adozona.hu
AVI 1998.4.38
AVI 1998.4.38
Az adókedvezmény igénybevételének nem feltétele, hogy a részvény fizikai értelemben az adózó birtokában legyen [1989. évi XVL. tv. 35. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1990. december 19-én 102 000 Ft-ot fizetett be a R. B. Rt. részére részvényvásárlás céljából, mely összeget az 1990. évre vonatkozó adóbevallásában jövedelemcsökkentő kedvezményként vett figyelembe. Az elsőfokú adóhatóság határozatában 1990. évre vonatkozóan a felperes részére 49 999 Ft személyi jövedelemadó-különbözetet állapított meg, valamint 10 000 Ft bírság előírását rendelte el. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot...
AVI 1998.4.38 Az adókedvezmény igénybevételének nem feltétele, hogy a részvény fizikai értelemben az adózó birtokában legyen [1989. évi XVL. tv. 35. § (1) bek.].
A felperes 1990. december 19-én 102 000 Ft-ot fizetett be a R. B. Rt. részére részvényvásárlás céljából, mely összeget az 1990. évre vonatkozó adóbevallásában jövedelemcsökkentő kedvezményként vett figyelembe. Az elsőfokú adóhatóság határozatában 1990. évre vonatkozóan a felperes részére 49 999 Ft személyi jövedelemadó-különbözetet állapított meg, valamint 10 000 Ft bírság előírását rendelte el. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú közigazgatási határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperes 1990. év végén nem birtokolta a részvényt, mert annak nyomdai kibocsátására csak 1991 júliusában került sor.A felperes keresetében a jogerős közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes 1992. június 22-én kelt határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az alperesi hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában arra hivatkozott, hogy a felperest a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény 35. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a levonási kedvezmény megilleti, mert a részvény tulajdonosává 1990-ben vált, függetlenül attól, hogy a részvények nyomdai kibocsátására csak 1991 júliusában került sor.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint a befektetési kedvezmény csak a részvény tényleges birtoklásának évében vehető igénybe. A felperes ugyan 1990. december 19-én fizetett be a részvény jegyzésére, a részvény azonban csak az 1991. július 24-i kibocsátását követően került a felperes birtokába. Az adókedvezmény pedig a részvény birtokolásához kötődik.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A felülvizsgálat szerint a megyei bíróság ítélete sérti a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény (továbbiakban: Szja.) 35. §-át. Ez a törvény azt a magánszemélyt kívánta adókedvezményben részesíteni, aki megtakarítását üzleti vállalkozásba fekteti és azt ugyanabban az évben onnan nem vonja ki.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az Szja. 35. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében az összjövedelemből és a külföldi munkavállalásból, valamint az egyébként külföldről származó jövedelemből legfeljebb az összejövedelem 30%-áig terjedő mértékben levonható az év utolsó napján még birtokolt részvény, részjegy, vagyonjegy, kft-üzletrész (törzsbetét), szövetkezeti üzletrész, illetve vagyonrész és törvényben vagy a Minisztertanács rendeletében ilyenként meghatározott egyéb értékpapírok megszerzésére az adott évben kifizetett összeg.
A peres felek által sem vitatottan a felperes az 1990-es adóévben 102 000 Ft-ot fizetett ki az alapuló gazdasági társaság részvényének megvásárlására. A befizetést a R. B. Rt. 1990. december 29-én kelt igazolása bizonyította.
A másodfokú bíróság a "még birtokolt részvény" rendelkezést úgy értelmezte, hogy az a dolog feletti fizikai uralom megszerzését jelenti. A felperes fizikai értelemben csak 1991-ben - a részvények kibocsátása után - vált a részvény birtokosává. A részvénytársaság a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 24. §-ának (1) bekezdése alapján a cégjegyzékbe való bejegyzéssel, de az alapszabály elfogadásának időpontjára visszamenőleg jön létre, és a befektető ettől az időponttól kezdve, a részvény kiadása előtt is gyakorolhatja a részvényes jogait (Gt. 238. §). A jogalkotó tehát azt a magánszemélyt kívánta adókedvezményben részesíteni, aki megtakarítását üzleti vállalkozásba fekteti és azt ugyanabban az adóévben nem vonja ki. A felperes már 1990-ben a megvásárolt részvény tulajdonosává vált, de rajta kívülálló okból fizikailag csak 1991-ben került birtokába a részvény. Az újonnan alakuló részvénytársaságnál ugyanis a cégbejegyzést követően történhetett meg a részvények nyomdai előállítása.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a kedvezmény igénybevételének elengedhetetlen feltétele a részvény fizikai értelemben vett birtokban tartása.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.28.461/1996. sz.)