adozona.hu
AVI 1998.3.32
AVI 1998.3.32
A gazdaságilag elmaradt vagy központi struktúrapolitikai döntéssel érintett településen belüli székhellyel vagy nyilvántartott telephellyel működő adóalanyt megillető adókedvezmény feltételei [1988. évi IX. tv 15. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi gazdasági társaság a Sz. községben általa létesített sörözőt 1992. évben a p.-i székhelyű R. Kft-be apportálta 15 millió Ft értékben.
A társaság üzletrészének összege 15 900 000 Ft-ra emelkedett a R. Kft-nél. A nyilvántartásba vett értéke az apportált vagyontárgynak 3 259 000 Ft volt, így a felperesi társaságnál 11 741 000 Ft nyereség keletkezett, amely után 5 166 000 Ft összegű adókedvezményt vett igénybe.
Az alperesi elsőfokú adóhatóság 1995. február 10-én ellenőrzés alá vonta...
AVI 1998.3.32 A gazdaságilag elmaradt vagy központi struktúrapolitikai döntéssel érintett településen belüli székhellyel vagy nyilvántartott telephellyel működő adóalanyt megillető adókedvezmény feltételei [1988. évi IX. tv 15. § (1) bek.].
A felperesi gazdasági társaság a Sz. községben általa létesített sörözőt 1992. évben a p.-i székhelyű R. Kft-be apportálta 15 millió Ft értékben.A társaság üzletrészének összege 15 900 000 Ft-ra emelkedett a R. Kft-nél. A nyilvántartásba vett értéke az apportált vagyontárgynak 3 259 000 Ft volt, így a felperesi társaságnál 11 741 000 Ft nyereség keletkezett, amely után 5 166 000 Ft összegű adókedvezményt vett igénybe.
Az alperesi elsőfokú adóhatóság 1995. február 10-én ellenőrzés alá vonta a felperes 1992. évi társaságiadó-bevallását, amelynek eredményeként határozatában a felperes terhére 2 287 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és l 143 000 Ft adóbírság, valamint l 859 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú adóhatározat ellen, amelyet az alperes határozatával elutasított és az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be a városi bírósághoz és kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését, annak megállapítását, hogy jogosan vette igénybe az 5 166 000 Ft adókedvezményt.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
Az alperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, kérte annak megváltoztatását és a kereset elutasítását. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállásból mindenben eltérő jogi következtetést vont le. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes székhelye P.-n található, működési helye azonban Sz.-en van, így az 1988. évi IX. törvény 15. §-a (1) bekezdésének f) pontjában megfogalmazott törvényi feltételek, amelyek az adókedvezmény igénybevételéhez szükségesek a felperes esetében nem valósultak meg.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen, kérte annak megváltoztatását és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltak szerint a másodfokú bíróság iratellenesen, a per adataiból okszerűen nem következően állapította meg azt, hogy a felperes működési helye Sz.-en van. A felperesi álláspont szerint a tény nem felel meg a valóságnak. A felperes p.-i (adókedvezményre jogosító) székhelyű gazdasági társaságként adta az ugyancsak p.-i székhelyű R. Kft. tulajdonába a sz.-i adókedvezményre nem jogosító településen található ingatlanát, így az 1988. évi IX. törvény 15. §-a (1) bekezdésének f) pontja, továbbá a törvény 9. számú mellékletének 7/b pontja szerint adókedvezményre jogosító tevékenységet végzett, mivel az adókedvezmény igénybevételére nem az apportált ingatlan elhelyezkedése, hanem az apportáló társaság működésének helye az irányadó. A felperes az adókedvezményre jogosító tevékenységét P.-n fejtette ki. A felperes hivatkozott a Legfelsőbb Bírósági eseti döntésére és kifejtette, hogy jogértelmezéssel nem lehetséges a törvényben megállapított adókedvezmény szűkítése, így az 1988. évi IX. törvény 15. §-a (1) bekezdésének f) pontja, a törvény 9. számú mellékletének 7/b pontja, valamint az 1991. évi XVIII. törvény 50. §-ának (1) bekezdése alapján jogosult az adókedvezmény igénybevételére.
Az alperes ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet helybenhagyását. Álláspontja szerint a törvényalkotó célja az adókedvezmény biztosításával az volt, hogy a gazdaságilag elmaradott térségekben a vállalkozási tevékenységet élénkítse és az elmaradott térségek gazdasági fejlesztése fokozottabban megvalósuljon. A Sz.-en létesített és működtetett sörfőzde - annak ellenére, hogy értékét pécsi kft-be apportálták -, P. mint gazdaságilag elmaradt térség fejlesztésében nem fog szerepet játszani. Az 1988. évi IX. törvény 9. mellékletének 7/b pontja az árbevétellel arányos adókedvezmény igénybevételét engedi meg, amelyből egyenesen következik, hogy az adókedvezménynek tényleges termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz kell kapcsolódnia.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy a jogerős ítélet törvényes és megalapozott.
A vállalkozási nyereségadóról szóló 1988. évi IX. törvény 15. §-ának (1) bekezdése szerint a 9. számú mellékletben meghatározott mértékű - adóvisszatartás formájában igénybe vehető - adókedvezmény illeti meg a kormány által meghatározott gazdaságilag elmaradt vagy központi struktúrapolitikai döntésekkel érintett településen belüli székhellyel vagy nyilvántartott telephellyel működő adóalanyt. A törvény 9. számú mellékletének b) pontja szerint ha az adóalany tevékenységét a kormány által kijelölt és ki nem jelölt településeken egyaránt végzi, az adókedvezményt csak a kijelölt településen folytatott tevékenysége árbevételének arányában veheti igénybe.
E rendelkezésekből egyértelműen megállapítható, hogy az adókedvezmény igénybevételének a törvény kettős feltételt szab. A kormány által meghatározott településen belüli székhellyel kell az adókedvezményt igénybe vevő adóalanynak rendelkeznie, és a kormány által kijelölt településen kell működését, gazdasági tevékenységét kifejtenie.
A felperes Sz.-en sörfőzőt és sörözőt létesített. Az apportálás tényével e sörfőző és söröző működése nem került át a kormány által kijelölt település területére, annak ellenére sem, hogy azt a felperes gazdasági intézkedésével pécsi székhelyű kft-be apportálta. Mivel a felperes esetében a kijelölt településen történő működés nem valósult meg, az adókedvezmény igénybevételére nem jogosult.
A felperes felülvizsgálati kérelmében másodlagosan sérelmezte, hogy a megyei bíróság nem foglalkozott kereseti kérelmének az adóbírság összegszerűségével kapcsolatos részével. A felperesnek a felülvizsgálati kérelemben kifejtett és az adóhiány létrejöttét indokoló álláspontja sem megalapozott. Ha az adózónak számviteli törvény, vagy a jelen per tárgyát képező vállalkozási adóról szóló törvény értelmezése a szabályozás miatt nehézségbe ütközik, rendelkezésére áll a szükséges információk megszerzése az adóhatóságoktól, vagy más, autentikus jogértelmezésre jogosult szervektől. Az adózó azonban a vonatkozó jogszabályok téves értelmezésével teljesítette a bejelentési és adófizetési kötelezettségét, amelynek jogszabálysértő volta magára vonja az adóbírság és késedelmi pótlék megállapításának kötelezettségét az adóhatóság részéről.
Fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság az érdemben helyes jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv.III.28.727/1996. sz.)