adozona.hu
AVI 1998.3.27
AVI 1998.3.27
A beszerzéseket terhelő adó levonására csak a törvényben írt feltételek fennállása esetén van lehetőség [1989. évi XL. tv 32. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az 1987 óta egyéni vállalkozói tevékenységet végző felperes 1992. évre vállalkozói adóbevallást nem nyújtott be, így általános forgalmiadó-kötelezettséget sem vallott be. Személyi jövedelemadó-bevallását is csak 1994 júliusában bevalláspótló bizonylaton nyújtotta be.
Az elsőfokú adóhatóság az 1995. április 26-án kelt határozatában a felperes terhére l 163 000 Ft általános forgalmiadó-különbözetet állapított meg és őt ezen összeg, valamint 582 000 Ft adóbírság, 150 000 Ft mulasztási bírság és...
AVI 1998.3.27 A beszerzéseket terhelő adó levonására csak a törvényben írt feltételek fennállása esetén van lehetőség [1989. évi XL. tv 32. § (1) bek. a) pont].
Az 1987 óta egyéni vállalkozói tevékenységet végző felperes 1992. évre vállalkozói adóbevallást nem nyújtott be, így általános forgalmiadó-kötelezettséget sem vallott be. Személyi jövedelemadó-bevallását is csak 1994 júliusában bevalláspótló bizonylaton nyújtotta be.Az elsőfokú adóhatóság az 1995. április 26-án kelt határozatában a felperes terhére l 163 000 Ft általános forgalmiadó-különbözetet állapított meg és őt ezen összeg, valamint 582 000 Ft adóbírság, 150 000 Ft mulasztási bírság és l 050 414 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, megállapítva, hogy a vizsgálat által érintett időszakot illetően kiadásait igazoló bizonylatokat felmutatni nem tudott, ugyanakkor az utólagosan elkészített, de be nem nyújtott bevallása szerint l 163 080 Ft általános forgalmiadó-hiány mutatkozott. A felperest terhelő személyi jövedelemadó tekintetében a revízió a késve beadott adóbevallást - és azon belül az adózó által készített költségkimutatást - elfogadta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta, kiemelve, hogy a felperes általános forgalmi adó visszaigényléséhez az 1992. évi LXXIV. törvényben megkívánt hiteles dokumentumokkal nem rendelkezett, így az adólevonási jog törvényi feltételének hiányában az elsőfokú adóhatóság határozata helytálló.
Keresetében a felperes az alperesi határozat felülvizsgálat keretében való megváltoztatását és a kiszabott adókülönbözet, adóbírság és pótlék megfizetése alóli mentesítését, illetve azok mérséklését kérte. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú adóhatóság - a köziratnak minősülő - határozatában az egyéni vállalkozásból származó jövedelmének megállapításánál 112 757 Ft költséget fogadott el. Álláspontja szerint adólevonási jogának gyakorlásához a közokirat elegendő alapul szolgál, az abban foglaltak alapján ugyanis megállapítható a beszerzéseit terhelő általános forgalmi adó. Vitatta a felperes a mulasztási bírság kiszabásának jogszerűségét is.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában foglaltak szerint az alperes helyesen állapította meg azt a tényt, hogy a felperes bevallási kötelezettségének határidőben nem tett eleget. Az általános forgalmi adó levonásához szükséges számlával, egyszerűsített számlával nem rendelkezik, ezek hiányait pedig nem pótolja az a körülmény, hogy a személyi jövedelemadó meghatározásakor az adóhatóság a felperes javára 112 757 Ft összegű költséget ismert el.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - a felperes által fizetendő illeték és perköltség tekintetében - megváltoztatta, míg egyebekben helybenhagyta annak helyes indokaira utalással.
A másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet annak megváltoztatása és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatala iránt. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete törvénysértő, mert a bíróság nem tett eleget a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében szabályozott indokolási kötelezettségének, nem adott teljes körű választ a fellebbezésben felvetett azon indokra, mely szerint adott esetben a felperes által visszaigényelhető általános forgalmi adó összege elfogadható megfelelő bizonylat nélkül is, mégpedig az adó alapját és összegét tartalmazó - közokiratnak minősülő - adóhatósági határozatra alapítottan.
Az alperes ellenkérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályában való fenntartását, a felperes költségekben való marasztalását kérte, hangsúlyozva, hogy a felperes által hivatkozott adóhatósági határozat költséget és nem általános forgalmiadó-alapot, vagy előzetesen felszámított általános forgalmi adót állapít meg.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az adóvizsgálattal érintett 1992. évi időszakra vonatkozó és az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja abban az esetben teszi lehetővé az adóalany részére a beszerzéseit terhelő adó levonását, ha annak összegét a belföldön vásárolt termék vagy szolgáltatás után a számlán elkülönítetten feltüntették, illetőleg egyszerűsített számla esetén az azon feltüntetett adómérték alapján kiszámítható.
A felperes 1992. évre vonatkozóan adóbevallást nem nyújtott be, így áfa-kötelezettségét sem vallotta be. Kiadásairól nem tudott rendelkezésre bocsátani bizonylatokat, számlákat, csak a bevételi számlamásolatait őrizte meg.
Az 1989. évi XL. törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontjában szabályozott számla, illetőleg egyszerűsített számla hiányát az a körülmény nem pótolja, hogy az adóhatóság a felperes 1992. évi adóköteles bevételeit gazdálkodását terhelő költségként 112 757 Ft-ot elfogadott a személyi jövedelemadó utólagos megállapítása során.
Mivel a felperes esetében az áfa-levonási jog törvényi előfeltétele nem állt fenn, így az adóhatóság őt jogszerűen kötelezte a megállapított áfa-különbözet, adóbírság, mulasztási bírság és késedelmi pótlék megfizetésére.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást helyesen állapította meg és abból az ügy érdemében is mindenben helyes jogi következtetést vont le. Ezen megállapításával a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra is tekintettel indokolási kötelezettségének eleget tett, ítélete nem jogszabálysértő.
A Pp. 239. §-a alapján a törvény második részének az elsőfokú eljárásra vonatkozó rendelkezéseit - ekként a felperes által hivatkozott Pp. 221. §-át is - akkor kell alkalmazni, ha a fellebbezésről szóló Pp. XII. fejezete másként nem rendelkezik. A már hivatkozott Pp. 254. §-ának (3) bekezdése a másodfokú ítélet indokolására eltérő rendelkezésként azt tartalmazza, hogy amennyiben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét indokai alapján hagyja helyben, elegendő az ítélet indokolásában erre hivatkozni.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná
(Legf. Bír. Kfv.II.28.800/1996. sz.)