adozona.hu
AVI 1998.3.33
AVI 1998.3.33
Az ügyvédi munkadíj megállapításának szabályai az adóperek esetén [12/1991. (IX. 29.) IM r. 1. § b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per adatai szerint az APEH megyei igazgatósága mint elsőfokú hatóság 1994. augusztus hónapra vonatkozóan ellenőrzést végzett és az 1995. március 16-án kelt határozatával 127 384 000 Ft adóhiány és 25 942 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest, miután az a szervezet, amelytől a felperes az árut vásárolta, nem tekinthető adóalanynak. Fellebbezés folytán az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolásban megállapította, hogy a felperes által megjelölt cég a ...
AVI 1998.3.33 Az ügyvédi munkadíj megállapításának szabályai az adóperek esetén [12/1991. (IX. 29.) IM r. 1. § b) pont].
A per adatai szerint az APEH megyei igazgatósága mint elsőfokú hatóság 1994. augusztus hónapra vonatkozóan ellenőrzést végzett és az 1995. március 16-án kelt határozatával 127 384 000 Ft adóhiány és 25 942 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest, miután az a szervezet, amelytől a felperes az árut vásárolta, nem tekinthető adóalanynak. Fellebbezés folytán az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolásban megállapította, hogy a felperes által megjelölt cég a társasági szerződésben megjelölt székhelyen nem található, levelezési címén nem tudnak róla, vagyis a felperes nem létező céget tüntetett fel az adóhatósághoz eljuttatott 16 654 000 Ft áfa-visszaigénylési kérelmében.A felperes az 1995. július 6-án kelt keresetével kérte az alperesi határozat megváltoztatását és annak megállapítását, hogy őt nem terheli adóhiány. A kereset indokaként előadta, hogy nem fogadható el az alperes azon előadása, miszerint a számlák nem hitelesek, nem felelnek meg a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak, ezért nem volt jogosult a felperes az áfa visszaigénylésére. Álláspontja szerint az áfa-törvény 32. §-ának (1) bekezdésében és 35. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján jogosan igényelte vissza a számlákon feltüntetett általános forgalmi adót.
Az elsőfokú peres eljárás alatt az alperes az 1996. március 19-én kelt határozatával az alperesi másodfokú határozatot módosította oly módon, hogy az elsőfokú határozatot megsemmisítette. Az indokolás szerint az elsőfokú adóhatóság az 1994. augusztus hónapra vonatkozóan 1994. október 19-én végzett ellenőrzése hiányosságot nem tárt fel a felperesnél. Az ezt követően ugyancsak az 1994. augusztus hónapra vonatkozó kiegészítő vizsgálat már tett elmarasztaló megállapításokat. Ez az eljárás jogszabályba ütközik. Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 54. §-ának (1) bekezdése ugyanis kimondja, hogy az adóhatóság az ellenőrzéssel lezárt időszakot - a törvényben meghatározott kivételektől eltekintve - újból nem vizsgálhatja felül. Jelen esetben ezen garanciális szabály nem került betartásra.
A felperes az 1996. április 15-én kelt beadványában bejelentette, hogy az alperes időközben módosította a keresettel támadott határozatot, illetve az elsőfokú határozatot megsemmisítette, ezért kérte a pert megszüntetni, egyben a jogi képviselő munkadíját megállapítani.
A városi bíróság 1996. március 29-én kelt végzésével a pert a Pp. 337. §-ának (2) bekezdése alapján megszüntette, egyben az alperest 10 000 Ft perköltség felperes részére való megfizetésére kötelezte.
A felperes 8. sorszámú fellebbezésében kérte az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását és a perköltség összegének az ügyérték 1,5%-ára, vagyis 2 299 890 Ft-ra való felemelését. A fellebbezés indokaként előadta, hogy összesen 153 326 000 Ft megfizetésére kötelezte az alperes a felperest az utóbb megsemmisített határozatával, ezért a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a pertárgyértéket figyelembe véve a munkadíj 7 666 300 Ft-ot érhetne el. Ehhez képest az elsőfokú bíróság méltánytalanul alacsony összegben állapította meg a perköltség összegét.
A megyei bíróság 1996. június 25-én kelt végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a felperes részére fizetendő elsőfokú perköltség összegét 50 000 Ft-ra felemelte. Az indokolásban hivatkozott a 12/1991. (IX. 29.) IM számú rendeletre, amely széles körű mérlegelési lehetőséget biztosít a bíróság számára. E mérlegelési jogkörben eljárva a perérték és a felperesi jogi képviselő által végzett tevékenység figyelembevételével állapította meg a perköltség összegét.
A felperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján 8. sorszám alatt felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei bíróság jogerős végzése ellen.
Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte a végzés megváltoztatását, mert az jogszabálysértő. Kérte továbbá az alperes által fizetendő perköltség összegét 800 000 Ft-ban megállapítani.
A Legfelsőbb Bíróság Pfv.X.22.405/1995. számú határozatára hivatkozással a jogszabálysértést a következőkben jelölte meg;
a) A bíróság jogszabálysértően alacsony összegben állapította meg a perköltséget, mert annak mértéke a perérték alig több mint 0,3 ezreléke. Ezzel megsértette a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakat.
b) A bíróság a perértéket nem vette figyelembe a perköltség megállapításánál.
c) A jogi képviselő az államigazgatási szakban komoly jogszabály-feltárási és jogértelmezési munkát végzett, a kereset is olyan jogi érveket tartalmazott, amely az alperest a határozat visszavonására késztette. A perköltség összegének megállapításánál a bíróság azonban erre sem volt figyelemmel.
Az alperes az 5. sorszámú ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság végzésének az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztató rendelkezését hatályon kívül helyezte és az alperes által a felperes részére fizetendő elsőfokú perköltség összegét 300 000 Ft-ra felemelte.
A Pp. 337. §-ának (2) bekezdése alapján, ha a keresettel támadott közigazgatási határozat visszavonása folytán hozott új közigazgatási határozat a kereseti kérelemben foglaltaknak eleget tesz, a bíróságnak a per megszüntetése mellett a közigazgatási szervet kell perköltség fizetésére köteleznie.
A jelen ügyben a bíróságnak a perköltséget hivatalból kellett meghatároznia, mert a fél a költségeit nem számította fel. Az ügyvédi képviselettel eljáró felperest megillető perköltség összegénél a Pp. 75. §-ának (2) bekezdése alapján az ügyvédi munkadíjat figyelembe kellett venni.
A 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a bíróság az ügyvédi munkadíjat a perérték százalékában állapítja meg. A rendelet szerint a munkadíj a perérték 5 százalékát kitevő összeg lehet. Ami azonban természetszerűleg nem jelenti azt, hogy a bírói mérlegelés ne mehetne akár egy százalék alá is. A rendelet az alsó határt tételesen is megszabja 1000 Ft-ban. Ez a szabály azonban csak kis perértékű ügyekben alkalmazandó és nem jelenti azt, hogy nagy pertárgyértékű ügyben is az 1000 Ft lenne a bírói mérlegelés alsó határa.
A kiindulási alapot jelentő perérték nagysága mellett a kialakult bírói gyakorlat korrekciós tényezőként a ténylegesen végzett ügyvédi munka mértékét értékeli mérlegelése során. Az ügyvédi munkadíj megállapításánál arra is figyelemmel kell lenni, hogy milyen volt a kifejtett ügyvédi tevékenység idő- és munkaigényessége, színvonala. Ennek figyelembevételére egyébként maga a rendelet is utal, amikor az ügy bonyolultságára tekintettel 50%-kal megemelt munkadíj megállapítását teszi lehetővé [1. § (3) bek.]. Nagy perértékű ügyekben az ügyvédi munkavégzés mértékének figyelembevétele szükségképpen lefelé korrigálja a perérték alapján megállapítható munkadíjat, egyrészt mert a nagy perérték nem feltétlenül igényel egyben nagyobbmértékű munkavégzést is, másrészt pedig mert bizonyos perérték felett az annak százalékában kifejezett munkadíj olyan nagy összeg is lehet, amely szükségképpen nem állhat arányban a kifejthető munkavégzés mértékével. A lefelé történő korrekció azonban nem terjedhet odáig, hogy a mérlegelés során a pertárgyérték teljesen figyelmen kívül maradjon. Az ügyvédi munkadíjat nem lehet kizárólag csak a kifejtett tevékenységhez arányosítani, az ilyen mérlegelés kifejezetten jogszabálysértő, a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet egészébe ütközik, hiszen ez a jogszabály a perértéket tette a díjmegállapítás alapjául. Nagy perértékű ügyben az ügyvédi munkadíjat a ténylegesen végzett ügyvédi munka mértékére hivatkozással sem lehet a perérték ezrelékét sem elérő alacsony összegben meghatározni, mert ez arra mutat, hogy a bíróság a mérlegelés során egyáltalán nem vette figyelembe a pertárgyértéket. Az ilyen mérlegelés okszerűtlen és így jogszabálysértő.
Más oldalról figyelemmel kell lenni arra is, hogy a kirívóan magas összegben, a kifejtett munkavégzés mértékével kirívóan arányban nem állóan megállapított ügyvédi munkadíj sértheti a társadalom értékítéletét. Ezért - noha a jogszabály a megállapítható ügyvédi munkadíjra összegszerű maximálást nem állapít meg - még a kiemelkedően nagy pertárgyértékű ügyekben is tartózkodni kell a közfelfogás számára elfogadhatatlanul magas összegű ügyvédi munkadíjak megítélésétől. A bíróságnak a mérlegelés, a peres feleknek és jogi képviselőiknek pedig a perköltségigény előterjesztése során jogszabályi felső korlát hiányában is kellő önmérsékletet kell tanúsítani, hasonlóképpen ahhoz, miként ahogy az állam is önmérsékletet tanúsít illetékigénye érvényesítésekor azáltal, hogy a pertárgyérték nagyságától függetlenül törvényileg maximálta a fizetendő illeték mértékét. Általánosságban megállapítható, hogy kiemelkedően nagy pertárgyértékű ügyekben a perérték 5%-án belül maradva sem határozható meg az ügyvédi munkadíj olyan magas abszolút összegben, hogy az a feleket a bírósághoz való fordulás, illetve a jogorvoslat jogának gyakorlásában korlátozza, illetve anyagilag ellehetetlenítse a pervesztes felet, más részről pedig sértse a társadalom értékítéletét.
A felperes által hivatkozott Pfv.X.22.405/1995. számú, az 1996/6. számú Bírósági Határozatokban közzétett döntésben kifejtett fenti szempontokat a jelen ügyre konkretizálva a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy mindkét fokú bíróság okszerűtlenül mérlegelt a perköltség összegének megállapításánál. A bíróságok a felperesnek járó perköltség összegét - a perérték kellő figyelembevétele nélkül - kirívóan alacsonyan állapították meg. A perköltség összegének ilyen megállapítása jogszabálysértő, mert teljesen figyelmen kívül hagyja a díjazás jogszabályi alapját jelentő pertárgyértéket. A másodfokú bíróság a végzésében a pertárgyérték összegét meg sem határozta, holott ez a rendelkezésre álló iratok alapján 127 384 000 Ft.
Értékelte a Legfelsőbb Bíróság a perköltség összegének megállapítása körében azt is, hogy a jelen ügyben érdemi bírósági tárgyalásra nem került sor és a felperesi képviselő a színvonalas jogi indokolást tartalmazó kereset benyújtásán kívül egyéb ügyvédi tevékenységet nem végzett a per megszüntetéséig.
Az sem felel meg a valóságnak, hogy a felperesi jogi képviselő jogértelmező tevékenysége közrehatott az új alperesi határozat meghozatalában. Az alperes a saját hatáskörében hozott megsemmisítő határozatát arra alapította, hogy az adóhatóság által ellenőrzéssel lezárt időszakot újból nem vizsgálhatja felül. A felperesi kereset jogi érvelése ettől teljesen eltérő álláspontot tükröz.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a fentiekben kifejtettekkel összhangban a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján felülmérlegelte a perköltséggel kapcsolatos jogerős végzést és a felperest megillető költség összegét 127 384 000 Ft perérték figyelembevételével 300 000 Ft-ban (0,23%) találta megállapíthatónak.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság végzésének az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztató rendelkezését hatályon kívül helyezte és az alperes által a felperes részére fizetendő elsőfokú perköltség összegét 300 000 Ft-ra emelte fel.
A Pp. 275/B. §-a alapján irányadó Pp. 81. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján, valamint a Pp. 79. §-ának (1) és 75. §-ának (2) bekezdését is alkalmazva kötelezte a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban ily módon részben pervesztes alperest a felperesnek járó perköltség megfizetésére. A 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének b) pontját és (2) bekezdését figyelembe véve az ügyvédi munkadíj meghatározásánál tekintettel volt arra, hogy a felülvizsgálati kérelemben igényelt 800 000 Ft-hoz képest bírói mérlegeléssel ennek felénél is kevesebbre emelte fel a perköltséget a Legfelsőbb Bíróság.
(Legf. Bír. Kfv.II.28.765/1996. sz.)