor kezdhető meg az ellenőrzés. A perbeli ügyben pedig az ellenőrök később tértek vissza a vásárlás színhelyére.
A revizorok nyugta helyett számlát kértek, majd amikor látták, hogy a számla nem az előírások szerint van kiállítva, megkezdték az ellenőrzést.
A felperes szerint alperes nem tett eleget az Art. 51. §-ának (7) bekezdésében előírt bizonyítási kötelezettségének sem, nem tárta fel a felperes javára szolgáló tényeket, körülményeket. Például a szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartása elkészült, szabályosan, a törvényi előírásoknak megfelelően vezette felperes, a nyugtatömbök mindegyik nyugtáján az évszám fel van tüntetve, az szabályosan vezetett és a felperes korábban nem követett el hasonló mulasztást. Túlnyomórészt külföldieknek ad el piacon, akik nyugtát kérnek, a számlatömbjét ritkán használta.
A felperes szerint, ha ritkán használja a számlatömböt, akkor nem emlékezhet pontosan annak kitöltésére, nyugodt körülmények között az üzletben, a vásárlás befejezését követően eszébe jutna. Egyébként az általa kiállított nyugta és számla megfelel az 1991. évi XVIII. tv. 83. és 86. §-ában, az Art. 34. §-ában és az áfa-törvény 12. §-a (1) bekezdésének 17. és 20. pontjában foglaltaknak. A nyugta- és számlaadási kötelezettségének eleget tett. Utalt a felperes az Art. 62. §-ának (3) bekezdésében, a 64. §-ában írtakra, az Áe. 17. §-ában foglaltakra.
Jogszabálysértőnek találta az elsőfokú adóhatósági határozatot is, hiányolta, hogy nem alkalmazták a méltányosság elvét, holott ez az Art. 1. §-ának (6) bekezdése szerint kötelessége lett volna a közigazgatási szervnek. Ezzel kapcsolatban más bíróságok ítéleteire hivatkozott felperes.
Ezen kívül idézte az APEH 2003/1994. sz. irányelvét, amely a mulasztási bírság kiszabásával kapcsolatban követendő adóhatósági gyakorlatról rendelkezik. Az eset összes körülményét kell vizsgálni a bírság kiszabása esetén.
A felperes azt állította, hogy alperes az Áe. 43. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően nem állapította meg a tényállást, a bírság mérsékléséről sem gondoskodott megfelelő mérlegeléssel.
Kifogásolta a felperes, hogy az alperes nem tüntette fel külön-külön az elkövetett jogsértéseket és az ehhez kapcsolódó bírságösszegeket, erre vonatkozóan a határozat indokolási része nem tartalmaz megfelelő megállapításokat. Ezen kívül az adóhatóság megsértette a kézbesítésre vonatkozó jogszabályban írtakat is.
Az ügyintézési határidő be nem tartásával - a felperesi nyilatkozat szerint - kára keletkezett, amelyet az alperes okozott. Kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését, új eljárásra utasítását, a határozat végrehajtásának felfüggesztését.
A felperes szerint a ki nem állított és hiányosan kiállított bizonylat büntetési értéke nem lehet ugyanaz, túl magas a mérték.
Kérte a felperes B. V. Gyula adótanácsadó tanúkénti meghallgatását, melyet az alperes ellenzett, a bíróság nem rendelte el. Szükségtelennek tartotta.
Az alperes írásbeli ellenkérelmében a kereset elutasítását és költsége megállapítását kérte.
Előadta, hogy a felperes által kibocsátott bizonylatokon minden, a jogszabályban előírt adat nem szerepelt. Azok nem feleltek meg az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv 13. §-a (1) bekezdésének 17. és 20. pontjaiban rögzítetteknek. A helyszíni ellenőrzést követően az adóhatóság hivatalos helyiségében került sor a felperes szigorú számadási nyomtatványokat tartalmazó nyilvántartásának ellenőrzésére.
A jegyzőkönyv (1995. november 17-én) rögzítette, hogy a felperes a nyilvántartásban nem szerepeltette a fentebb már megjelölt sorszámmal záródó készpénzfizetési számlatömbjét.
A felperesi állítással ellentétben a próbavásárlás az Art. 56. §-ának (4) bekezdése értelmében olyan speciális ellenőrzési forma, amely során az ellenőrzést végző csak a revíziót követően fedi fel kilétét. Jelenti ez a szolgáltató igazolvány felmutatását és a megbízólevél bemutatását.
Az eljáró revizorok mindkét feltételnek eleget tettek, hiszen a felperes a megbízólevelet a próbavásárlást követően saját kezűleg írta alá.
Eleget tett az adóhatóság az Art. 51. §-ának (7) bekezdésében foglaltaknak. A jegyzőkönyv mellékletét képezi mind a vásárlásról átadott bizonylat, mind a kérésre készített készpénzfizetési számla.
Nem helytálló a felperes azon állítása, mely szerint eleget tett a számla-, illetve nyugtaadási kötelezettségének, hiszen egyik bizonylat sem felelt meg az áfa-törvény már fentebb megjelölt helyein írtaknak.
A felperes beadványában megerősítette azt a vitathatatlan tényt, hogy a számla szabályos kitöltését - tekintettel annak ritka használatára - elfelejtette.
A próbavásárláson túl a revizorok ellenőrizhetik az adózó által használt bizonylatok nyilvántartásba vételét, illetve a nyilvántartás vezetésének szabályosságát. A nyilvántartást az adóalanynak nem kell az értékesítés színhelyén tartani, a bizonylatok bevonása mellett tudja csak az adóhatóság - későbbi időpontban - megállapítani, megvizsgálni a nyilvántartásokat.
Alaptalan az a felperesi megállapítás is, hogy az adózó a jegyzőkönyv tartalmát nem ismerhette meg. Ezt másolatban a jegyzőkönyv aláírásával egyidejűleg megkapta, átvette.
A más bíróságok ítéleteivel pedig nemfoglalkozott az alperes, mivel azok lényegét konkrétan nem fogalmazta meg a felperes keresetében.
A felperesi véleménnyel szemben rögzítette az alperes, hogy az elsőfokú adóhatósági határozatban az egyes mulasztásokra külön-külön került kiszabásra a bírság és megindokolásra.
Az általános forgalmi adóról és a számvitelről szóló jogszabályok összevetéséből született felperesi következtetés pedig értelmezhetetlen, ugyancsak a kézbesítésre vonatkozó felperesi felvetésekre nem nyilatkozott, mivel a felperesi állítást tanúsító irat nem található fel..
A felperes az elsőfokú határozatot - a tértivevény tanúsága szerint - 1996. február 16-án átvette.
Megalapozatlannak tartotta az alperes a felperesi késedelmi pótlék számítására vonatkozó előadását is. A késedelmi pótlék felszámításának kezdő időpontja a másodfokú határozat közlése. Szükségtelennek tartotta B. V. Gyula adószakértőkénti meghallgatását, mivel a felperes által elkövetett mulasztásra, a jelen perrel támadott határozat alapjául szolgáló tényállásra vonatkozóan semmilyen tényt nem tud bizonyítani. A helyszínen, de a hatósági eljárásban sem vett részt személyesen. A kereset elutasítása mellett a költsége megállapítását kérte.
Az elsőfokú bíróság állásfoglalása szerint a felperes keresete alaptalan.
A becsatolt iratokból kétségtelenül megállapítható az a mulasztás, amelyet az alperes határozataiban már rögzített, így a felperes mint egyéni vállalkozó a nyugtán nem tüntette fel a kibocsátás évét, a készpénzfizetési számlán pedig nem szerepeltette a termék KSH-besorolási számát.
Az szja-törvény hatálya alá tartozó magánszemélyek az 1990 évi XC. tv (magánszemélyek jövedelemadójáról) 2. sz. mellékletének B/p. pontja alapján a bizonylatokat szigorú számadás alá vont nyomtatványként kell kezelni és nyilvántartani.
Az alperesi hivatali helyiségben felvett jegyzőkönyvből szintén kétséget kizáróan megállapítható az, hogy a bizonylattömb a felperesi nyilvántartásban nem szerepelt.
Márpedig az Art. 33. §-a értelmében a nyilvántartást úgy kell vezetni, hogy a bennük foglalt adatok a számviteli bizonylatokon alapuljanak.
Az Art. 74. §-ának (12) bekezdése szerint, ha az adózó akár a számla, készpénzfizetési számla, akár a nyugtakibocsátási kötelezettséget elmulasztja, az adóhatóság az első alkalommal 100 000 Ft-ig, a mulasztás ismétlődése esetén pedig az előző bírság kétszeres összegéig terjedő mulasztási bírságot állapít meg.
Az ebben a körben kialakult egységes ítélkezési gyakorlat értelmében a nyugta egyes tartalmi elemei között nincs helye különbségtételnek, ennél fogva bármelyik, a törvényben felsorolt adat hiánya elegendő annak megállapításához, hogy a bizonylat nem felel meg a nyugta követelményeinek, következésképpen a bármely okból fogyatékos bizonylat átadása esetén az adózó nem tesz eleget a nyugtaadási kötelezettségének.
Ennek megfelelően pedig az adóalannyal szemben minden esetben alkalmazható az Art. 74. §-ának (12) bekezdésében meghatározott jogkövetkezmény.
A bíróság úgy foglalt állást a közigazgatási határozat felülvizsgálatakor, hogy az nem jogszabálysértő.
Az alperes a határozat meghozatalakor hatályban lévő áfa-törvényben, az adózás rendjéről és az államigazgatási eljárásról szóló törvényben foglaltakat betartotta, így a felperes által kért hatályon kívül helyezésre és új eljárás lefolytatására szóló kötelezést tartalmazó keresetét elutasította.
A fentebb felsorolt mulasztások miatt a törvényes kereten belül alkalmazott mulasztási bírság indokolt volt, a bírság összegének meghatározásakor az alperes az Art. 74. §-ának (16) bekezdésében írtak alkalmazásával járt el.
Kártérítési igény megállapításával a bíróság a közigazgatási perben nem foglalkozik, egyébként sem terjesztett elő arra vonatkozóan érdemi keresetet.
Az államigazgatási jogkörben okozott kár iránti igény is más bíróság előtt érvényesíthető, a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú ítélet indokolását kizárólag a fellebbezésben foglaltakra tekintettel egészítette ki a megyei bíróság a következőkkel:
Az 1981. évi I. törvény 72. §-ának rendelkezéséből, valamint a Pp. 339. §-ából következően a közigazgatási per tárgya a közigazgatási határozat törvényessége.
Kétségtelen, hogy az 1981. évi I. törvény 72. §-ának (1) bekezdése értelmében a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni, amely jogszabálysértés egyaránt lehet anyagi vagy eljárásjogi jellegű. Megjegyzi a megyei bíróság, hogy az ebben a körben kialakult töretlen ítélkezési gyakorlat értelmében eljárásjogi törvénysértés csak abban az esetben ad alapot a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésére, ha az az ügy érdemére is kihatott.
A perbeli esetben azonban a közigazgatási szerv részéről a reá vonatkozó és az 1990. évi XCI. törvényben (Art.) meghatározott eljárásjogi szabályok megsértése nem volt megállapítható.
Az Art. 56. §-ának rendelkezése nem szab korlátot arra nézve, hogy a próbavásárlás befejezését követően mennyi időn belül kell az adóellenőröknek e minőségüket felfedni és ellenőrzési jogosultságukat igazolni. Az Art. 56. §-ának (4) bekezdésében szabályozott "próbavásárlás befejezésekor" kitétel ugyanis kizárólag arra utal, hogy az ellenőrzés e különös módja esetén az adóellenőröknek az Art. 56. §-ának (3) bekezdésében szabályozott általános rendelkezéstől eltérően nem az ellenőrzés előtt kell e minőségüket igazolni, minthogy az nyilvánvalóan befolyásolná az adóalany magatartását és ezzel az ellenőrzés eredményességét veszélyeztetné. Más kérdés, hogy indokolatlanul hosszú idő eltelte esetén az egyébként is az adóhatóságot terhelő bizonyítás és tényállástisztázás nyilvánvalóan nehezül, ez azonban a próbavásárlás szabályosságát nem érinti.
Az Art. 51. §-a alapján az adóellenőrzés hivatalból indult hatósági eljárás, amelynek megindítására az adóhatóság bármikor jogosult. Ugyanígy nincs időbeli korláthoz kötve az eredetileg próbavásárlás keretében lebonyolított célellenőrzés kiterjesztése a bizonylatok nyilvántartásba vételének, illetőleg a nyilvántartás-vezetés szabályosságának ellenőrzésére.
Az pedig a per során nem volt vitatott, hogy a felperes által kiállított bizonylatok egyike sem felel meg az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 13. §-a (1) bekezdésének 17. és 20. pontjában meghatározott előírásoknak, továbbá, hogy a felperes a szigorú számadású bizonylatok nyilvántartása során megsértette az Art. 33. §-ában foglalt előírásokat.
Minthogy a bírói gyakorlat értelmében a nyugta vagy számla bármely alaki vagy tartalmi fogyatékossága esetén megállapítható a nyugta-, illetve számlaadási kötelezettség elmulasztása, a fenti tényekre alapítva az Art. 74. §-ának (12) és (13) bekezdése lehetővé teszi a mulasztási bírság kiszabását.
Összegzésképpen megállapítható, hogy a felperes fellebbezésében alapvetően téves szemléletmóddal kifogásolja az ellenőrzés menetét. Az iratokból megállapíthatóan az adóellenőrök a hatósági ellenőrzést a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekben biztosított hatáskörükben eljárva folytatták le és az annak eredményeként meghozott határozatok törvényesek és megalapozottak.
Tévesen hivatkozik a felperes fellebbezésében arra, hogy a bírság összegének meghatározásánál nem vette volna figyelembe az alperes azt, hogy a felperes első ízben követett el mulasztást.
A mulasztási bírság összegének megállapítására ugyanis mindkét szabálysértés esetén az Art-ben az első alkalom esetére megállapított mulasztásibírság-összeg alapulvételével került sor, mégpedig mindkét esetben a törvényi maximumnál kevesebb mértékben. A megállapított bírságösszegek megfelelnek az alperes gyakorlatában tapasztalt és a bíróság által sem kifogásolt mértéknek.
Megjegyzi a megyei bíróság, hogy az Art. 74. §-ának (15) bekezdése lehetőséget biztosít a felperesnek arra, hogy a fellebbezési tárgyaláson felhozott indokaira tekintettel külön eljárásban méltányossági kérelmet terjesszen elő az adóhatósághoz.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3.Pf.20.514/1997. sz.)