adozona.hu
AVI 1998.2.23
AVI 1998.2.23
A vámhatóság az ügyfél nyilatkozatát az egyéb bizonyítékokkal egybevetve értékeli [1957. évi IV. tv. 26. § (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az R. Vámhivatal 1993. február 24. napján az Olaszországból macedóniai cég részére feladott vámárut vámkezelés végett a felperes kérelmére a N.-i Vámhivatalhoz, mint rendeltetési vámhivatalhoz továbbította, azzal a kötelezettséggel, hogy azt 1993. január 27-ig a rendeltetési vámhivatalnál bemutatják. A vámhivatal a vámárunak a rendeltetési vámhivatalnál való bemutatásáról, illetve a kiléptetésről nem kapott visszaigazolást, ezért hivatalból nyomozást folytatott le, amelynek eredményeként fels...
AVI 1998.2.23 A vámhatóság az ügyfél nyilatkozatát az egyéb bizonyítékokkal egybevetve értékeli [1957. évi IV. tv. 26. § (4) bek.].
Az R. Vámhivatal 1993. február 24. napján az Olaszországból macedóniai cég részére feladott vámárut vámkezelés végett a felperes kérelmére a N.-i Vámhivatalhoz, mint rendeltetési vámhivatalhoz továbbította, azzal a kötelezettséggel, hogy azt 1993. január 27-ig a rendeltetési vámhivatalnál bemutatják. A vámhivatal a vámárunak a rendeltetési vámhivatalnál való bemutatásáról, illetve a kiléptetésről nem kapott visszaigazolást, ezért hivatalból nyomozást folytatott le, amelynek eredményeként felszólította a felperest, hogy a vámáru előírt bemutatását és a kiléptetést igazolja. A felperes a felhívásnak nem tett eleget, ezért az elsőfokú vámhivatal 1994. június 16-án határozatával a felperest 765 453 Ft áfa megfizetésére kötelezte.A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú vámhatározat ellen. Fellebbezését az alperes a határozatával elutasította, és az elsőfokú vámhatározatot helybenhagyta.
A jogerős közigazgatási határozat ellen a felperes keresetet nyújtott be a városi bírósághoz, kérte a határozatok hatályon kívül helyezését, bírósági felülvizsgálatát és az eljárás megszüntetését, illetőleg másodlagosan az elsőfokú vámhatóság új eljárásra kötelezését. A városi bíróság az alperes 1994. október 13-án kelt határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú vámhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. tvr. 13. §-ának (2) bekezdése alapján a vámügyekben is az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezései alkalmazandók. Az Áe. 26. §-ának (1) bekezdése szerint az államigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni és ehhez szükség szerint bizonyítási eljárást lefolytatni. Az Áe. 43. §-ának (1) bekezdése szerint pedig a közigazgatási határozatnak tartalmaznia kell a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást, a mellőzés indokait is. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes nem tett eleget az Áe.</a> 26.-ában előírt tényállás-tisztázási kötelezettségének, valamint korlátozta az ügyfélnek azt a jogát, hogy az általa bizonyítani kívánt tényt nyilatkozattal bizonyítsa. Az elsőfokú bíróság szerint az előtte folyó perekben a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának 31 820/1-1992. VPOP L sz. intézkedése ismert, amelyből megállapíthatta, hogy a vámhatóságok szerint nem kizárt, hogy a kiléptető vámhivatal a továbbított vámáru nyilvántartásba vételét elmulasztotta. A felperes hivatkozott is az eljáró vámhivatalok közismert és rendszeres mulasztásaira.
Az alperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen, amelyet a másodfokú bíróság alaposnak talált és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 35. §-ának (1) bekezdése szerint a továbbított vámárut az áru szállítója köteles a másik vámhivatalnál a rendeltetési helyére történt megérkezését követően 24 órán belül, vagy az árutovábbítást végző vámhivatal által előírt határidő lejártáig változatlan állapotban bemutatni és annak további vámkezelését kérni. Az R. 70. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni azt, aki a vámárat azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy azt változatlan állapotban megőrzi vagy a vámhivatalnál bemutatja, de a vámáru neki felróhatóan belföldi forgalomba került. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes eleget tett az Áe. 26. §-ának (1) bekezdésében írt tényállás-tisztázási kötelezettségének, a fellebbezési eljárás során felhívta a felperest annak igazolására, hogy a vámáru vámkezelése megtörtént-e és a vámáru változatlan, azaz azonos tartalommal elhagyta az országot. A felperes a felhívásnak nem tett eleget, ezért helyesen járt el az alperes amikor a rendelkezésre álló bizonyítékokat értékelte és ennek alapján állapította meg a tényállást. A vámára szállítójának az a mulasztása, hogy az országból való kivitelkor az árut nem mutatta be, a kezességet vállaló felperes terhére értékelendő és a vámfizetési kötelezettséget megalapozza.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen, amelyben előadta, hogy az alperes a bizonyítékok mérlegelése során jogsértően járt el, mint ahogy jogsértően értékelte a bizonyítékokat a megyei bíróság is. A tárgyi bizonyítási eszközökkel szemben egy okszerűtlen vélelemre alapozta ítéletét. A másodfokú bíróság ítélete sérti az Áe.</a> ügyfél jogaira vonatkozó garanciáit, a bizonyítási eljárás lefolyatásával kapcsolatos rendelkezéseket és jogsértő az az álláspont, amely szerint az alperes a tények bizonyítását nem köteles elvégezni. A felülvizsgálati kérelemben előadottak szerint az alperes és a másodfokú bíróság megsértette az Áe. 26. §-ának (1) és (4) bekezdését, helytelenül értelmezte az R. 70. §-ának (1) bekezdését. A felperes igazolta, hogy az áru eljutott a külföldi címzetthez, így Magyarország területén nem kerülhetett jogellenesen belföldi forgalomba.
Az alperes a felülvizsgálati eljárás során előterjesztett ellenkérelmében előadta, hogy álláspontja szerint a bíróság jogerős ítélete helyesen állapította meg a tényállást, és abból mindenben helyes jogi következtetést vont le. A. vámáru szállítója a tranzit céllal továbbított vámárat az R. 35. §-ának (1) bekezdésében foglalt azon kötelezettséggel vette át, hogy az előírt határidő lejártáig változatlan állapotban bemutatja, és annak továbbá vámkezelését kéri. A vámáru bemutatása és a további vámkezelés a rendelkezésre álló adatok alapján nem történt meg. E tényeket a közigazgatási eljárás és a bírósági eljárás során sem tudta a felperes igazolni. A vámhatóság a tényállás tisztázására vonatkozó kötelezettségét teljesítette, nyomozási eljárást folytatott, megkereste a szóba jöhető vámhivatalokat annak tisztázása érdekében, hogy a felperes eleget tett-e vámáru-bemutatási kötelezettségének. A felperes azonban sem a magyar vámhatóságnál történő bemutatás tényét, sem a kiléptetést nem bizonyította.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet törvényes és megalapozott.
Az eljáró bíróságok helyesen állapították meg, hogy a vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. tvr. 13. §-ának (1) bekezdése alapján vámügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Áe. 26. §-ának (1) bekezdése szerint a közigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez a rendelkezésre álló adtok nem elegendőek, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytathat el.
Az elsőfokú vámhatóság megállapította, hogy a felperes nem teljesítette vámáru-bemutatási kötelezettségét, illetőleg a kötelezettség teljesítéséről a rendelkező vámhivatalt nem értesítette. Az Áe. 26. §-a (1) bekezdésének megfelelően a tényállás tisztázása érdekében megkereste a rendeltetési vámhivatalt, illetve azokat a vámhivatalokat, amelyek szóba jöhetnek a vámáru bemutatása céljából. Miután eljárása eredménytelen volt, ekkor döntött a vámfizetési kötelezettség felől az elsőfokú közigazgatási szerv.
Fellebbezésre a másodfokú közigazgatási szerv felhívta a felperest állításainak igazolására, és az eljárást ennek eredményéig felfüggesztette.
A bizonyítás eszközei az Áe. 26. §-a (3) bekezdésének megfelelően az ügyfél nyilatkozata, az irat, a tanúvallomás, a szemle és a szakértői vélemény. Az Áe. 26. §-ának (4) bekezdése szerint a közigazgatási szerv a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli és ezek alapján meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást. Az ügyfél nyilatkozata tehát - ellentétben az elsőfokú bíróság megállapításával - a közigazgatási szerv mérlegelésének tárgyát képezi a tényállás megállapítása során és nem bizonyítja kétséget kizáróan az abban foglalt tények tartalmát. Az ügyfél nyilatkozata felhasználható mint bizonyítási eszköz, ez azonban nem azt jelenti, hogy a közigazgatási szervnek az ügyfél nyilatkozatát mérlegelés nélkül, belső meggyőződése ellenére, a törvény erejénél fogva valósnak kell tekintenie és el kell fogadnia. Az ügyfél nyilatkozata mint a bizonyítékok egyike alkalmas lehet a tényállás megállapítására, azonban a tényállást egyéb bizonyítékoknak is alá kell támasztaniuk.
Az elsőfokú eljárás során a felperest terhelte annak bizonyítási kötelezettsége, hogy a jogszabályokon alapuló, közigazgatási határozatban megállapított kötelezettsége teljesítését bizonyítsa. Az elsőfokú eljárás során a felperes ezt nem tudta bizonyítani, a fellebbezési eljárás során a bizonyítás kiegészítésére további lehetőséget kapott. A felperes ebben az eljárásban sem bizonyította, hogy a vámáru-bemutatási kötelezettségének eleget tett.
A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság álláspontjával egyezően nem tekinti konkrét ügyben a bizonyítási eljárás során felhasználható ténynek a felettes szerv általános értékelését, amelyben az eljáró szervek egyes hibáira és eljárási hiányosságaira mutat rá. A konkrét ügyben az alperes eljárását nem az általános értékelés, hanem az adott ügyben elvégzett eljárási cselekmények alapján kell megítélni.
A felperes által megjelölt jogszabálysértéseket az alperes közigazgatási eljárása során nem követte el, ezért helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a felperes keresetét elutasította.
Fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján az érdemben helyes jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.28.349/1996. sz.)