adozona.hu
AVI 1998.5.54
AVI 1998.5.54
Az áfa-levonási jog feltétele, hogy a számlát az arra jogosult bocsássa ki (1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 35. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes az 1995. november 17-én kelt határozatával megváltoztatta az elsőfokú határozatot és 1993 decemberére vonatkozóan 1 472 000 Ft általános forgalmiadó-hiány, 736 000 Ft adóbírság és 343 000 Ft késedelmi pótlék fizetésére kötelezte a felperest. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes az M. S. Bt. által, cipők érétkesítéséről kibocsátott, az adóhatóság által fiktívnek minősített számla alapján nyújtott be 1 472 000 Ft összegű általános forgalmiadó-visszaigénylést ...
AVI 1998.5.54 Az áfa-levonási jog feltétele, hogy a számlát az arra jogosult bocsássa ki (1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 35. §)
Az alperes az 1995. november 17-én kelt határozatával megváltoztatta az elsőfokú határozatot és 1993 decemberére vonatkozóan 1 472 000 Ft általános forgalmiadó-hiány, 736 000 Ft adóbírság és 343 000 Ft késedelmi pótlék fizetésére kötelezte a felperest. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes az M. S. Bt. által, cipők érétkesítéséről kibocsátott, az adóhatóság által fiktívnek minősített számla alapján nyújtott be 1 472 000 Ft összegű általános forgalmiadó-visszaigénylést az alpereshez. Az adóhatóságok megállapították, hogy az eladó bt. cipőkereskedéssel nem foglalkozott, a társaság tevékenységi köre 1993. évben kizárólag vendéglátás volt, nyilvántartásában, könyvelésében a vitatott számla nem szerepel, tagjainak az ügyletről nem volt tudomásuk, a számlán lévő aláírás nem az ügyvezetőtől származik.A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.
A városi bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Megállapította, hogy a felperes a részére értékesített termék ellenértékét és az előzetesen felszámított adót megfizette, ezért az általános forgalmai adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) 35. §-a szerint jogszerűen gyakorolhatta adólevonási jogát.
Az alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és a keresetet elutasította, ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes az áfa-törvény 4. §-ának (1) bekezdése és 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében nem volt jogosult az általános forgalmi adó visszaigénylésére. A számlát kiállító és aláíró V. Elemér a bt. képviseletében nem járhatott el, számlát nem adhatott, ellenértéket át nem vehetett.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Álláspontja szerint a valós ügylet alapján kiállított, a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 85. §-ának (2) bekezdése szerint hiteles számlák alapján adólevonási joga megnyílt. A számlát kiállító gazdasági társaság létezik, az, hogy az eladó a valóságban lezajlott ügyletet nem vezette át a könyvelésen, a visszaigénylésnek nem feltétele. Nem indokolta a megyei bíróság, hogy az M. S. Bt. miért nem tekinthető az áfa-törvény 4. §-ának (1) bekezdése alapján adóalanynak, és azt sem, hogy a számla miért nem igazolja az Sztv 84. §-a szerinti gazdasági műveletet.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az áfa-törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből [48. § (1) bekezdése], levonhatja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az áfa-törvény 35. §-ának (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Az Sztv. 84. §-ának (2) bekezdése szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük.
Az áfa-törvény és az Sztv. előírásai alapján tehát formai és tartalmi feltételek együttes megléte esetén kerülhet sor az adólevonási jog gyakorlására. A formai feltételek a felszámított adó összegét igazoló dokumentumra (számlára) vonatkoznak. Ha viszont a számla hitelességét akár az adóhatóság, akár az adóalany vitatja, vizsgálni kell a tartalmi feltételek meglétét, így
a) valóságosan végbement-e az a gazdasági esemény (termékértékesítés vagy szolgáltatás), amelyre az adó visszatérítését alapítják,
b) a termékértékesítés (szolgáltatás) ellenértékét (ideértve az adót is) a vevő megfizette-e,
c) a másik adóalany részéről sor kerülhetett-e az adó áthárítására.
Az önmagában formailag szabályos számla tehát nem ad alapot az adó levonására, ha a felsorolt feltételek közül bármelyik hiányzik.
A perbeli esetben az elsőfokú bíróság által is helyesen megállapított tényállásból a másodfokú bíróság vont le helytálló jogi következtetést. A peradatok alapján egyértelműen megállapítható volt az, hogy a vitatott számlát nem a rajtuk feltüntetett M. S. Bt. bocsátotta ki - hanem az erre jogosultsággal nem rendelkező V. Elemér -, következésképpen nem vett részt a tényleges gazdasági tevékenységben, termékértékesítésben sem, így részéről nem is történhetett meg az adó áthárítása a felperesre. Az M. S. Bt. 1993. évben cipőkereskedéssel nem foglalkozott, tevékenysége kizárólag éttermi vendéglátásra szorítkozott, tagjainak a jogügyletről nem is volt tudomásuk. Az előzőekben írt, a számlára vonatkozó tartalmi feltételek tehát nem valósultak meg, ezért a felperes adólevonási joga sem nyílt meg a tartalmilag nem hiteles számla alapján.
Tévesen hivatkozik a felperes felülvizsgálati kérelmében a számlát kiállító V. Elemér értékesítési jogosultságára is. Ő ugyanis azért nem volt jogosult számla kibocsátására, mert erre a tevékenységre, a perbeli jogügyletre, ilyen jogot a társaságtól nem kapott.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.017/1997. sz.)