adozona.hu
AVI 1998.4.49
AVI 1998.4.49
Az adó, illeték és adójellegű vámkötelezettséggel kapcsolatos illeték megállapításának szabályai (1990. évi XCIII. tv 42. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1994 decemberében importált vámáru után 6 771 242 Ft összegű áfát 1994. december 30-án befizetett. A befizetést az 1994. december havi adóbevallásában levonható adóként szerepeltette.
Az elsőfokú adóügyi hatóság 1994. december hó tekintetében általános forgalmi adónemben adóellenőrzést végzett a felperesnél és megállapította, hogy a felperes az 1994. december hóban befizetett, de a vámhatóság által 1995. január 2-án kelt általános forgalmiadó-fizetési kötelezettséget megállapító h...
AVI 1998.4.49 Az adó, illeték és adójellegű vámkötelezettséggel kapcsolatos illeték megállapításának szabályai (1990. évi XCIII. tv 42. §).
A felperes 1994 decemberében importált vámáru után 6 771 242 Ft összegű áfát 1994. december 30-án befizetett. A befizetést az 1994. december havi adóbevallásában levonható adóként szerepeltette.Az elsőfokú adóügyi hatóság 1994. december hó tekintetében általános forgalmi adónemben adóellenőrzést végzett a felperesnél és megállapította, hogy a felperes az 1994. december hóban befizetett, de a vámhatóság által 1995. január 2-án kelt általános forgalmiadó-fizetési kötelezettséget megállapító határozat alapján jogosulatlanul vonta le 1994. december hóban a befizetett adót. Ezért elsőfokú határozatában 3 855 000 Ft áfa-hiányt állapított meg, amely után 50 000 Ft adóbírságot szabott ki. Fellebbezésre az APEH Hatósági Főosztály Z. Megyei Hatósági Osztálya 1995. április 28-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránt, kérte azok hatályon kívül helyezését, illetőleg annak megállapítását, hogy jogosult volt az 1994 decemberében befizetett áfa összegének visszaigénylésére.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak, álláspontja szerint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) rendelkezéseinek megfelelően az adólevonási jog az adó megfizetését követő napon keletkezik, de csak az adó összegét közlő határozat birtokában gyakorolható. Tekintettel arra, hogy a felperes áfa-fizetési kötelezettségét megállapító közigazgatási határozat 1995. január 2-án kelt, a felperes 1994. december hóban nem volt jogosult az áfa összegének adólevonásként történő szerepeltetésére.
Az elsőfokú bíróság a felperest 6000 Ft feljegyzett kereseti illeték megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, kérve annak megváltoztatását és a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését.
Az alperes szintén fellebbezett az elsőfokú bíróság ítélete ellen a perköltségre vonatkozó rendelkezések tekintetében, valamint az érdemben helyes elsőfokú bírósági ítélet indokolásában kifejtett jogi álláspontot vitatta.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését nem találta megalapozottnak, az alperes fellebbezésének azonban helyt adott. Az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 500 Ft (azaz ötszáz forint) elsőfokú perköltséget, továbbá az állam javára 234 300 Ft feljegyzett kereseti illeték megfizetésére kötelezte a felperest. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen, kérve annak megváltoztatását, a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését, illetőleg másodlagosan a jogerős ítéletben a felperes terhére megállapított illetékfizetési kötelezettség mérséklését az elsőfokú bíróság által megállapított mértékre.
A felülvizsgálati kérelmében a felperes kifejtette, hogy az 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ae.) 49. §-ának (2) bekezdése szerint a közigazgatási szerv által valamely tény vagy állapot igazolására kiállított okiratot, a tény vagy állapot hasonló módon történő igazolását, valamint a hatósági nyilvántartásba történt bejegyzést határozatnak kell tekinteni.
Álláspontja szerint a vámkezelési eljárás során a vámhatóság szóbeli tájékoztatója, illetőleg a vámhivatal befizetési csekkjének átnyújtása az Áe.</a> fent idézett rendelkezései értelmében a határozat kihirdetésének, illetőleg a postacsekk lebélyegzése pedig igazolásnak, tehát határozatnak tekinthető.
Megalapozatlan a jogerős ítéletnek az illetékre vonatkozó rendelkezése is, tekintettel arra, hogy igazságtalannak tartja, az 50 000 forint összegű adóbírsággal kapcsolatos bírósági eljárás miatt a felperes 468 600 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezését.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Áe. 42. §-ának (1) bekezdése szerint a közigazgatási szerv mind az ügy érdemében, mind az eljárás során eldöntendő kérdésekben határozatot hoz.
Az Áe. 45. §-ának (1) bekezdése szerint a határozatot kézbesítés útján kell közölni a jelen lévő ügyféllel, azonban ha jogszabály nem zárja ki, kihirdetés útján is közölni lehet.
Az Áe. 3. §-ának (6) bekezdése szerint az adó-, jövedéki és vámigazgatási ügyekben az Áe.</a> rendelkezéseit akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 7. §-a szerint az adó megállapítása során az adóhatóság az adót kiveti, kiszabja, illetőleg utólagosan megállapítja.
Az Art. 75. §-ának (1) bekezdése szerint az adóigazgatási eljárás az adóalap az adó, az adómentesség, az adókedvezmény, az adófizetési kötelezettség vagy a jogkövetkezmények megállapítására irányul.
A 75. § (3) bekezdése szerint az adóigazgatási eljárásban az adóhatóság az adózó jogait, kötelezettségeit állapítja meg és ezt határozatban közli. Határozatnak minősül a fizetési meghagyás, a fizetési értesítés és az adóív is. Az adóigazgatásra vonatkozó külön jogszabály tehát nem ismeri az adóhatósági határozatnak kihirdetéssel, illetőleg bélyegző elhelyezésével történő meghozatalát és közlését, ezért a felperes által állított az a tény, amely szerint vámigazgatási eljárásban az adókötelezettség megállapítása számára 1994. december 23-án a határozat kihirdetésével befejeződött, a jogszabályoknak nem felel meg, a jogszabályok téves értelmezésén alapszik.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a fellebbezési eljárás során a másodfokú bíróság a felperest terhelő illetékfizetési kötelezettséget a jogszabályoknak megfelelően állapította meg.
Az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény VI. fejezete tárgyalja a bírósági eljárás illetékeire vonatkozó rendelkezéseket.
A 43. § (3) bekezdése szerint a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárás illetéke - ha a határozat nem adó-, illeték-, adójellegű kötelezettséggel kapcsolatos -6000 forint. Az adó, illeték és adójellegű vámkötelezettséggel kapcsolatos illetéket az elsőfokú polgári eljárások illetékének általános mértéke szerint kell megállapítani, amelyről a 42. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az illeték mértéke peres eljárásban 6%, de legalább 2000 forint.
A felperes keresetében a közigazgatási szervnek az áfa visszatérítésével kapcsolatos határozatai teljes körűen támadta, nem csupán az 50 000 forint mulasztási bírság tekintetében, hanem az államigazgatási szervnek azt a döntését vitatta, amely szerint az adólevonási jog az adó megállapítására vonatkozó határozat kézhezvétele után gyakorolható. A határozattal érintett adófizetési kötelezettség az a pertárgyérték, amely alapján a 6%-os illetékfizetési kötelezettséget az eljáró bíróságoknak meg kell állapítaniuk.
A másodfokú bíróság helyesen járt el tehát, amikor a felperes kereseti és fellebbezési illetékfizetési kötelezettségét 6-6%-ban megállapította.
A fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján az érdemben helyes jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv.III.23.388/1996. sz.)