adozona.hu
AVI 1998.4.39
AVI 1998.4.39
Az adóhatóság köteles körültekintően vizsgálni, hogy az adózó mentesíthető-e az áfa-fizetési kötelezettség alól (1989. évi XL. tv 75. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi alapítványt hét alapító az 1991. szeptember 5-én kelt alapító okirattal 140 000 Ft induló vagyonnal hozta létre az egészségügy, a kultúra, a kutatás, az oktatás és az önkormányzatok technikai adottságainak korszerűsítésére és az új generáció alapképzése, a felnőtt generáció továbbképzése céljából szükséges technikai berendezések és eljárások beszerzése, valamint az eszközellátás és továbbképzés támogatása céljából azzal, hogy az alapítvány a jogszabályi kerek között - az alapítván...
AVI 1998.4.39 Az adóhatóság köteles körültekintően vizsgálni, hogy az adózó mentesíthető-e az áfa-fizetési kötelezettség alól (1989. évi XL. tv 75. §).
A felperesi alapítványt hét alapító az 1991. szeptember 5-én kelt alapító okirattal 140 000 Ft induló vagyonnal hozta létre az egészségügy, a kultúra, a kutatás, az oktatás és az önkormányzatok technikai adottságainak korszerűsítésére és az új generáció alapképzése, a felnőtt generáció továbbképzése céljából szükséges technikai berendezések és eljárások beszerzése, valamint az eszközellátás és továbbképzés támogatása céljából azzal, hogy az alapítvány a jogszabályi kerek között - az alapítványi célok elérése érdekében - vállalkozói tevékenységet is jogosult folytatni, ez azonban nem válhat elsődlegessé. Az alapítványt a megyei bíróság az 1991. szeptember 13-án kelt végzésével nyilvántartásba vette.A felperest az elsőfokú adóhatóság 1991. november 6-án, majd 1992. január 28-án kiadott határozatában az 1991. szeptember 5-től, 1992. december 31-ig terjedő időre mentesítette az általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség alól az alapító okiratában megfogalmazott és kizárólag az állampolgárok szélesebb körét érintő közösségi (szociális, egészségügyi, oktatási, nevelési, kulturális, sport, környezetvédelmi és településfejlesztési) szükségletek kielégítését szolgáló értékesítések tekintetében.
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1994-ben végzett ellenőrzés során megállapította, hogy a felperes részéről 1991. és 1992. években a vállalkozási tevékenység az alapítványi tevékenységhez képest elsődlegessé vált, ezért a felperes tevékenységét adófizetési kötelezettség alá eső vállalkozási tevékenységnek minősítette.
Az 1994. november 21-én kelt határozatában az elsőfokú adóhatóság kötelezte a felperest 11 106 000 Ft általános forgalmiadó-különbözet, továbbá 5 730 000 Ft adóbírság és 8 252 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére, kifejtve, hogy tevékenységét nyereség és vagyonszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték fejében végezte, így 1991. évben a vállalkozási nyereségadónak, 1992. évben a társasági adónak alanyává vált, továbbá ezen túlmenően mint gazdálkodási tevékenységet végző vállalkozás - az általános szabályok szerint - az általános forgalmi adónak is alanya lett. A mentesítés tárgyában kiadott határozatokat az adóhatóság nem vette figyelembe azon indokkal, hogy a mentesítés - álláspontja szerint - egy ténylegesen alapítványi tevékenységet végző adóalanyt illetett meg, a felperes azonban ilyen tevékenységet nem végzett.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Keresetében a felperes az alperesi határozat felülvizsgálat keretében való megváltoztatását és az adóhiány és járulékainak megfizetése alóli mentesítését kérte, előadva, hogy a vállalkozási tevékenységet szabályszerűen, az alapítványi célok megvalósítása érdekében folytatta, az adóhatóság pedig az általános forgalmi adó befizetésének pénzügyi teljesítése alól részére mentességet adott.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indoklásában foglaltak szerint az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az eljárt adóhatóságok nem sértettek jogszabályt, amikor a felperes értékesítéseinek nagyobb részét vállalkozási tevékenységnek tekintették és annak adójogi következményeit levonták. A felperest ugyanis a vállalkozási célú értékesítései kapcsán az adóhatóság által engedélyezett kedvezmény nem illette meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, de abból téves jogi következtetést vont le. Úgy találta, hogy a felperes által végzett értékesítő vállalkozó tevékenység összhangban volt az alapító okiratban rögzített célokkal és az általános forgalmi adó befizetése alóli mentesítést engedélyező okiratban megjelölt tevékenységgel. Az értékesítések éppen azzal szolgálták az alapítványi célt, hogy a gépek vételárának kialakítása a vevők részére jelentős kedvezményt tartalmazott, ugyanakkor a felperes által elért 5%-os áfa-különbözet szintén alapítványi célokra került felhasználásra. Erre figyelemmel pedig a felperest általános forgalmiadó-befizetési kötelezettség nem terheli.
A másodfokú jogerős ítélet felülvizsgálata iránt az alperes nyújtott be kérelmet, melyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése miatt az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete törvénysértő, mert a bíróság figyelmen kívül hagyta az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény 3. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írtakat, mely szerint adóalanynak minősül mindaz a természetes és jogi személy, aki bevétel elérése érdekében tartósan, rendszeresen saját nevében értékesítést végez. Márpedig a felperes a vizsgált időszakban számítástechnikai és irodatechnikai cikkeket értékesített úgy, hogy az értékesítést terhelő 25%-os általános forgalmi adóból 80%-os kedvezményt adott, azaz a vevő mindössze 5%-os áfa-tartalmat fizetett a felperes részére. Ugyanakkor a felperes ezen üzletszerű tevékenysége nem minősíthető az alapító okirat szerinti tevékenységnek, hiszen a felperes maga is nyereségre tett szert, őt nem adományozási szándék vezette. Mivel pedig a felperes vállalkozási tevékenysége alapítványi célúnak nem tekinthető, ezért arra az adóhatóság által kiadott mentesítés nem vonatkozik, a felperest adófizetési kötelezettség terheli.
A felperes ellenkérelmében a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását és az alperesnek a felülvizsgálati eljárás költségeiben való marasztalását kérte. Ismételten hivatkozott arra, hogy a vizsgált időszakban hatályos jogszabályok az alapítvány részére a vállalkozási tevékenység folytatását lehetővé tették, ugyanakkor az általa folytatott kedvezményes értékesítési tevékenység - a vevők körére figyelemmel - alapítványi célokat szolgált, a befolyt összegeket pedig a felperes adományozásra fordította. Kérte figyelembe venni, hogy a részére két alkalommal is az adóhatóság által kiadott áfa-mentesítés törvényi feltétele megvalósult.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati kérelem elbírálása során - annak keretei között eljárva - a Legfelsőbb Bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy az 1991. és 1992. években nem vitásan az általános forgalmi adó alanyának minősülő felperes utólagosan kötelezhető-e általános forgalmi adó fizetésére ezen időszak tekintetében annak ellenére, hogy részére az adóhatóság a felperesi alapítvány alapító okiratában megfogalmazott és kizárólagos, az állampolgárok szélesebb körét érintő közösségi szükségletek kielégítését szolgáló értékesítések után fizetendő általános forgalmiadó-kötelezettség pénzügyi teljesítése alól mentesítést adott.
A felperes a perbeli jogvita elbírálásánál irányadó, az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény (a továbbiakban: áfa-tv) 3. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltaknak megfelelően a törvény alkalmazásában adóalanynak minősült, hiszen mint az a) pontban nem említett jogi személy, bevétel elérése érdekében tartósan és rendszeresen saját nevében értékesítést végzett.
Az illetékes adóhatóság azonban kérelmére a felperest az áfa-tv 75. §-ának (5) bekezdése alapján mentesítette az adófizetési kötelezettség pénzügyi teljesítése alól 1991. szeptember 5-től 1992. december 31-ig terjedő időtartamban azzal a feltétellel, hogy az általa végzett értékesítés az állampolgárok szélesebb körét érintő közösségi (szociális, egészségügyi, oktatási, nevelési, kulturális, sport, környezetvédelmi és településfejlesztési) szükségletek kielégítését szolgálja.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az adóhatóság a felperes részére a felmentést az 1991. november 6-án, majd 1992. január 28-án kelt határozatával nyilvánvalóan kellő körültekintés nélkül adta meg, mert nem vizsgálta azt, hogy a felperes tevékenysége valóban az alapító okiratban megjelölt tartós közérdekű célra, vagy elsődlegesen gazdasági tevékenység folytatására irányul-e. Figyelmen kívül hagyta azt a tényt is, hogy a felperesi alapítvány célja - az alapító okirat szerint - az általa meghatározott célok eléréséhez feltétlenül szükséges technikai berendezések és eljárások beszerzése az alapítvány kedvezményezettjei részére, valamint az eszközellátás és továbbképzés támogatása. Ez a tevékenység pedig nem azonos a mentesítő határozatban foglalt értékesítési tevékenységgel. Nem vitásan azonban a felperes által végzett értékesítés az állampolgárok szélesebb körét érintő közösségi szükségletek kielégítését is szolgálta, így az adóhatóság a felperes részére kiadott mentesítésben foglaltakat köteles figyelembe venni. Ez pedig azt eredményezte, hogy a felperes által végzett perbeli értékesítések az adóhatóság mentesítésében megjelölt adómentes értékesítésnek minősültek, az alperes tehát a felperest jogszabálysértő módon kötelezte a megállapított általános forgalmiadó-hiány megfizetésére.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan, az ügy érdemére kiható törvénysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, ezért a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.28.346/1996. sz.)