adozona.hu
AVI 1998.3.28
AVI 1998.3.28
Amennyiben az adóhatóság észleli, hogy az adózó hibás számla alapján kívánja az áfa-levonás jogát gyakorolni, ennek konzekvenciáit levonhatja és nem köteles a vizsgálat körébe vonni a számla kibocsátóját, a vevőt és a befogadót [1989. évi XL. tv 32. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1992. évben megvásárolta a természetben a B. u. 15. szám alatti ingatlant, melynek kezelői joga az I. T. I.-t illette. Az I. T. I. olyan számlát bocsátott ki, amelyen nem választotta szét a földterület és az építmény eladási árát, majd amikor a felperes ennek megbontását kért szakvéleménnyel igazolta a számla jogszerűségét. Az alperes észlelve a szabálytalanságot, felhívta, az I. T. I.-t a számla megbontására, azonban az Intézet a felhívásnak nem tett eleget. Az adóhatóság a határo...
AVI 1998.3.28 Amennyiben az adóhatóság észleli, hogy az adózó hibás számla alapján kívánja az áfa-levonás jogát gyakorolni, ennek konzekvenciáit levonhatja és nem köteles a vizsgálat körébe vonni a számla kibocsátóját, a vevőt és a befogadót [1989. évi XL. tv 32. § (1) bek.].
A felperes 1992. évben megvásárolta a természetben a B. u. 15. szám alatti ingatlant, melynek kezelői joga az I. T. I.-t illette. Az I. T. I. olyan számlát bocsátott ki, amelyen nem választotta szét a földterület és az építmény eladási árát, majd amikor a felperes ennek megbontását kért szakvéleménnyel igazolta a számla jogszerűségét. Az alperes észlelve a szabálytalanságot, felhívta, az I. T. I.-t a számla megbontására, azonban az Intézet a felhívásnak nem tett eleget. Az adóhatóság a határozatát visszavonta.Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél általános forgalmiadó-ellenőrzést végzett. Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére 6 031 000 Ft adókülönbözetet határozott meg általános forgalmiadó-nemben. A döntés ellen a felperes fellebbezett, azonban az alperes határozatával az elsőfokú adóhatóság határozatát helybenhagyta.
A felperes keresetében az adóhatározatok bírósági felülvizsgálatát kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az indokolás szerint a felperes a számla szerinti adóösszeget igényelte vissza, és a számlán megfelelő adóösszeg került feltüntetésre. Az alperes kötelezte a számla kiállítóját a számla módosítására, azonban ennek meg nem történtekor határozatát visszavonta. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint, amennyiben az alperesnek a számlával kapcsolatos kifogása volt, úgy jogellenesen vonta vissza az I. T. I.-vel kapcsolatos kötelező határozatát.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, azonban a Fővárosi Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás értelmében a felperes a törvényi előírásnak megfelelő, alakilag hibátlan számla alapján élt levonási jogával. A felperes is elismerte, hogy az eladó által kibocsátott számla kiállítása helytelen volt, hiszen a telek után általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség nincs. Erre figyelemmel a számlában feltüntetett vételárat bontani kellett volna. A felperes felhívása ellenére a számla kibocsátója a törvényi kötelezettségének nem volt hajlandó eleget tenni, de ugyanakkor kétségtelen, hogy az adóhatóság is visszavonta azt a határozatát, amellyel a számla kibocsátóját módosításra kötelezte. A Fővárosi Bíróság döntését arra alapította, hogy a számla alakilag hibátlan volt, és amennyiben a számla tartalmi vizsgálatát is el kívánta volna végezni az adóhatóság, úgy azt teljeskörűen tehette volna, azaz a vizsgálat körébe ilyen esetben be kell vonni mind a számla kibocsátóját, mind a vevőt, mind a befogadót.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Az alperesi álláspont szerint a jogerős ítélet sérti az áfa-törvény rendelkezéseit. Tévesnek minősíti a jogerős ítélet azon megállapítását, hogy a felperes alakilag hibátlan számla alapján élt volna adólevonási jogával. A felülvizsgálati kérelem értelmében téves az a megállapítás is, hogy az áfa-befizetés jogosságának vizsgálata szükséges a levonhatóság vizsgálata kapcsán.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
Az általános forgalmi adóról szóló módosított 1989. évi XL. törvény 32. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóalany az értékesítésre irányuló tevékenysége körében az általa fizetendő adóból a beszerzéseit terhelő adót levonhatja a) a belföldön vásárolt termék vagy szolgáltatás után a számlán elkülönítetten feltüntetett, illetőleg egyszerűsített számla esetén az azon feltüntetett adómérték alapján kiszámított előzetesen felszámított adó összegét.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az első- és a másodfokú bíróság a tényállásból helytelen jogi következtetést vont le. A rendelkezésre álló adatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a számla kiállítása helytelenül történt. A jogerős ítélet is utal arra, hogy a telek után áfa-fizetési kötelezettség nem állt fent, ezért a számlában feltüntetett vételárat bontani kellett volna. Kétségtelen tény, hogy a felperes felhívta a számla kibocsátóját a számla helyesbítésére, azonban a felhívásnak az I. T. I. nem tett eleget. Vitathatatlan, hogy az adóhatóság is kötelezte a számla kibocsátóját a jogellenes helyzet megszüntetésére, majd a határozatot visszavonta. Az eredménytelen felhívások ugyanakkor a számlát nem tették jogszerűvé, és a törvényellenes helyzet változatlanul fennmaradt.
Helyesen utal a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a jogerős ítélet sérti az áfa-törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontját, hiszen a felperes nem a termék után, nem a számlán és nem az elkülönítetten feltüntetett előzetesen felszámított adót igényelte vissza. Az áfa-törvény 6. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis termékértékesítés a termék kezelői jogának ellenérték fejében történő átruházása. Az áfa-törvény 6. §-ának (2) bekezdése alapján a földterület nem termék, ezért a nem tennék kezelői jogának átruházásakor áfát felszámítani nem lehet. Ilyen körülmények között a 6 031 000 Ft-ra eső áfát nem fogadhatta el az adóhatóság előzetesen felszámított áfaként.
Arra is helyesen utal a felülvizsgálati kérelem, hogy a felperes nem alakilag hibátlan számla alapján élt adólevonási jogával. A felépítmény kezelői jogának értéke ugyanis csak közvetett számítás alapján állapítható meg. A számla tehát sérti a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 85. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezést.
A felperes a számviteli szabályok megsértése miatt valóban nem járt el a számla kibocsátóval szemben, hanem a nem hiteles számlára alapítva igényelte vissza az általános forgalmi adót.
A felülvizsgálati kérelem egyébként arra is utal, hogy a számlakibocsátó az általános forgalmi adót nem fizette be.
Összefoglalva megállapítható tehát, hogy az áfa-visszaigénylés törvényben írt feltételei nem álltak fenn, és a felperes a jogellenes helyzetet elfogadva, alakilag és tartalmilag hibás számlát használt fel. Nem osztja a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet azon megállapítását sem, hogy a számla tartalmi vizsgálata csak kétpólusú lehet. Amennyiben az adóhatóság észleli, hogy alakilag és tartalmilag hibás számla alapján kívánja az áfa-levonási jogát gyakorolni az adózó, ennek konzekvenciáit levonhatja és nem köteles a vizsgálat körébe bevonni mind a számla kibocsátóját, mind a vevőt, mind a befogadót. Az adózó tehát a törvény rendelkezése ellenére megfizetett áfa-tartalmat a visszaigénylés körében nem teljesítheti.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv.I.28.738/1997. sz.)