adozona.hu
AVI 1998.4.42
AVI 1998.4.42
Az általános forgalmi adó levonása esetén a számlák elvesztésének következményeit nem az adóhatóság, hanem az adózó viseli [1989. évi XL. tv 32. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága 1994. évre vonatkozóan adóellenőrzést tartott a felperesnél. Az elsőfokú adóhatóság határozatában 560 000 Ft áfa-különbözetet határozott meg és 280 000 Ft adóbírság, valamint 280 000 Ft késedelmi pótlék fizetését is előírta. A határozat ellen a felperes fellebbezett. A másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy az adókülönbözet összegéből 139 000 Ft-ot, az adóbírság összegéből 70 000 Ft-ot, a késedelmi pót...
AVI 1998.4.42 Az általános forgalmi adó levonása esetén a számlák elvesztésének következményeit nem az adóhatóság, hanem az adózó viseli [1989. évi XL. tv 32. §].
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága 1994. évre vonatkozóan adóellenőrzést tartott a felperesnél. Az elsőfokú adóhatóság határozatában 560 000 Ft áfa-különbözetet határozott meg és 280 000 Ft adóbírság, valamint 280 000 Ft késedelmi pótlék fizetését is előírta. A határozat ellen a felperes fellebbezett. A másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy az adókülönbözet összegéből 139 000 Ft-ot, az adóbírság összegéből 70 000 Ft-ot, a késedelmi pótlék összegéből pedig 78 000 Ft-ot törölt.A felperes keresetében az adóhatározatok bírósági felülvizsgálatát kérte, rámutatva, hogy javára 16 000 Ft áfa-túlfizetés állapítható meg. Elismerte, hogy beszerzéseit nem tudta igazolni, mivel gépkocsiját az iratokkal együtt ellopták és bizonylatai jórészt elvesztek. A felperes sérelmezte ugyanakkor, hogy a személyi jövedelemadó-bevallásnál miért fogadta el az alperes jövedelemadóalap-csökkentő tényezőként a számlákkal nem igazolt összeget, noha az áfafizetési kötelezettséget nem csökkentette a személyi jövedelemadó szempontjából elfogadott kiadások áfa-terhével. Az alperes ellenkérelmében előadta, hogy az áfa-elszámoláshoz nélkülözhetetlen a bizonylat. Az alperes bejelentette, hogy a számlák utólagos becsatolása esetén hajlandó a határozatot megváltoztatni.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint az alperes határozatában a felperes által az eljárás során rendelkezésre bocsátott valamennyi bizonyítékot figyelembe vette és döntése érdemben helyes.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta. Az indokolás utal arra, hogy a személyi jövedelemadó alapjának megállapítására eltérő szabályok vonatkoznak, így azok az áfa-elszámolás körében nem lehetnek irányadóak.
A jogerő ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint az alperes nem vette figyelembe a beszerzéseire jutó visszaigényelhető áfát, arra hivatkozva, hogy azt bizonylatokkal nem tudta igazolni. Tény, hogy a bizonylatok jórészt elvesztek, ugyanis a gépkocsival együtt ellopták az üzleti papírokat is. Ellentmondásos, hogy az áfa-visszatérítés körében a bizonylatok hiányától az alperes nem tekintett el és a ténylegesen fennálló túlfizetés helyett adóhiányt állapított meg. A felperes szerint az adóhatóság döntése az áfa-törvény rendelkezéseibe ütközik.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében az adóalany az értékesítésre irányuló tevékenysége körében az általa fizetendő adóból a beszerzéseit terhelő adót levonhatja, a belföldön vásárolt termék vagy szolgáltatás után a számlán elkülönítetten feltüntetett, illetőleg egyszerűsített számla esetén az azon feltüntetett adómérték alapján kiszámított előzetesen felszámított adó összegét.
Helyesen mutat rá a jogerős ítélet indokolása arra, hogy a törvény az áfa mértékét is feltüntető számlához kötötte az áfa-levonás jogát és az ettől való eltérést nem tette lehetővé. A Legfelsőbb Bíróság egyetért azzal is, hogy a számlák elvesztése nem mentesíti a felperest a jogszabályi követelmények alól.
Nem teszi jogszerűtlenné az alperes határozatát az sem, hogy a személyi jövedelemadó tekintetében a költségeket figyelembe vette, míg az áfa-levonási jog gyakorlását a számlák bemutatásához kötötte. Alappal hivatkozik a megyei bíróság arra, hogy a személyi jövedelemadó alapjának megállapítására eltérő szabályok vonatkoznak, így azok az áfa-elszámolás körében nem lehetnek automatikusan irányadóak.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, ezért a Pp. 275/A. §-a alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv.I.27.832/1996. sz.)