adozona.hu
AVI 1998.3.30
AVI 1998.3.30
Az áfa-levonás joga nem gyakorolható, ha a számlát kiállító társaság jogügyeletei fiktívek voltak, az általános forgalmi adót nem fizette meg és a számla valótlan adatot tartalmaz [1992. évi LXXIV. tv 32. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1994. július hónapra vonatkozóan az áfa-visszaigénylésével kapcsolatosan ellenőrzést tartott, amelynek eredményeként megállapította, hogy 2 170 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet áll fenn a felperes terhére, amely után l 085 000 Ft adóbírságot szabott ki. A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú határozat ellen. Az alperes 1995. február 8-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be a városi b...
AVI 1998.3.30 Az áfa-levonás joga nem gyakorolható, ha a számlát kiállító társaság jogügyeletei fiktívek voltak, az általános forgalmi adót nem fizette meg és a számla valótlan adatot tartalmaz [1992. évi LXXIV. tv 32. § (1) bek. a) pont].
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1994. július hónapra vonatkozóan az áfa-visszaigénylésével kapcsolatosan ellenőrzést tartott, amelynek eredményeként megállapította, hogy 2 170 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet áll fenn a felperes terhére, amely után l 085 000 Ft adóbírságot szabott ki. A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú határozat ellen. Az alperes 1995. február 8-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.A felperes keresetet nyújtott be a városi bírósághoz, amely a felperes keresetét alaposnak találta, ezért az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új határozat hozatalára kötelezte. Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) 32. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint megállapítható, hogy a felperes a S. Bt-től, valamint a C. Kft-től vásárolt gázolajat, amellyel kapcsolatosan az eladó részére az áthárított adót megfizette. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az adójogszabályok nem tartalmazzák azt a feltételt, hogy az adólevonási jog, illetőleg a visszaigénylési jogosultság csak akkor illeti meg az adóalanyt, ha a termékértékesítést végző, a rá áthárított adót az adóhatóságnak ténylegesen befizette.
Az alperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen. A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság ítéletének alapjául elfogadta azt a tényállást, amely szerint a felperes részére a gázolaj vásárláskor számlákat kibocsátó S. Bt. és a C. Kft. bejelentett telephelyén, székhelyén nem található, adóbevallási kötelezettségének nem tett eleget, adófolyószámlára befizetést nem eszközölt. Az áfa-törvény 4. §-ának (1) bekezdése szerint az adóalany az a természetes, jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet, aki saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet, saját nevében gazdasági tevékenységet végezhet, tekintet nélkül annak céljára és eredményére. Az áfa-törvény 35. §-ának (1) bekezdése szerint adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. A nem létező társaság nem adóalany, így számla kibocsátására sem alkalmas.
A felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a jogerős ítélet ellen és kérte annak megváltoztatását, az elsőfokú ítélet helybenhagyását. A felülvizsgálati kérelemben kifejtettek szerint a felperes a számviteli és az adószabályok által előírt módon, szabályos számla alapján fizette meg a tényleges gazdasági folyamat során átvett árut, majd a szabályosan kiállított számlával beszedte az áfát, amelyet be is fizetett. Ennek alapján az áfa-törvény szerint jogosult visszaigényelni a befizetett áfát. Az alperes ellentmondásba került a másodfokú eljárás során, mikor azt állította, hogy nem tekinthető áfa-jogalanynak a S. Bt. és a C. Kft., mivel a jogalanyiság legalapvetőbb jellemzőivel - adószám és regisztráció - pontosan az alperes ruházta el ezen cégeket. A felperes szerint a másodfokú bíróság ítélete az áfa-törvény 4. §-át és 32. §-ának (1) bekezdését is megsértette.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Előadta, hogy sem a S. Bt. sem a C. Kft. nem tekinthető jogalanynak. A C. Kft. bejegyzési kérelmét a cégbíróság 1995. február 9-i végzésével jogerősen elutasította. A S. Bt. gazdasági tevékenységével kapcsolatosan az adóhatóság előtt V. Sándor nyilatkozott, nyilatkozata szerint a társaság gazdasági tevékenységet nem folytatott, számlákat nem bocsátott ki. A bt. a befizetési kötelezettségeinek nem tett eleget, a megadott címen nem található, vagyis a felperes a bt. nevét használó, de ismeretlen személyektől vásárolta a gázolajat, ezáltal a kiállított számla nem hiteles, még akkor sem, ha alakilag megfelel a számla követelményeinek. A másodfokú bíróság az áfa-törvény rendelkezésének megfelelően hozta meg ítéletét.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az áfa-törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből [48. § (1) bekezdés] levonhatja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított.
Az áfa-törvény 35. §-ának (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (Sztv.) 84. §-ának (2) bekezdése szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lenniük.
Az áfa-törvény és az Sztv. előírásai alapján tehát formai és tartalmi feltételek együttes megléte esetén kerülhet sor az adólevonási jog gyakorlására. A formai feltételek a felszámított adó összegét igazoló dokumentumra (számlára) vonatkoznak. Ha viszont a számla hitelességét akár az adóhatóság, akár az adóalany vitatja, vizsgálni kell a tartalmi feltétel meglétét is, így
a) valóságosan végbement-e a gazdasági esemény (termékértékesítés, szolgáltatás), amelyre az adó visszatérítését alapították,
b) a termékértékesítés (szolgáltatás) ellenértékét (ideértve az adót is), a vevő megfizette-e,
c) a másik adóalany részéről sor kerülhetett-e az adó áthárítására.
Az önmagában formailag szabályos számla tehát nem ad alapot az adólevonásra, ha a felsorolt feltételek közül bármelyik hiányzik, s akár az adóhatóság, akár az ügyfél vitatja, vagy állítja a tartalmi feltétel meglétét, illetőleg hiányát. A perbeli esetben a számlákat kiállító betéti társaság, illetőleg kft. jogügyletei fiktívek voltak, az általános forgalmi adót nem fizették meg, a számlák szállítóra vonatkozó adatával ellentétesen az előzőekben - a c) pontban - írt tartalmi feltétel nem valósult meg, így a felperes adólevonási joga nem nyílt meg.
A Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata következetes a tekintetben, hogy ha a számlát nem létező gazdasági társaság bocsátotta ki, áfa-visszatérítésre nem kerülhet sor, illetőleg nem hiteles az a számla, amelyik meg nem történt gazdasági eseményt tanúsít.
A c) pont alatt megjelölt tartalmú feltétel vizsgálata mind az adóhatóság, mind a bíróság részéről körültekintő vizsgálódást igényel. Az alperes a közigazgatási eljárás során felderítette a számlát kibocsátó S. Bt-vel, illetőleg C. Kft-vel kapcsolatos tényállást, megállapította, hogy e számlát kibocsátó társaságok nem létező társaságok, cégbejegyzésre nem kerültek és nem is fizették be a kibocsátott számlán szereplő általános forgalmi adót.
(Legf. Bír. Kfv.III.28.390/1996. sz.)