AVI 1998.5.55

Vita esetén vizsgálni kell, hogy a bizonylat kiállításának időpontjában a termék minek minősült [1992. évi LXXIV. tv 32. § (1) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 1994. április 13-án az O. P. Márkakereskedő és Márkaszerviztől 2 darab Opel Caravan típusú gépkocsit vásárolt. A készpénzfizetési számlák a termék ipari jegyzék szerinti azonosító számát és a termék nevét nem tartalmazták. A felperes a számlák áfa-tartalmát az 1994. április havi bevallásban levonásba helyezte. Az adóhatóság 553 000 Ft adóhiányt, 276 000 Ft adóbírságot, 32 000 Ft késedelmi pótlékot írt elő és rámutatott, hogy a személygépkocsi árában felszámított áfa visszaigénylésé...

AVI 1998.5.55 Vita esetén vizsgálni kell, hogy a bizonylat kiállításának időpontjában a termék minek minősült [1992. évi LXXIV. tv 32. § (1) bek.]
A felperes 1994. április 13-án az O. P. Márkakereskedő és Márkaszerviztől 2 darab Opel Caravan típusú gépkocsit vásárolt. A készpénzfizetési számlák a termék ipari jegyzék szerinti azonosító számát és a termék nevét nem tartalmazták. A felperes a számlák áfa-tartalmát az 1994. április havi bevallásban levonásba helyezte. Az adóhatóság 553 000 Ft adóhiányt, 276 000 Ft adóbírságot, 32 000 Ft késedelmi pótlékot írt elő és rámutatott, hogy a személygépkocsi árában felszámított áfa visszaigénylését a törvény nem teszi lehetővé. A döntés ellen a felperes fellebbezett, az alperes az elsőfokú határozatot megváltoztatta és az adóhiányt 527 000 Ft-ban határozta meg, a szankciót törölte.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát kérte. Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az indokolás szerint helytelen az alperes azon érvelése, hogy a vételár kifizetésével a felperes a gépjármű tulajdonosává vált, tehát az áfa-törvény alapján termékértékesítés történt még a gépjárművek átadása előtt.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás értelmében az adóhatóság nem tudta bizonyítani, hogy az eladó valójában személygépkocsit adott el a felperesnek oly módon, hogy a tulajdonjog átszállása megtörtént, azonban a felek közötti megállapodás alapján az eladó a tehergépkocsivá történő átalakítás elvégzése végett a járműveket magánál tarthatta volna.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és a felperes keresetét utasítsa el. Előadta, hogy a gépjárművek átminősítésére a teljesítés időpontját követően került sor. Az adóhatóság a gépjárművek forgalmi engedélyéből azt állapította, hogy a teljesítés időpontjában az értékesítés tárgyai személygépkocsik voltak, melyek tulajdonosaként a felperes került feltüntetésre. A felülvizsgálati kérelem utal arra is, hogy a gépjármű forgalmi engedélye köziratnak minősül. Döntő jelentősége van annak is, hogy amennyiben elismernék a felperes állítását, úgy a felperes jogszerűen csak az augusztus havi bevallásában érvényesíthette volna az adólevonás jogát.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany reá áthárított. A 33. § (2) bekezdésének b) pontja szerint nem vonható le az előzetesen felszámított adó a gépkocsi beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik.
Alappal hivatkozik az alperes arra, hogy az eladó által kibocsátott bizonylatok időpontjában a termék személygépkocsinak minősült, figyelemmel a gépjármű forgalmi engedélyére. Ilyen körülmények között az alperes jogszerűen állapította meg, hogy az áfa-visszaigénylésre nincs lehetőség. Az alperesi álláspont helyességét támasztja alá a Központi Statisztikai Hivatal igazolása is, amely szerint a nagy rakodóterű személygépkocsik besorolására új csoportként 1993-ban nyitották meg az ITJ 41-32-5 nagy rakodóterű személygépkocsik cikkcsoportját. Addig e termék az ITJ 41-32 termékcsoport megfelelő csoportjába tartozott, pl. a benzinüzemű személygépkocsi legfeljebb 750 cm3 lökettérfogatú motorral: ITJ 41-32-11, vagy a dízelüzemű személygépkocsi: ITJ 41-32-2. A KSH állásfoglalása azt igazolja, hogy a jogügylet időpontjában az eladott termék személygépkocsinak minősült és noha a KSH állásfoglalása nem köti a Legfelsőbb Bíróságot, azt a bíróság elfogadhatja és irányadónak tekintheti.
Mindezekre tekintettel tévedtek az eljárt bíróságok, amikor azt állapították meg, hogy a már átalakított tehergépkocsi tulajdonjogát szerezte meg a felperes és megillette az adólevonási jog. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv.I.28.073/1996. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.