adozona.hu
AVI 1998.4.44
AVI 1998.4.44
Adóügyben az elévülést és annak következményeit személyhez kötötten kell vizsgálni és nem az adóhatósági eljárás tárgyát képező jövedelem szempontjából (1990. évi XCI. tv 95. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága mint elsőfokú adóhatóság a felperes házastársánál, B. Józsefnél 1993-ban adóellenőrzést végzett, melynek során az adóhatóság B. József terhére az 1990. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó-hiányt állapított meg, tekintettel arra, hogy az O. K. u. 3. szám alatti ingatlan értékesítéséből származó jövedelmét nem vallotta be.
Az elsőfokú határozat ellen B. József fellebbezéssel élt, mely határozatot a másodfokú adóhatóság és a városi bíróság is helybenhagyott.
A me...
AVI 1998.4.44 Adóügyben az elévülést és annak következményeit személyhez kötötten kell vizsgálni és nem az adóhatósági eljárás tárgyát képező jövedelem szempontjából (1990. évi XCI. tv 95. §).
Az APEH megyei igazgatósága mint elsőfokú adóhatóság a felperes házastársánál, B. Józsefnél 1993-ban adóellenőrzést végzett, melynek során az adóhatóság B. József terhére az 1990. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó-hiányt állapított meg, tekintettel arra, hogy az O. K. u. 3. szám alatti ingatlan értékesítéséből származó jövedelmét nem vallotta be.Az elsőfokú határozat ellen B. József fellebbezéssel élt, mely határozatot a másodfokú adóhatóság és a városi bíróság is helybenhagyott.
A megyei bíróság határozatával az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Indokolásában kifejtette, hogy az O. K. u. 3. szám alatti ingatlan házassági életközösség alatt szerzett vagyon, így az közös tulajdon, ebből adódóan az ingatlan értékesítéséből származó jövedelmet a módosított 1989. évi XLV. tv 32. §-a (3) bekezdésének a) pontjára tekintettel a házastársak között egyenlő arányban kell figyelembe venni.
A megyei bíróság határozata alapján az APEH megyei igazgatósága mint elsőfokú adóhatóság a felperesnél is lefolytatta a személyi jövedelemadó-ellenőrzést az 1990. évre vonatkozóan. Ennek során megállapították, hogy a felperes az ingatlan értékesítéséből származó jövedelméről nem adott bevallást, így megsértette az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv 20. §-ának (1-) bekezdésében foglaltakat. Az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 407 975 Ft szja-adókülönbözetet - mely egyben adóhiány - állapított meg, az Art. 72. §-ának (1) bekezdése alapján 50%-os mérték alkalmazásával szabott ki 203 500 Ft adóbírságot, valamint 602 328 Ft késedelmi pótlékot.
A felperes az elsőfokú határozattal szemben fellebbezéssel élt, előadta, hogy a követelés elévült és az adóhatóság bizonylatok figyelmen kívül hagyásával hibás számítást végzett. Az alperesi másodfokú adóhatóság határozatával a késedelmi pótlék összegét mérsékelte, az adózó terhére késedelmi pótlékként 446 224 Ft fizetési kötelezettséget állapított meg, egyebekben az elsőfokú határozat rendelkezéseit helybenhagyta. Indokolásában előadta, hogy a felperes házastársa a perbeli ingatlant 1990. szeptember 26-án adta el, így az ebből származó jövedelméről a bevallási kötelezettséget 1991. március 20-ig kellett volna teljesítenie.
Az Art. 95. §-ának (1) bekezdése alapján az adó megállapításához való jog 1996. december 31-én évült volna el, azonban a (3) bekezdésre tekintettel az 1994. április 7-től 1995. november 9-ig folyamatban volt bírósági eljárás az elévülést nyugtatta. A nyugvásra való tekintettel az elévülési idő az eljárás tartamával meghosszabbodott, az alperes álláspontja szerint nemcsak a felperes házastársa, hanem a felperes vonatkozásában is, tekintettel arra, hogy a felperesre is kiterjedő adóhatósági eljárást a bíróság rendelte el, így az elévülési idő számítása a felperes vonatkozásában is úgy történhet, ahogy a házastársa vonatkozásában.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, és az alperes perköltségben való marasztalását kérte, hivatkozva arra, hogy az alperes elévült követelést érvényesített a felperessel szemben. Álláspontja szerint a 129/1989. (XII. 20.) MT rendelet szabályait kell alkalmazni abban az esetben, ha az Art. hatálybalépését megelőző jogszabály az adózóra nézve kedvezőbb szabályokat állapít meg. Az általa hivatkozott jogszabály alapján az adóhatóság követelése 1995. december 31-ével szűnt meg, így az adóhatóság adómegállapítási jogát a felperessel szemben 1996-ban indult eljárásban nem érvényesíthette. A felperes kérte, hogy a bíróság a végrehajtási jog elévülését is állapítsa meg, tekintettel arra, hogy az alperes részéről olyan végrehajtási cselekmény, mely az elévülést nyugtatta vagy megszakította volna, nem történt. A felperes további álláspontja az, hogy az adóhatóság önmagában is jogszabályellenesen állapította meg a követelés összegét és a pótlékokat, mikor megtagadta olyan bizonylatok figyelembevételét, amelyek érvényesítése jogszabály által biztosított, és figyelmen kívül hagyta a felperes önrevízióját.
Az alperes ellenkérelmében a határozatában kifejtett álláspontját fenntartva kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltség megfizetésére kötelezését. Az elévülés tekintetében rámutatott arra, hogy a felperessel szembeni jelen eljárás tárgya ugyanaz a jövedelem, mint ami a korábbi - a házastársával kapcsolatos - eljárásban volt, így az adókötelezettség a felperessel szemben, mint az eljárásba később bevont adózóval szemben nem évülhet el.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte.
Abban a kérdésben, hogy az adóhatóság adómegállapításhoz való joga a felperessel szemben elévült-e, a bíróság a felperesi hivatkozással szemben az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. tv (a továbbiakban: Art.) elévüléssel kapcsolatos rendelkezéseit tekintette irányadónak. A törvény, mely 1991. január l-jétől lépett hatályba, 101. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy a törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatálybalépésekor jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá a törvény hatálybalépését követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségre azzal, hogy ha az 1990. december 31-ig hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az ott megjelölt legmagasabb mérték alkalmazható.
Az Art. hatálybalépése előtti jogszabály, így a 129/1989. (XII. 20.) MT rendelet annyiban alkalmazható tehát, amennyiben az adózó kötelezettségét érinti kedvezően, az elévülés vonatkozásában azonban a korábban hivatkozott jogszabályhely alapján az Art. rendelkezései az irányadók.
A felperes házastársa az ingatlant 1990. szeptember 26-án értékesítette, így a felperesnek adóbevallási kötelezettségét - az ingatlan közös vagyon jellegére tekintettel - 1991. március 20-ig kellett volna teljesítenie. Az Art. 95. §-ának (1) bekezdése értelmében az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellett volna fizetni. Ebből adódóan az adóhatóság adó megállapításhoz való joga 1996. december 31-én évült el, azonban a másodfokú adóhatóság határozatát 1997. február 11-én hozta meg, így a bíróság álláspontja szerint az adóhatóság követelése a felperessel szemben elévült.
Helytelenül hivatkozik az alperes az Art. 95. §-ának (3) bekezdésére, amely kimondja, hogy ha az adóhatóság határozatát a bíróság felülvizsgálja, a kereset benyújtásától a bíróság határozatának jogerőre emelkedéséig az adó megállapításához való jog elévülése nyugszik. Az 1994. április 7-től 1995. november 9-ig folyamatban volt bírósági eljárásban ugyanis a felperes félként nem szerepelt, az eljárás kizárólag a házastársa vonatkozásában folyt. A bíróság álláspontja szerint az elévülést és annak következményeit személyhez kötötten kell vizsgálni, és nem az adóhatósági eljárás tárgyát képező jövedelem vonatkozásában, így a bírósági eljárás, amelyet a felperes házastársa vonatkozásában lehet figyelembe venni, magánál a felperesnél az elévülés nyugvását nem eredményezi.
Tekintettel arra, hogy az adóhatóság adómegállapítási joga a felperessel szemben elévült, a bíróság az alperesi határozatok tartalmi vizsgálatát mellőzte, és a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Az ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, kérve annak megváltoztatását és a kereset elutasítását.
A felperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A megyei bíróság a fellebbezést nem találta alaposnak, és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése értelmében helyes indokaira tekintettel helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság az ügyben helyes tényállást állapított meg, és nem tévedett az abból levont jogi következtetés tekintetében sem, amely szerint az adóhatóság adómegállapítási joga a felperessel szemben 1996. december 31-én elévült.
Éppen ezért alaptalanul hivatkozik fellebbezésében is az alperes a jelen ügy speciális jellegére, amely abból adódik, hogy előzményét képezte a felperes házastársával szemben lefolytatott adóhatósági eljárás, illetve az annak során keletkezett jogerős ítélet. Az adóhatóság nem vitásan ezen jogerős bírósági határozat rendelkezésének megfelelően járt el, amikor eljárásba a felperest új kötelezettként bevonta. A felperes házastársa adóügyében folyamatban volt bírósági eljárás időtartama azonban nem idézheti elő az elévülési idő nyugvását a felperes mint önálló adóalany vonatkozásában. Ebben a kérdésben a megyei bíróság osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy az elévülést, és annak következményeit személyhez kötötten kell vizsgálni, és nem az adóhatósági eljárás tárgyát képező jövedelem szempontjából.
(Békés Megyei Bíróság 1.Pf.21.185/1997. sz.)