adozona.hu
AVI 1998.4.50
AVI 1998.4.50
Az illetékkiszabás alapját képező forgalmi érték megállapításának szabályai (1990. évi XCIII. tv. 70. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes jogelődje, a H-L. Kereskedelmi Szolgáltató Kft. az 1997. január hó 15. napján kötött adásvételi szerződéssel megvásárolta a P-I. Kereskedelmi, Termeltető és Befektetési Rt. felszámolójától 3591 négyzetméter alapterületű, iparterület elnevezésű ingatlanát, mely természetben a B. Cs. u. 15-1. sz. alatt található. A felek a vételárat a szerződésben 18 500 000 Ft-ban határozták meg, mely állt egyrészt 6 000 000 Ft-os földterület ellenértékéből, 7 500 000 Ft-os felülépítmény ellenértéké...
AVI 1998.4.50 Az illetékkiszabás alapját képező forgalmi érték megállapításának szabályai (1990. évi XCIII. tv. 70. §).
A felperes jogelődje, a H-L. Kereskedelmi Szolgáltató Kft. az 1997. január hó 15. napján kötött adásvételi szerződéssel megvásárolta a P-I. Kereskedelmi, Termeltető és Befektetési Rt. felszámolójától 3591 négyzetméter alapterületű, iparterület elnevezésű ingatlanát, mely természetben a B. Cs. u. 15-1. sz. alatt található. A felek a vételárat a szerződésben 18 500 000 Ft-ban határozták meg, mely állt egyrészt 6 000 000 Ft-os földterület ellenértékéből, 7 500 000 Ft-os felülépítmény ellenértékéből, valamint 5 000 000 Ft-ért az egyéb ingóságok ellenértékéből.A megyei illetékhivatal az 1997. május hó 26. Napján kelt 304031-01-97. sz. fizetési meghagyásával a felperest mindösszesen 2 450 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték, valamint 2000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték, mindösszesen 2 452 000 Ft illeték megfizetésére kötelezte, hivatkozással arra, hogy az illetékhivatal az 1997. január hó 15. napján kelt adásvételi szerződésben meghatározott vételárat forgalmi értékként nem fogadta el, a forgalmi értéket az ingatlanra vonatkozóan az ingóságok nélkül 2 500 000 Ft-ban állapított meg.
A felperes az elsőfokú határozat ellen fellebbezéssel élt az alpereshez, mely fellebbezése alapján az elsőfokú hatóság a korábban lerótt fellebbezési illetéken túl 99 082 Ft további fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte. A felperes az elsőfokú hatóság ez irányú felhívásának eleget tett.
Az alperes 1997. augusztus hó 28. napján kelt I-2. sz. határozatával a megyei illetékhivatal mint elsőfokú hatóság által hozott fizetési meghagyást helybenhagyta. Határozata indokolásában rámutatott arra, hogy az elsőfokú hatóság a forgalmi értéket reálisan és a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően állapította meg, figyelembe véve az összehasonlító értékadatokat is. Hivatkozott továbbá arra, hogy a felszámolási eljárás keretében történő adásvételi szerződések a legtöbb esetben nem a valós értéket tükrözik, a vételárak általában annál alacsonyabbak.
A felperes keresetet nyújtott be a városi bírósághoz, melyben az alperes által hozott közigazgatási határozat megváltoztatását, illetékfizetési kötelezettsége l 352 000 Ft-ban történő meghatározását, és az alperes perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint az alperes és az elsőfokú hatóság határozatát az Áe. 26. §-ában foglalt jogszabályi kötelezettség megszegésével hozta meg, a tényállást a szükséges mértékben nem derítette fel, megfelelő szakértelemmel rendelkező igazságügyi műszaki-ingatlanforgalmi szakértőt nem rendelt ki és a közölt összehasonlító adatok pedig az összehasonlítás alapjául nem szolgálhatnak. Az ingatlan a megvásárlásakor rendkívül rossz műszaki állapotban volt, amely tényt szintén nem vette figyelembe az elsőfokú hatóság. A felszámolási eljárás keretében kikötött vételár pedig a valós forgalmi értéket tükrözi, az ingatlanra csak a felperes jelentkezett a felszámoló hirdetése alapján vevőként, tehát a kereslet hiánya is a szerződésben kikötött vételár helyességét támasztja alá. Kérte továbbá a fellebbezési illeték összegének bíróság által történő felülvizsgálatát is, mert álláspontja szerint a fellebbezési illeték alapja az elsőfokú határozatban közölt és a felperes által vitatott illetékkülönbözet, nem pedig a forgalmiérték-különbözet lehet.
Az alperes írásban csatolt ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, továbbá a felperes perköltségben való marasztalását. Álláspontja szerint a felperes kereseti kérelme megalapozatlan, mert az elsőfokú hatóság éppúgy, mint az alperes is, határozata meghozatala során a jogszabályoknak megfelelően járt el, a forgalmi érték megállapításakor figyelemmel volt az Itv. 70. §-ában foglaltakra. Külső szakértőt nem volt köteles az ügyben kirendelni, helyszíni szemlét pedig tartott. A felszámolási eljárás keretében történő adásvétel nem volt köteles az ügyben kirendelni, helyszíni szemlét pedig tartott. A felszámolási eljárás keretében történő adásvétel nem feltét-lenül tükrözi a reális forgalmi értéket, tekintettel arra, hogy kényszerértékesítésről van szó, a vevőnek érdeke, hogy minél alacsonyabb áron szerezze meg az ingatlant. Az elsőfokú határozat elleni fellebbezési illeték alapja pedig csak és kizárólag a szerződésben rögzített, illetőleg az illetékhivatal által meghatározott forgalmiérték-különbözet, annál is inkább az, mivel a vitatott illeték mértéke a jogszabályoknak megfelelően, helyesen került kiszámításra, ezen illeték pedig egyedül csak akkor lehet vitatható és rossz, ha az nem a jogszabályoknak megfelelő módon kerül kiszámításra. A felperes a jelen esetben azt vitatja és azt állítja, hogy a perbeli ingatlan forgalmi értéke 13 500 000 Ft és nem az illetékhivatal által meghatározott 24 500 000 Ft. Tehát maga a felperes is ezt vitatja, ez lehet tehát kizárólag a fellebbezési illeték alapja is.
A bíróság az alperesi - 1997. augusztus hó 28. napján kelt - I-2. sz. közigazgatási határozatot megváltoztatta oly módon, hogy az 1997. január hó 15. napján kelt adásvételi szerződés alapján a felperes által fizetendő visszterhes vagyonátruházási illetéket l 780 000 Ft-ban, az ingatlannyilvántartási eljárás illetékét 2000 Ft-ban, így mindösszesen l 782 000 Ft-ban, míg a már lerótt illetékelőleg figyelembevételével fizetendő illetéket 432 000 Ft-ban határozta meg.
A 01. sz. fizetési meghagyás elleni fellebbezési illetéket 11 000 Ft-ban állapította meg.
Az illetékről szóló módosított 1990. évi XCIII. tv (továbbiakban: Itv.) 70. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a forgalmi értéket a felek nem tüntették fel, nem jelentették be vagy a feltüntetett, illetőleg bejelentett érték az illetékhivatal megítélése szerint a forgalmi értéktől eltér, a forgalmi értéket az illetékhivatal állapítja meg. Ha az értéket ítélet állapította meg, azt az illetékhivatal nem bírálhatja felül.
(2) Az illetékhivatal a forgalmi értéket helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok alapján, valamint az illeték fizetésére kötelezett nyilatkozata ismeretében - szükség esetén külső szakértő bevonásával - állapítja meg.
(3) Az illetékhivatal a forgalmi érték megállapítása érdekében az összehasonlító értékadatok közül a következőket köteles - más értékmeghatározókkal együtt - mérlegelni:
a) ingatlanszerzés esetében a település, nagyobb település esetén az egésztől elhatárolható kisebb területi egység, külterület esetében a gazdaságilag összefüggő térség ingatlanforgalmának legalább két évet átfogó értékmeghatározóit; így különösen a folyamatában növekvő vagy csökkenő ingatlanforgalmat vagy az ingatlanforgalom teljes hiányát, a település, illetőleg a térség ennek megfelelő vagy ettől eltérő értékadatait, továbbá az illetékkiszabás tárgyát képező ingatlanhoz térben és időben legközelebbi ingatlanszerzés olyan adatait, amely a forgalmi érték megállapításánál számításba vehető. Összehasonlítani elsősorban az azonos rendeltetésű ingatlanokat kell;
b) ingó szerzése esetén az azonos rendeltetésű ingó dolog kereskedelmi, illetőleg piaci árát.
Az Itv. 29. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az elsőfokú államigazgatási eljárásért - ha e törvény melléklete másként nem rendelkezik - 1000 Ft illetéket kell fizetni (általános tételű eljárási illeték).
(2) Az elsőfokú államigazgatási határozat elleni fellebbezés illetéke - ha e törvény melléklete másként nem rendelkezik és fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben megállapítható -, a fellebbezéssel érintett vagy a fellebbezésben vitatott összeg minden megkezdett 10 000 Ft-ja után 100 Ft, de legalább 2000 Ft, legfeljebb 200 000 Ft. Ha a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben nem állapítható meg, a fellebbezés illetéke 2000 Ft.
Az Itv. 30. §-ának (1) bekezdése alapján az értékhez igazodó államigazgatási eljárási illeték alapja az eljárás tárgyának az eljárás megindítása időpontjában fennálló értéke.
Az Itv. 32. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogorvoslati eljárásban megfizetett valamennyi illetéket az ügyfélnek vissza kell téríteni, ha az államigazgatási hatóság vagy a bíróság által felülvizsgált államigazgatási határozat vagy intézkedés az ügyfél hátrányára részben vagy egészben jogszabálysértőnek bizonyult.
(2) A visszatérítést hivatalból, a jogorvoslati eljárás során hozott határozatban kell elrendelni és azt - a visszatérítés foganatosítása végett - az ügyfél lakóhelye, illetőleg a bíróság székhelye szerint illetékes illetékhivatalnak kell megküldeni.
A bíróság feladata jelen perben a kereset és az ellenkérelem keretei között annak eldöntése volt, hogy a kereseti kérelemmel támadott határozat meghozatala során az eljárt közigazgatási hatóságok a hatályos és vonatkozó jogszabályi rendelkezések betartásával hozták-e meg határozatukat.
Ennek megállapítása érdekében a bíróság igazságügyi ingatlanforgalmi szakértőt rendelt ki annak kiderítése érdekében, hogy az alperesi I-2. sz. határozatban rögzített vagyonszerzési illetékösszeg a valós ingatlanforgalmi érték figyelembevételével került-e megállapításra, ily módon a határozat megalapozott és törvényes-e.
A bíróság által megalapozottnak tartott és ezért elfogadott szakértői vélemény szerint - melyet P. László igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő készített el - a perbeli ingatlan szerződéskötéskori forgalmi értéke 17 800 000 Ft volt.
A bíróság álláspontja szerint ezért az alperesi és az elsőfokú határozatban rögzített és az illetékkiszabás alapjául szolgáló 24 500 000 Ft-os forgalmi érték nem volt megalapozott, nem tükrözte az illetékkiszabás alapjául szolgáló valós értéket. Emiatt a bíróság a felperes által fizetendő illeték összegét leszállította - az alperesi határozat megváltoztatásával - a rendelkező részben foglaltak szerint és figyelembe véve a felperes által korábban megfizetett illetékelőleget is, az illetékfizetési kötelezettséget 432 000 Ft-ban rögzítette.
A felperes kereseti kérelme kiegészítéseként sérelmezte azt is, hogy az alperes az elsőfokú határozat ellen benyújtott fellebbezésén lerótt fellebbezési illetéket a megyei illetékhivatal által meghatározottak szerint helyesnek tartotta, ily módon nem a vitatott illetékkülönbözet képezte a fellebbezési illeték alapját, hanem az ingatlan vételára és becsült forgalmi értékének különbözete, ami alapján a fellebbezésen lerótt illetékhez képest további 99 000 Ft illetéket kellett lerónia ahhoz, hogy fellebbezését az alperes érdemben megvizsgálja.
Az Itv. fentebb kiemelt rendelkezései alapján visszterhes vagyonátruházás esetén vagyonszerzési illetékfizetési kötelezettség keletkezik a vagyon megszerzője részére. Az illeték alapja a megszerzett vagyon terhekkel nem csökkentett forgalmi értéke. Mindennek alapján a bíróság álláspontja szerint az illetékhivatal feladata az érintett jogügylet kapcsán az ingatlan forgalmi értéke alapján a fizetendő vissza-terhes vagyonátruházási illeték összegének meghatározása, melyhez kiindulópontként nyilvánvalóan meg kell határoznia - amennyiben a szerződésben rögzített, illetőleg a bejelentett vételárat nem fogadja el - az ingatlan forgalmi értékét is, hiszen az lesz az illetékkiszabás alapja és annak 10%-a lesz adott esetben a vagyonátruházási illeték összege.
Az illetékhivatal által a vételárat jelentősen meghaladó mértékben becsült forgalmi érték meghatározása alapján kiszabott, határozattal megállapított illetékfizetési kötelezettség elleni fellebbezés esetén azonban az ügyfél nem a forgalmi értéket vitatja ténylegesen és elsődlegesen (hiszen az ügyfélnek adott esetben teljesen mindegy lenne az ingatlan tényleges forgalmi értéke a vásárlást követően, ha annak alapján ne kellene illetéket fizetnie), hanem a jelentősen megemelt illeték összegét, melyet a támadott határozat alapján fizetnie kell.
A bíróság álláspontja szerint tehát a visszterhes vagyonátruházási illeték alapja jelen ingatlan esetében a forgalmi érték, míg a fellebbezési illeték alapjául a vitatott illetékkülönbözet szolgál, vagyis az az összeg, amely megfizetését az ügyfél, adott esetben a felperes jogtalannak tartja. A perbeli esetben tehát a fellebbezési illeték alapja l 100 000 Ft (a vitatott illeték összege), míg a lerovandó fellebbezési illeték összege 11 000 Ft.
A fentiek alapján a bíróság a rendelkező részen foglaltak szerint az alperesi közigazgatási határozatot megváltoztatta a Pp. 339. §-a (2) bekezdésének g) pontja alapján. A perköltségről a bíróság a pernyertesség-pervesztesség arányára figyelemmel határozott a Pp. 81. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel.
(Gyulai Városi Bíróság 9.P.21.440/1997. sz.)