adozona.hu
AVI 1998.3.31
AVI 1998.3.31
A fogyasztási adó megállapítása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az adózó a gázolajat honnan szerezte be [1991. évi LXXVIII. tv 4. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság az 1991. július 15-én alakult felperesnél 1994-ben az 1991. és 1992. évekre vonatkozóan átfogó adóellenőrzést végzett, majd határozatával 2 193 000 Ft fogyasztásiadó-hiány, l 082 000 Ft társaságiadó-hiány, 537 000 Ft útalap, 54 000 Ft környezetvédelmi termékdíj, l 637 000 Ft adóbírság és l 632 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, mivel a felperes gázolajból - az igazolt beszerzéseihez viszonyítva - jelentős többletértékesítést végzett a rendelkezésre álló ké...
AVI 1998.3.31 A fogyasztási adó megállapítása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az adózó a gázolajat honnan szerezte be [1991. évi LXXVIII. tv 4. § (1) bek.].
Az elsőfokú adóhatóság az 1991. július 15-én alakult felperesnél 1994-ben az 1991. és 1992. évekre vonatkozóan átfogó adóellenőrzést végzett, majd határozatával 2 193 000 Ft fogyasztásiadó-hiány, l 082 000 Ft társaságiadó-hiány, 537 000 Ft útalap, 54 000 Ft környezetvédelmi termékdíj, l 637 000 Ft adóbírság és l 632 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, mivel a felperes gázolajból - az igazolt beszerzéseihez viszonyítva - jelentős többletértékesítést végzett a rendelkezésre álló készpénzforgalmi számlák tartalma szerint.A felperesi fellebbezés folytán eljárt alperes határozatával - az elsőfokú határozatot részben megváltoztatva - a felperes terhére 1992. évre előírt társasági adó összegét törölte és ezen adónemben javára 31 000 Ft-ot állapított meg, ugyanakkor a fogyasztási adó érintetlenül hagyása mellett a felperes által fizetendő bírság összegét l 096 000 Ft-ra, a késedelmi pótlék összegét l 124 000 Ft-ra szállította le, míg az elsőfokú határozat egyéb rendelkezéseit helybenhagyta, megállapítva, hogy a felperes 1992. évben - a M. Rt.-től beszerzett adatokkal egyezően - l 463 840 liter háztartási tüzelőolajat és 195 660 liter gázolajat szerzett be, ugyanakkor - a készpénzfizetési számlák tartalma szerint - ezen adóévben 31 650 liter háztartási tüzelőolajat és 302 418 liter gázolajat értékesített. A 107 488 liter gázolaj-többletértékesítésből befolyt különbözeti árbevétel képezte a fogyasztási adó, az útalap és a környezetvédelmi díj alapját, melynek megfizetésére az elsőfokú adóhatóság a felperest - az alperes szerint - helytállóan kötelezte.
Az alperesi határozat felülvizsgálata iránt benyújtott keresetében a felperes annak hatályon kívül helyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában megállapított tényállás szerint a felperes készpénzfizetési számlái - a vizsgált időszakot illetően - 302 418 liter gázolaj-értékesítést igazolnak, amely 107 488 liter többletértékesítést jelent a beszerzett árumennyiséghez viszonyítva. Az elsőfokú bíróság szerint az alperes az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény 58. §-a (1) bekezdésének b) pontjában, valamint a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. és 86. §-ában írtakra figyelemmel jogszerűen járt el a felperest terhelő fogyasztási adó megállapításakor a felperesi készpénzfizetési számlákat tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak fogadva el. Mivel pedig a többletértékesítéssel érintett gázolaj tekintetében az M. Rt. a fogyasztási adónak nem alanya, ezért a fogyasztási adóról szóló 1991. évi LXXVIII. törvény 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján a fogyasztási adót a felperesnek kell megfizetnie. Az elsőfokú bíróság az igazságügyi szakértő kirendelését mellőzte, mert úgy találta, hogy a kereset elbírálása során nem szakkérdésben, hanem jogkérdésben kellett határoznia.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokaira utalással - helybenhagyta.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és a keresetnek helyt adó, vagy az eljárt bíróságot új határozat hozatalára kötelező határozat hozatala iránt.
A felperes által felülvizsgálati kérelmében kifejtett álláspont szerint a perben hozott bírósági ítéletek sértik a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 84. §-ának (1) bekezdésében, az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény (továbbiakban: áfa-tv) 61. íjának (1) bekezdésében, valamint a fogyasztási adóról és a fogyasztási árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Fatv.) 4. §-ában foglaltakat, mert a perbeli készpénzfizetési számlák számviteli bizonylatnak nem minősülnek, ugyanakkor a felperest nyugtakibocsátási kötelezettség nem terhelte és a fogyasztási adónak sem volt alanya.
Az alperes ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte, előadva, hogy a rendelkezésre álló iratokból hitelt érdemlően megállapíthatók voltak a beszerzési, értékesítési és leltár-zárókészleti adatok, a felperes által végzett értékesítést saját bizonylatai igazolták.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Az elsőfokú adóhatóság által a vizsgálat során feltárt, a felperes által sem vitatott adatok szerint a felperes 1992. évben l 463 840 liter háztartási tüzelőolajat és 196 660 liter gázolajat szerzett be. Ezzel szemben ugyanezen adóévben - a készpénzfizetési számlák tartalma szerint 31 650 liter háztartási tüzelőolajat és 302 418 liter gázolajat értékesített.
A vizsgált időszakot illetően a felperest az áfa-tv 61. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak szerint nyugtaadási kötelezettség valóban nem terhelte, azonban ugyanezen törvény 58. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja szerint az általa végzett értékesítésről mint adóalany köteles volt számlát, illetőleg a vevő kérésére készpénzfizetés esetén egyszerűsített számlát kibocsátani. A számla és az egyszerűsített számla pedig - az 58. § (4) bekezdésében írtak szerint - szigorú számadási kötelezettség alá eső nyomtatványnak minősül.
A felperes az 1995. október 5-én tartott tárgyaláson előadta, hogy az általa kiállított "nyugtákat" a felperes könyvelési anyagként kezelte, elképzelhetően könyvelési bizonylatként.
Az Sztv. 84. §-ának (1) bekezdése szerint pedig számviteli bizonylat minden olyan külső és belső okmány, amelyet a gazdasági művelet, esemény számviteli nyilvántartása céljára készítettek. A (2) bekezdés szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatóknak, és helytállóknak kell lenniük.
Ezen törvényi rendelkezésekre figyelemmel az adóhatóság jogszerűen eljárva állapította meg a felperes által kibocsátott készpénzfizetési számlák alapján a felperes részéről 1992-ben végzett gázolaj-többletértékesítés mennyiségét, mely után a felperest a Fatv. 1. §-ának (1) bekezdésében, valamint 4. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak alapján fogyasztásiadó-fizetési kötelezettség terheli. Sem az adóhatóságnak, sem az eljárt bíróságoknak nem képezte feladatát annak megállapítása, hogy a felperes részéről többletértékesítésként eladott gázolaj honnan került beszerzésre, vagy esetlegesen árukeveredés útján állt elő.
A fentiekre figyelemmel megállapítható tehát, hogy helyesen járt el az alperes, amikor a felperest fogyasztásiadó-hiány, útalap, környezetvédelmi termékdíj, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Nem észlelt a Legfelsőbb Bíróság olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, ezért a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 272/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv.II.28.574/1996. sz.)