adozona.hu
AVI 1998.5.57
AVI 1998.5.57
Az adózó csak akkor kötelezhető fogyasztási adó fizetésére, ha az adófizetési kötelezettséget a jogszabály előírja [1991. évi LXXVIII. tv 1. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 1993. évre vonatkozóan adóellenőrzést tartott a felperesnél és az ellenőrzés eredményeként 1993. évre 478 000 Ft fogyasztásiadó-hiányt állapított meg. A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú adóhatósági határozat ellen, melyre az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata érdekében, kérte a közigazgatási határozatok jogszabálysértés miatt történő hatályon kívül helyezését....
AVI 1998.5.57 Az adózó csak akkor kötelezhető fogyasztási adó fizetésére, ha az adófizetési kötelezettséget a jogszabály előírja [1991. évi LXXVIII. tv 1. § (1) bek.].
Az elsőfokú adóhatóság 1993. évre vonatkozóan adóellenőrzést tartott a felperesnél és az ellenőrzés eredményeként 1993. évre 478 000 Ft fogyasztásiadó-hiányt állapított meg. A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú adóhatósági határozat ellen, melyre az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetet nyújtott be a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata érdekében, kérte a közigazgatási határozatok jogszabálysértés miatt történő hatályon kívül helyezését. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott, az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a felperest 1993. évre vonatkozóan fogyasztásiadó-hiány nem terheli. Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Ftv.) 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a nem adóalanytól beszerzett termék esetén a fogyasztási adót a vevő, a felvásárló fizeti. Az adóalanyiság feltételeinek a felperes nem felel meg és a jogszabály nem ad felhatalmazást az adóhatóság részére, hogy az adóalanyiság tekintetében a fent hivatkozott jogszabályt kiterjesztően értelmezze.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes és az alperes is fellebbezést nyújtott be. A felperes az ítélet indokolásának kiegészítését kérte, az alperes pedig az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását.
A megyei bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperes keresetét teljes egészében elutasította és az elsőfokú bíróság ítéletének további rendelkezéseit helybenhagyta. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról szóló 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet 1. §-ának (1) bekezdése szerint háztartási tüzelőolajat üzemanyagként felhasználni nem szabad. A háztartási tüzelőolajat motorikus célú felhasználásra alkalmatlanná tevő és színező adalékokkal szabad a fogyasztók részére kiszolgálni. A fogyasztót kiszolgáló köteles gondoskodni arról, hogy a háztartási tüzelőolaj adalékoltan kerüljön forgalomba. A rendelet 1992. április 7-i hatállyal további (4) bekezdéssel egészült ki, amely szerint háztartási tüzelőolaj a lakosság részére, valamint a lakossági központos hő- és melegvíz-szolgáltatás tüzelőanyag-ellátásához értékesíthető. Egyéb tevékenységhez e termék nem értékesíthető, és nem vásárolható. Az Ftv. 1. §-ának (1) bekezdése és 1. sz. mellékletének 9. pontja szerint a háztartási tüzelőolaj után fogyasztási adót nem kell fizetni. A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmisnek minősül az az adásvételi szerződés, ami jogszabályba ütközik. Tekintettel arra, hogy a háztartási tüzelőolaj nem háztartási vagy egyéb lakossági hőszolgáltatás céljaira került értékesítésre, a Ptk. fent idézett rendelkezése szerint a jogszabályba ütköző szerződés tartalma szerint adójogi szempontból gázolaj, illetőleg tüzelőolaj megvásárlását célzó szerződésnek minősül és mint ilyen, a felperes fogyasztási adó fizetésére kötelezett.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen, miután az álláspontja szerint a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését megsértette. A másodfokú bíróság ítéletének indokolása iratellenes és téves, más ügy tényállását teszi ítélkezése alapjául.
A felülvizsgálati kérelemben kifejtettek szerint a felperes mindenben osztja az elsőfokú bíróságnak az Ftv. 1. §-a (1) bekezdésének értelmezésével kapcsolatos jogi álláspontját. Az Ipari Termék Jegyzékben a HTO külön statisztikai jelzőszámmal jelzett termék, amelyet nem lehet a gázolaj és tüzelőolaj kategóriákkal azonosítani. A 64/1992. (IV. 4.) Korm. rendelet a 66/1993. (V. 4.) Korm. rendelet hatálybalépéséig szankciót nem tartalmazott, ez utóbbi Korm. rendelet szabálysértés megállapítását teszi lehetővé a jogszabálysértő magatartás szankcionálására. A Ptk. 200. §-ára való hivatkozás megalapozatlan a másodfokú ítéletben, tekintettel arra, hogy a szerződés tárgya nem változott, az Ipari Termék Jegyzék szerinti tüzelőolaj külön terméknek minősül, az adásvételi szerződés erre irányult. A Ptk. 200. §-ának alkalmazásával nem lehet olyan következtetést levonni, amely szerint a felperes és üzletfelei között létrejött szerződés nem háztartási tüzelőolajra irányult volna, hanem más termék értékesítésére.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a városi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból mindenben megfelelő jogi következtetést vont le, a másodfokú bíróság ítéletében foglalt jogi okfejtés téves.
A Legfelsőbb Bíróság osztja az elsőfokú bíróságnak az Ftv.-ben meghatározott jogalanyisággal kapcsolatos álláspontját. Az Ftv. 3. §-a szerint az adó alanya az a jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, továbbá magánszemély, amely vagy aki bevétele elérése érdekében, rendszeresen, üzletszerűen saját nevében és felelősségére az 1. §-ban meghatározott értékesítési tevékenységet végez. Az Ftv. 1. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében fogyasztási adót az 1. sz. mellékletben felsorolt termékeknek a 3. §-ban meghatározott adóalany által történő értékesítése esetén kell fizetni. Az üzemanyag-kereskedést folytató felperes a fogyasztási adó alanyának minősül, de fogyasztási adót csak az Ftv. 1. sz. mellékletében feltüntetett termékek értékesítése után kellett fizetnie. Az alperes által vizsgált HTO-értékesítés után a felperes fogyasztási adó fizetésére nem volt kötelezhető, mert e termék - fogyasztásiadó-mentes termék lévén - az 1. sz. mellékletben nem szerepel.
A 64/1992. (IV. 7.) Korm. rendelettel módosított 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet a háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról nem állapított meg jogkövetkezményeket a rendelet megsértőivel szemben. Ennek következtében, ha a háztartási tüzelőolaj értékesítésére, illetőleg vásárlására az előírt tevékenységtől eltérő célra került sor, az 1990. évi XCI. törvény 5. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes adózóként nem volt marasztalható a fogyasztási adó tekintetében, mert adófizetési kötelezettségét az említett jogszabályok nem írták elő.
A Legfelsőbb Bíróság fent a kifejtettek szerint a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a jogszabályoknak megfelelő elsőfokú bírósági ítéletet helybenhagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.187/1997. sz.)