adozona.hu
AVI 1998.3.34
AVI 1998.3.34
Az adóbírság nem mérsékelhető, ha az adózó vagy képviselője az adott helyzetben nem a tőle elvárható körültekintést tanúsította [1990. évi XCI. 73. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az 1993. január-szeptember közötti időszakra a költségvetési kapcsolatok és az adónemek ellenőrzése továbbá a gázolaj- és a háztartásitüzelőolaj-forgalmazás ellenőrzése tárgyában elrendelt vizsgálat eredményeként az adóhatóság általános forgalmi adónemben és személyi jövedelemadóban adókülönbözetet állapított meg, és bírság, valamint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes az elsőfokú adóhatósági döntés ellen fellebbezett, a felperes a személyi jövedelem...
AVI 1998.3.34 Az adóbírság nem mérsékelhető, ha az adózó vagy képviselője az adott helyzetben nem a tőle elvárható körültekintést tanúsította [1990. évi XCI. 73. § (1) bek.].
A felperesnél az 1993. január-szeptember közötti időszakra a költségvetési kapcsolatok és az adónemek ellenőrzése továbbá a gázolaj- és a háztartásitüzelőolaj-forgalmazás ellenőrzése tárgyában elrendelt vizsgálat eredményeként az adóhatóság általános forgalmi adónemben és személyi jövedelemadóban adókülönbözetet állapított meg, és bírság, valamint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes az elsőfokú adóhatósági döntés ellen fellebbezett, a felperes a személyi jövedelemadó adónemben megállapított adókülönbözet és adóhiány törlése mellett a bírság és a pótlék összegét módosította.A felperes keresetében a közigazgatási hatóság határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint a leszámítolt váltókkal kapcsolatos adófizetési kötelezettség tekintetében az adóhatóság döntése jogszerű volt, hiszen a váltók leszámítolásra való benyújtása a pénzeszköznek olajvásárlásra történt felhasználása igazolta, hogy a jogügyletben a váltó ténylegesen előlegként funkcionált, az előleg utáni adófizetési kötelezettség a felperes terhére a váltó átvételekor beállt, ezt a kötelezettséget a szerződések felbontása nem érintette, illetőleg ezt a körülményt is az adóhatóság megfelelően értékelte akkor, amikor az előleg visszafizetésének időpontjában a felperes javára általános forgalmiadó-többletet írt elő.
A T. Bt.-től vásárolt gázolajjal kapcsolatban az elsőfokú bíróság az adóhatóság álláspontjával értett egyet és rámutatott arra, hogy vámkezeltetés hiányában az eladó a szerződésben vállalt kötelezettségének nem tett eleget, teljesítés nem történt, mivel a felperes a teljesítés helyén rendelkezésre álló árut átvenni ténylegesen nem tudta, a teljesített termékértékesítés során áthárított adó tekintetében jogszabály által biztosított adólevonási jog gyakorlásának a feltételei nem teljesültek, a felperes eljárása tehát jogellenes volt. Rámutatott az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása arra is, hogy a P. Kft. nevére kiállított vámhatósági határozat alapján a felperes részéről az általános forgalmi adó visszaigénylése jogsértő volt.
A felperes az ítélet részbeni megváltoztatását kérte fellebbezésében.
A megyei bíróság a városi bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét részben megváltoztatta, a felperes terhére előírt adóbírságból 10 600 000 Ft-ot a késedelmi pótlékból l 244 000 Ft-ot törölni rendelt. A megyei bíróság leszállította a felperes által fizetendő eljárási illeték összegét is. Az indokolás szerint a felperesnek a L., a C. P., a C. gazdasági társaságokkal kötött jogügyletek kapcsán átadott váltó minősítése tekintetében az adóhatóság álláspontját a megyei bíróság nem fogadta el. A megyei bíróság felhívta a figyelmet arra, hogy a váltópénznek nem minősülő értékpapír, olyan fizetési ígérvény, amely szerint a lejáratkor a címzett fizetni fog. A felperes a váltókat leszámítolásra benyújtotta, a leszámítolás azonban nem a váltó kibocsátójának részéről történt teljesítés, hanem a váltó kibocsátójától független, a váltó bemutatója és a pénzintézet között létrejött adásvételi jogügylet. A társaságok és a felperes között létrejött szerződés felbontása folytán a szerződések a megkötés időpontjára visszamenő hatállyal megszűntek, a szerződő felek azonban -részben a váltók időközi leszámítolására is tekintettel - nem az eredeti állapotot állították helyre, hanem újabb megállapodásuk eredményeként a felperesnek a váltók visszaszolgáltatása helyett pénzszolgáltatásra irányuló kötelme keletkezett a váltókibocsátókkal szemben a kölcsönügylet alapján. Az ügyletek ügyletikamat-kikötést nem tartalmaztak, a szerződés ingyenes volt, így a szolgáltatás a megyei bíróság megítélése szerint adófizetési kötelezettséget nem vont maga után.
Az ítélet indokolása szerint a jogügyletek vonatkozásában 1993. március és április hónapra az adóhatóság az adókülönbözetet tévesen állapította meg, a jogkövetkezmény alkalmazása, az adóbírság kiszabása és a késedelmipótlék-fizetési kötelezettség előírása téves volt.
A megyei bíróság szerint a T. Bt.-vel gázolaj vásárlásra vonatkozóan kötött szerződéssel kapcsolatban, tekintettel arra, hogy a fizetési feltételként a szerződés a számla, a minőségi bizonyítvány és átvételi nyilatkozat meglétét írta elő, az eladó terhére jelentkező vámkezeltetés - az átvételi nyilatkozat hiánya miatt - az eladó részéről a termékértékesítést teljesítettnek tekinteni nem lehetett, tehát az adólevonási jog gyakorlása a felperes részéről nem minősül jogszerűnek.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel érintett részét hatályában fenntartotta.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az összeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. A törvény 35. §-ának (1) bekezdése szerint az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható.
A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. §-ának (2) bekezdése alapján a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lenniük. A törvény 84. §-ának (3) bekezdése értelmében a számviteli bizonylatot a gazdasági művelet, esemény megtörténtének vagy végrehajtásának időpontjában kell kiállítani.
A megyei bíróság a tényállást helyesen állapította meg és abból helyes jogi következtetést vont le, ezért a Legfelsőbb Bíróság csupán a felülvizsgálati kérelemre figyelemmel mutat rá az alábbiakra.
Helytállóan utal az alperes az ellenkérelemben arra, hogy a T. Bt. által kiállított számlában feltüntetett teljesítési időpont (1993. április 13.) a rendelkezésre álló adatok alapján nem tekinthető helytállónak, hiszen a felperes sem vitatja, hogy 1993. április 13-án a bt. termékértékesítést nem teljesített a felperes részére. A teljesítés a későbbiekben sem történt meg, hiszen a számlán szereplő termék bevételezésére a felperesnél nem került sor, és a felperes a gázolaj átvételét igazoló bizonylattal sem rendelkezett. Az áfa-levonási jog gyakorlásának tehát a törvényi feltételei hiányoztak. Ezt igazolta egyebek mellett a büntetőeljárás nyomozati anyaga is, amely szerint a T. Bt. és a felperes közötti gázolaj-vásárlásra vonatkozó jogügylet fiktív volt.
A felülvizsgálati kérelemben alaptalanul hivatkozik a felperes arra is, hogy az alperes a szankciókat jogsértő módon alkalmazta. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 72. §-ának (1) bekezdése értelmében adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke - ha a törvény másként nem rendelkezik - az adóhiány 50%-a. Az adóbírság mértéke csak kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén mérsékelhető [73. § (1) bekezdés]. Helyesen utal az alperes az ellenkérelmében arra, hogy a felperes ügyvezetője az adott helyzetben nem a tőle elvárható körültekintést tanúsította, hiszen a T. Bt-vel 1993. április 13-án megkötött adásvételi szerződés 4. pontjában írt fizetési feltételek hiányában teljesítette a kiemelkedően nagy összegű vételár-kifizetést, és ez az eljárás valóban ellentmond a piaci szokásoknak és az is kétségtelen, hogy a felperes olyan számlát fogadott el a szállítótól, amelynek a teljesítés időpontjára vonatkozó adata nem volt helytálló.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, ezért a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel érintett részét pedig hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv.I.28.731/1996. sz.)