adozona.hu
AVI 1998.4.41
AVI 1998.4.41
Az általános forgalmi adó levonása jogszerűségének vizsgálatakor nem a polgári jogi, hanem az adójogi, közigazgatási jogi szabályokból kell kiindulni [1992. évi LXXIV. tv 32. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása rámutatott, hogy az adóalany azt az adóösszeget vonhatja le az általa fizetendő adó összegéből, amelyet a részére teljesített termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított az adó összegét hitelesen igazoló dokumentum alapján. A bizonylatoknak alakilag és tartalmilag hitelesnek kell lenniük a törvény alapján, ezért a feltételek hiányára hivatkozva az alperes jogszerűen hozta meg dön...
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás felhívja a figyelmet arra, hogy a felek között nem polgárjogi, hanem közigazgatási jogviszony állt fenn. Erre figyelemmel a jogvita elbírálásánál nem a polgári jog felelősségi szabályai az irányadóak, hanem a közigazgatási jogszabályok alkalmazandóak. A hamis számlára történő vétel a gazdálkodó szervezeteknél olyan üzleti kockázatnak minősül, amelyre az elvárható gondosság esetén okkal számítani lehet. Az indokolás rögzíti azt is, hogy a felperes esetleges igényét a polgári jog szabályai szerint érvényesítheti szerződéses partnerével szemben.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Emlékeztetett arra, hogy egy tényleges gazdasági művelet történt, amelyben a felperes vásárolt, számlát kapott, a számla ellenértékét megfizette és az adóhatóság is ellenőrizte a tényleges gazdasági művelet megtörténtét. A felperes becsatolta a gázolaj-beszerzési számláit, a felhasználási kimutatásokat, a menetleveleket és az alperes sem vitatta a jogügylet megtörténtét.
A felülvizsgálati kérelem szerint a K. Kft. által kiállított számla formailag teljes mértékben megfelel az áfa-törvény mellékletében foglaltaknak, és a felperes nem tudhatta, hogy a kft. telephelye változni fog. Az áfa tekintetében megállapítható a becsatolt számlákból, hogy a felperesi cég az áfát megfizette, ugyanakkor a visszaigénylést a felperesen kívül álló okok miatt tagadta meg az alperes. A felperes mint adózó egyébként nem jogosult bármiféle vizsgálat lefolytatására a számlát kibocsátó társaság tekintetében.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban történő fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított.
Helyesen utal az alperesi ellenkérelem arra, hogy az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Tény, hogy a számlák bevételként a F. Kft.-nél nem szerepelnek, a számlán feltüntetett számlaszámokat nem használták és a felperessel a cég üzleti kapcsolatban nem állt.
Alappal hivatkozik a jogerős ítélet indokolása arra is, hogy a polgári jog felelősségi szabályai a konkrét jogvita elbírálásánál nem irányadóak, hiszen a konkrét esetben közigazgatási jogviszonyról van szó. A törvényi feltételek hiányában az alperes döntése jogszerű és a felperes esetleges igényét a vele szerződő személyekkel szemben külön perben érvényesítheti. Ez az esetleges jogvita a jelen eljárás tárgyát nem képezheti.
A Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolta volna, ezért a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.27.861/1996. sz.)