adozona.hu
AVI 1998.5.53
AVI 1998.5.53
Az áfa-törvény 15. §-a (5) bekezdésének c) pontja szerinti reklám- és propagandatevékenységnek minősül minden olyan szolgáltatás, amelynek eredményeként a termék reklámozása megvalósul, így az nem szűkíthető le a reklámhordozó tárgyak készítésére. Az alvállalkozók igénybevételével nyújtott és végső eredményként reklámot eredményező szolgáltatás tehát áfa-köteles tevékenység [1992. évi LXXIV. tv 15. § (5) bek. b) és c) pontja, 40. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes exporttevékenységgel foglalkozik, amelynek keretében Oroszoroszág területén élelmiszer-feldolgozó technológiákat, konzervipari készítményeket, mezőgazdasági termékeket, gyümölcsitalokat, szeszipari termékeket értékesített a perbeli, alperes által vizsgált időszakban.
Termékei értékesítése széles körű reklám- és propagandatevékenységet kívánt, ezért erre a célra 1994. október 10-én szerződést kötött a J. Ltd. Oroszország, M. A. 66. sz. alatti székhelyű gazdasági társasággal.
E sze...
AVI 1998.5.53 Az áfa-törvény 15. §-a (5) bekezdésének c) pontja szerinti reklám- és propagandatevékenységnek minősül minden olyan szolgáltatás, amelynek eredményeként a termék reklámozása megvalósul, így az nem szűkíthető le a reklámhordozó tárgyak készítésére.
Az alvállalkozók igénybevételével nyújtott és végső eredményként reklámot eredményező szolgáltatás tehát áfa-köteles tevékenység [1992. évi LXXIV. tv 15. § (5) bek. b) és c) pontja, 40. § (2) bek.]
A felperes exporttevékenységgel foglalkozik, amelynek keretében Oroszoroszág területén élelmiszer-feldolgozó technológiákat, konzervipari készítményeket, mezőgazdasági termékeket, gyümölcsitalokat, szeszipari termékeket értékesített a perbeli, alperes által vizsgált időszakban.Termékei értékesítése széles körű reklám- és propagandatevékenységet kívánt, ezért erre a célra 1994. október 10-én szerződést kötött a J. Ltd. Oroszország, M. A. 66. sz. alatti székhelyű gazdasági társasággal.
E szerződés alapján a megbízott elvállalta, hogy mindent megtesz annak érdekében, miszerint a felperes termékválasztéka iránti kereslet Oroszország területén a legmegfelelőbb legyen, a reál export-import mennyiség fokozására a marketingszolgáltatással érintett területen mindent megtesz, és a biztosított munkák alapján folyamatos kiállítást tart nyitva. Évenként konferenciákat szervez a termékválaszték bemutatása és propagálása érdekében az import potenciális növelése céljából.
Megbízható és ellenőrizhető nyilvántartást készít a felperes termékeinek orosz vevőiről és havi alapú szállítási szerződéseket, illetőleg szerződéstervezeteket ír alá. Vállalta, hogy az igények előzetes felmérése alapján két naptári évre előre specifikációt készít, ezen kívül a marketing- és piackutatási tevékenysége során a tömegkommunikáció valamennyi eszközének igénybevételével biztosítja a megbízás teljesítésének sikerét.
Végezetül vállalta, a J. Ltd. (megbízott) a felperest bármilyen működési, szállítási, ellátási, raktározási, pénzügyi, banki, adminisztratív és jogi probléma megoldásában folyamatosan segíti.
E szerződés rendelkezik a jutalékok díjazásáról, mégpedig úgy, hogy "mindazon szolgáltatások ellentételezését, melyet a J. Ltd. és a K. Kft. megbízásából végez, a K. Kft. a felmerült költségek számlával igazolt összegét díjként téríti meg a J. Ltd. részére, a számla kibocsátását követő 5 banki napon belül.
Mindazon tevékenység ellentételezését, amelyet a J. Ltd. a termékek tényleges értékesítésével kapcsolatban végez, a K. Kft. jutalékrendszerben finanszírozza, melynek összege az értékesített termékből bejövő árbevétel 5%-ában kerül meghatározásra, függetlenül a termék jellegétől.
Mind a díjak, mind a jutalékok USA-dollárban kerülnek kiegyenlítésre.
A K. Kft. kötelezettséget vállal arra, hogy a szolgáltatások díján túl a J. Ltd-nek megfizeti a ltd ténylegesen felmerült költségeit, mely költségek mindenkor számlaigazolást igényelnek."
A felperes 1995. június hónapban reklámszolgáltatást vett igénybe a J. Ltd. oroszországi cégtől 450 272 000 Ft értékben.
E szolgáltatás után a felperes általános forgalmi adót nem fizetett, az APEH megyei igazgatósága áfa-kiutalás előtti ellenőrzési osztálya 1995. augusztus 18-tól 1996. január 11-ig általános forgalmi adónemben végzett kiutalás előtti ellenőrzést.
Megállapításairól jegyzőkönyvet készített, amelyet felperes képviselője 1996. február 13-án átvett.
A vizsgálati jegyzőkönyv megállapításairól 1996. január 26-án kiegészítő jegyzőkönyv is készült, amely az eredeti jegyzőkönyvben megállapított tényállást és jogszabályi hivatkozást változatlanul fenntartotta, ugyanakkor megállapította, hogy a csatolt számlák kézhezvétele és pénzügyi rendezése után sem vallotta be, és fizette meg az alperes az általános forgalmi adót a szolgáltatást saját nevében megrendelőként.
Ezt követően hozta meg határozatát, és felperes terhére 1995. június hónapra áfa adónemben 105 727 000 Ft adóhiányt, ebből 6 841 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést állapított meg.
Az adóhiány után összesen 56 284 000 Ft adóbírságot, 35 688 000 Ft késedelmi pótlékot is megállapított.
A felperes fellebbezett e határozat ellen, azonban alperes a határozatával helybenhagyta az előbb rögzített elsőfokú határozatot.
A felperes jogszabálysértésre hivatkozva kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését azzal a megállapítással, hogy a társaságot adókülönbözet, bírság és pótlékfizetési kötelezettség nem terheli.
Egyidejűleg kérte a jogerős határozat végrehajtásának felfüggesztését is, amelyet a bíróság elrendelt.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy a J. Ltd. a reklámozási tevékenység végzését akként vállalta és teljesítette, hogy a társaság javára, de saját nevében médiahordozókat (reklámfilmeket stb.) készíttetett, továbbá e médiahordozók segítségével és egyéb módon is ugyancsak a társaság javára, de saját nevében hirdetéseket rendelt meg az orosz rádióadókban és különféle sajtótermékekben.
A J. Ltd. a szerződés alapján csak a propaganda- és reklámtevékenységet látta el. Kizárólag a reklámtevékenysége fejében 1995 júniusában 450 272 000 Ft költséget és díjat számított fel felperes felé, amely összeget az ki is egyenlített.
A felperes szerint azért törvénysértő az alperesi határozat, mert az a J. Ltd-vel kötött szerződés téves értelmezésén alapul.
A felperes és a J. Ltd. között létrejött ügynöki szerződés vegyes tartalmú szolgáltatásokra irányul. Megbízási szerződésnek minősül a J. Ltd-nek az a kötelezettségvállalása, amely a piackutatásra, árubemutatásra és konferenciaszervezésre, üzleti tárgyalások kezdeményezésére, valamint szállítási, raktározási, pénzügyi és adminisztratív, jogi problémák megoldásában való segítségnyújtásra irányul.
Más a helyzet a reklámozási tevékenységgel.
A J. Ltd. a reklámhordozók elkészítését, valamint a különféle hirdetéseknek rádióban és folyóiratokban való közzétételét a felperes javára, de saját nevében rendelte meg. Emiatt ez a szerződés tartalmánál a Ptk. 507. §-ában meghatározott bizományi szerződésnek minősül.
A Ptk. 513. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis bizomány tárgya nem csupán adásvételi, hanem más szerződés megkötése is lehet.
A reklámhordozó elkészítésére vonatkozó szerződés a Ptk. 389. §-a értelmében vállalkozási szerződésnek minősül.
A felperes a továbbiakban idézte az általános forgalmi adóról szóló, módosított 1992. évi LXXIV. tv. (továbbiakban: áfa-törvény) 3. §-ában, 8. §-ának (4) bekezdésében, 15. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat és azt állította, hogy a perbeli ügyben nem alkalmazható az alperes által megjelölt áfa-törvény 15. §-a (5) bekezdésének c) pontja, illetve 40. §-ának (2) bekezdésében írtak.
Minden alapot nélkülöz az az alperesi állásfoglalás, hogy felperes azért köteles áfa fizetésére, mert a reklám- és propagandaszolgáltatások esetében a teljesítés helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő adóalany gazdasági tevékenységének székhelye határozza meg.
Ez a megállapítás abban az esetben lenne helyes, ha a felperes a J. Ltd-vel megbízási szerződést kötött volna, amikor is a J. Ltd. által - meghatalmazás alapján - képviselve a felperesi társaság valóban saját nevében rendelte volna meg a reklám- és propagandaszolgáltatást.
Mindezek alapján a felperes az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte, mert az adóhiány megállapítása jogellenesen történt.
Az alperes írásbeli ellenkérelmében pedig e kereset elutasítását, költsége megállapítását kérte.
Azt adta elő, hogy a felperesi érvelés téves.
Az adójogi megítélés szempontjából ugyanis közömbös, hogy a reklámszolgáltatás nyújtása mellett esetleg reklámfilmet is készíttetett a felperes a J. Ltd-vel.
Az áfa-törvény 67. §-a a Központi Statisztikai Hivatal besorolásait veszi alapul az egyes termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során az áfa-kulcs meghatározásához.
A KSH besorolási jegyzék szerint a reklámfilm felvétele nem termék-előállítás, hanem 191110 besorolási számmal kulturális szolgáltatásnak minősül.
Az áfa-törvény 15. §-a (5) bekezdésének b) pontja szerint a szolgáltatásnyújtás teljesítésének helye reklám- és propagandaszolgáltatásnál a megrendelő székhelye.
A megrendelő pedig a K. Kft., amelynek székhelye belföldön van.
A reklám- és propagandaszolgáltatás nyújtásának ténye pedig nem kérdőjelezhető meg, hiszen a felperes maga is elismeri, hogy igénybe vette a J. Ltd. által nyújtott propagandaszolgáltatást.
A törvény 40. §-ának (2) bekezdése szerint pedig a 15. § (2) és (5) bekezdésben felsorolt szolgáltatásoknál az adót a szolgáltatást saját nevében megrendelő adóalany fizeti, ha a szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági tevékenységének székhelye külföldön található.
A felperes és a szolgáltató között létrejött szerződés szerint a felperes saját nevében rendelte meg a szolgáltatást, így az áfa-fizetési kötelezettség is őt terheli.
Az elsőfokú bíróság állásfoglalása szerint a felperes keresete alaptalan.
A megtartott tárgyalásokon a peres felek képviselői további nyilatkozatokat is tettek.
A felperes továbbra is azt hangsúlyozta, hogy csak a peres eljárásban tett nyilatkozatait tartja fenn változatlanul, a közigazgatási eljárásban tetteket nem.
A felperes és a J. Ltd. között szerződéses kapcsolat alapján a J. rendelt meg a felperes javára különböző szolgáltatásokat, amelyek nem voltak azonosak. Volt filmkészítés, illetve reklámozás, mindez külföldön történt, nem a J. Ltd. végezte, nem ő teljesítette közvetlenül a szolgáltatást a felperes részére.
A szolgáltató a külföldi tévé, rádió, újság stb. volt.
A felperes szerint a bizományosi díj áfa-köteles, a költség nem a perbeli ügyben ilyen részletes feldolgozás nem történt.
Azt elfogadta a felperes, hogy a reklámozás megtörtént, e vonatkozásban vita nem merült fel, de a reklámozásról kiállított számlák szó szerinti fordítása nem történt meg. Ezen kívül a polgárjogi minősítés nem hanyagolható el a felperes és a J. Ltd. között.
Az áfa-befizetést a felperes nem teljesítette, az összegszerűséget kereseti kérelmében nem vitatta, arra nézve bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. Nem kell minden számlában olyan megoszlásnak szerepelnie, hogy elkülönüljön a díj és a költség. Lehetséges olyan számlák kiadása is, amelyekben csak a költségek kerülnek feltüntetésre, de később a végelszámolásnál külön díj is elszámolásra kerülhet.
Csatolta a felperesi kft. ügyvezetőjének nyilatkozatát, amelyet kért figyelembe venni az ügy felülvizsgálatánál, illetve tanúmeghallgatást elrendelni. A címet azonban nem jelentette be felperesi képviselő.
A tanúmeghallgatást azért tartotta fontosnak, mert a közigazgatási eljárásban nem volt lehetősége az ügyvezetőnek saját anyanyelvén megismerni az iratokat.
Az alperesi képviselő a perben tett érdemi nyilatkozatát fenntartotta az ügy jogi megítélése tekintetében. Kérte figyelembe venni az áfa-törvény 15. §-a (5) bekezdésének c) pontjában, 40. §-a (2) bekezdésében és 4. §-a (1) bekezdésében, végezetül az Art. 1. §-a (7) bekezdésében írtakat.
Azt hangsúlyozta, hogy a megrendelő a felperes volt a reklámszolgáltatás ügyben, a J. Ltd. pedig szolgáltatott.
Az alperesi álláspont szerint a felperes a cégbíróságnál bejegyzett társaság, nem olyan állampolgár, akire az eljárási törvény az anyanyelv-használati lehetőséget szabályozza.
Egyébként is a felperesnek kell gondoskodnia az őt terhelő kötelezettsége megismeréséről, azok teljesítéséről, a megfelelő alkalmazottak foglalkoztatásáról, a különböző számlák magyar nyelven kiállított könyveléséről, megőrzéséről.
Az alperes szerint áfa-fizetési kötelezettség terheli a felperest a fentebb megjelölt jogszabályhelyek alapján, amelyet nem teljesített.
A számlát nem kellett megbontani bizományosi díj és költség vonatkozásában, erre adatok nem merültek fel a közigazgatási eljárásban, az adóhatóság a számla tartalmát egy összegben kezelte, amely adóalapot képez.
Végezetül megjegyezte, hogy a felperesnek volt meghatalmazott képviselője közigazgatási eljárásban. A határozat törvényes, ezért a kereset elutasítását kérte változatlanul.
A felperes a reklámszolgáltatás teljesítését nem vitatta, azok összegszerűségére sem terjesztett elő bizonyítási indítványt, keresete arra irányult, hogy a bíróság állapítsa meg, a felperest egyáltalán nem terheli áfa-fizetési kötelezettség az áfa-törvény 15. §-ának (1) bekezdésében írtak alkalmazásával.
A bíróság nem osztotta ezt a felperesi álláspontot, hanem úgy foglalt állást, hogy az áfa-törvény 15. §-a (5) bekezdésének c) pontjában foglaltakat helyesen alkalmazta az alperes.
Eszerint ugyanis a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye... határozza meg: reklám- és propagandaszolgáltatásoknál.
Az alperes ellenkérelmében és határozatban is az áfa-törvény 40. §-ának (2) bekezdésben írtakat idézte és alkalmazta döntésénél, amellyel a bíróság egyetértett.
A perbeli ügyben a felperes az Oroszország, moszkvai székhelyű J. Ltd. céggel (adóalannyal) kötött szerződést, mely utóbbi mint megbízott, a szolgáltatások teljesítéséért kiállította a számlákat a felperesnek, amelyeket a felperes - kifogás nélkül - kiegyenlített.
A számlák nem kerültek megbontásra bizományi díj és költség vonatkozásában, továbbá azokból nem állapítható meg, hogy milyen további vállalkozás, megrendelés alapján került teljesítésre az abban igazolt szolgáltatás. Így a számlák tartalma egy összegben kezelhető, és adóalapot képez.
A bíróság nem rendelt el bizonyítási eljárást, tanúmeghallgatást a felperesi képviselő kérésére, hiszen a becsatolt írásbeli nyilatkozata rendelkezésre állt, egyébként pedig tartózkodási helyét nem tudta megjelölni, a per befejezését késleltette volna a további határidő engedélyezése, a tárgyalás elhalasztása.
Az ügyvezető írásbeli tanúvallomása a felperesi képviselő által előadottakat erősítette, hiszen ő tett fel részére kérdéseket, nem a bíróság.
A bíróság osztotta azt az alperesi álláspontot, amely szerint az Art. 1. §-ának (7) bekezdésében írtak alkalmazásával az adóhatóságnak a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményt valódi tartalma szerint kell minősíteni.
A rendelkezésre álló iratokból pedig az állapítható meg, hogy a felperes és a J. Ltd. közötti szolgáltatás áfa-köteles a fentebb már megjelölt jogszabályhelyek alapján.
Az 1991. évi XVIII. tv. 12. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a könyvvezetés a 77-87. §-okban foglaltak figyelembevételével az egyszeres és a kettős könyvvitel rendszerében, illetve a bevételek nyilvántartása alapján, csak magyar nyelven történhet. Ennek a felperes is köteles eleget tenni, amennyiben nem így járt el, úgy e magatartása is jogszabálysértő.
A peres iratok között fellelhető számlák és banki műveleteket tanúsító bizonylatok igazolták az alperesi álláspontot, így a bíróság nem találta jogszabálysértőnek a határozatot, amikor is helybenhagyta az elsőfokú határozatot.
Az áfa-kötelezettség megállapítása mellett a bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéleteinek nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét helybenhagyta.
Az elsőfokú ítéletek indokolását a fellebbezésekben foglaltakra is tekintettel a megyei bíróság a következőkkel egészítette ki:
A perbeli iratokból megállapíthatóan, amint azt a felperes maga is elismerte, az általa az oroszországi székhelyű J. céggel megkötött szerződésben az orosz társaság piackutatásra, marketingtevékenységre, üzleti tárgyalások folytatására, konferenciák és bemutatók szervezésére vállalkozott. Kötelezettséget vállalt továbbá a felperes termékeinek reklámozására az oroszországi médiák valamennyi fajtájának igénybevételével. Vállalta továbbá, hogy saját nevében a felperes javára reklámhordozókat készíttet és hirdetéseket rendel meg.
A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a szerződések fentiekben rögzített tárgyára tekintettel a felperesnek az orosz cég által nyújtott szolgáltatás megfelelt-e az általános forgalmai adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (áfa-törvény) 15. §-a (5) bekezdésének c) pontjában foglalt reklám- és propagandaszolgáltatásnak, minthogy ebben az esetben a felperes tekintendő a szolgáltatást saját nevében megrendelőnek, következésképpen a 15. § (5) bekezdésének b) pontja és 40. § (2) bekezdése alapján a felperes köteles az általános forgalmi adó befizetésére.
Az áfa-törvény a reklám- és propagandaszolgáltatás fogalmát nem határozza meg, a 67. §-ában a KSH-nak kiadott jegyzékre utal, mint amely alapján az egyes termékek és szolgáltatások besorolását el kell végezni. E jogszabályi rendelkezésből következően a reklám- és propagandaszolgáltatás fogalma nem szűkíthető le a konkrét reklámhordozó tárgy (film, hangfelvétel, plakát) készítésére, tehát minden olyan szolgáltatás e körbe tartozónak tekintendő, amelynek eredményeként a termék reklámozása megvalósul.
Nincs tehát jelentősége az ügy eldöntése szempontjából annak, hogy a felperes az orosz céggel megbízási vagy az általa állítottak szerint bizományosi szerződést kötött, mivel a reklámhordozó tárgy elkészítésére vonatkozó szerződések előkészítését, megkötését és teljesítését magában foglaló, a felperes részére nyújtott szerződéses szolgáltatás önmagában is reklám- és propagandaszolgáltatásnak minősül.
Ehhez képest tehát az ezt a szolgáltatást a saját nevében megrendelő felperes köteles a hivatkozott jogszabályi rendelkezések szerint az általános forgalmi adó megállapítására, bevallására és megfizetésére. Megjegyzi ugyanakkor a megyei bíróság, hogy a felperes érvelésével szemben az általa kötött szerződés tartalma reklámozásra vonatkozó, a Ptk. 474. §-ának (1) bekezdésében szabályozott megbízásnak minősül.
A szerződések tárgya ugyanis egyértelműen a termékpropagálás mint ügy ellátása, és nem a Ptk. 507., illetőleg 513. §-ában meghatározott szerződéskötésre vonatkozó megbízás, minthogy sem a kötendő szerződések fajtájára, sem annak feltételeire vonatkozóan nem tartalmaz kikötést.
Nem cáfolja ezt az álláspontot az a tény, hogy az orosz cég a felperes részére történt teljesítés során további szerződéseket kötött a reklámhordozó tárgyak előállítására, illetve az elkészíttetett reklámok sugárzására.
Ezek a szerződések ugyanis a Ptk. 475. §-ának (2) bekezdése szerint teljesítési segéd igénybevételének feleltek meg, a teljesítési segéd pedig a megbízottal áll jogviszonyban.
Alaptalanul sérelmezi a felperes fellebbezésében azt is, hogy az alperes a számlák teljes összegének alapulvételével állapította meg a felperes áfa-fizetési kötelezettségét.
A számlák tartalma ugyanis a teljes összeget ellenszolgáltatásként tünteti fel, és ehhez képest mind a közigazgatási eljárásban, mind a peres eljárásban a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a számlák összege a megbízói díjon túl költséghányadot is tartalmazott. A felperes azonban helyesbítő számlákat nem szerzett be, a költséghányadot nem munkálta ki, így a rendelkezésre álló tényállás alapján az áfa-alapot az alperes helyesen vette figyelembe.
A fenti indok alapján a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéleteit a Pp. 253. §-ának (3) bekezdése szerint a fellebbezett körben felülvizsgálva, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3.Pf.21.414/1997. sz.)