adozona.hu
AVI 1998.2.21
AVI 1998.2.21
A vámjogszabály nem tiltja a kezesség időbeli korlátozását [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM. egy r. 6. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és a VPOP között 1990-ben megállapodás jött létre arra vonatkozóan, hogy képviseletek, vegyes vállalatok és ezek külföldi tagjai részére beérkező, a működéshez szükséges berendezési tárgyak, gépkocsik és átköltözési ingóságok behozatali előjegyzésben történő vámkezelése során a felperes a külföldiekkel kezességvállalási szerződést köt, amelyet a vámhatóság vámbiztosítékként elfogad.
S. H. N. szír állampolgár a részére beérkező Alfa Romeo típusú gépkocsi behozatali előjegyzésben tö...
AVI 1998.2.21 A vámjogszabály nem tiltja a kezesség időbeli korlátozását [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM. egy r. 6. §].
A felperes és a VPOP között 1990-ben megállapodás jött létre arra vonatkozóan, hogy képviseletek, vegyes vállalatok és ezek külföldi tagjai részére beérkező, a működéshez szükséges berendezési tárgyak, gépkocsik és átköltözési ingóságok behozatali előjegyzésben történő vámkezelése során a felperes a külföldiekkel kezességvállalási szerződést köt, amelyet a vámhatóság vámbiztosítékként elfogad.S. H. N. szír állampolgár a részére beérkező Alfa Romeo típusú gépkocsi behozatali előjegyzésben történő vámkezelését kérte. A vámáru visszaviteli határideje 1991. december 2-án lejárt, de a kötelezett a vámáru vámjogi sorsát nem rendezte, ezért a kezességvállalási szerződés alapján az elsőfokú vámhatóság határozatával kötelezte a felperest 252 300 Ft vám, 2000 Ft vámkezelési díj és 172 325 Ft általános forgalmi adó megfizetésére.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1994. március 11-én kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot. Megállapította, hogy a kötelezett ismeretlen helyre távozott, ezért a vámtartozás megfizetésére a felperest mint kezest kellett kötelezni.
Az F. E. GmbH l-l db Mercedes személygépkocsi, fénymásoló gép és szövegszerkesztő behozatali előjegyzésben való vámkezelését kérte. A vámáru visszaviteli határideje 1992. december 31-én lejárt, de a vámjogi sorsukat a kötelezett nem rendezte, ezért a kezességvállalási szerződés alapján az elsőfokú vámhatóság mindhárom vámáru után különböző összegű vám, vámkezelési díj és általános forgalmi adó megfizetésére kötelezte határozataival a felperest.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1994. március 29-én kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatokat. Megállapította, hogy a vámhivatal a kötelezett részére több esetben megkísérelte határozatát kézbesíteni, ez azonban nem vezetett eredményre, ezért a vámtartozás megfizetésére a felperest mint kezest kellett kötelezni.
A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését.
A PKKB ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatokra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, egyebekben a felperes keresetét elutasította. A vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (továbbiakban: R.) 6. §-a és a Polgári Törvénykönyv 272 §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a vámjogszabályok szerinti kezesség nem azonos a Ptk.-ban szabályozott kezesség fogalmával, hanem olyan, a kötelezettséget átvállaló által tehető nyilatkozat, amelynek alapján arra vállal kötelezettséget, hogy a kötelezett helyett teljesít, amikor annak kötelezettsége esedékessé válik. A felperes részéről a kötelezettség átvállalása létrejött, ezért a szerződésben vállalt mértékig helytállni tartozik. A bíróság álláspontja szerint, ha nem is jött létre a felek között kezesi szerződés, mégis származott belőle kötelezettség a Ptk. 234. §-ának (2) bekezdése alapján. Kifejtette továbbá, hogy a vámjogszabályok nem tiltják azt, hogy a felelősségvállalásnak időbeli korlátja legyen. Ez azt jelenti, hogy az alperes két év elteltével nem léphetett fel a felperessel szemben követeléssel.
A peres felek fellebbezése folytán az F. Bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét módosított indokolással helybenhagyta. A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését alaptalannak, míg az alperes fellebbezését részben alaposnak tartotta a jogi indokok tekintetében. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a vámbiztosíték kezességi alakzata nem azonos a Ptk. 273. §-ában írt kezességgel, annak ellenére, hogy az R. 6. §-a is a kezességi elnevezést használja. A vámkezességet mint vámjogi jogintézményt a vámeljárásra vonatkozó jogszabályok alapján kell megítélni. A felperes által a szerződési blankettán vállalt kezesi felelősség mint vámbiztosíték az R. 6. §-ának (5) bekezdésében írt nyilatkozat tartalmai feltételeinek megfelelt. A vámhatóság a vámkezelési eljárást lefolytatta, a másodfokú bíróság álláspontja szerint ez azt is jelentette, hogy a vámhatóság a felperes szerződések szerinti kezességvállalását az ott írt feltételekkel együtt fogadta el, vagyis követelését időbeli korlátok között érvényesíthette a felperessel szemben.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes keresetének teljes elutasítását. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok az R. 6. §-ában foglaltakat sértették meg annak téves értelmezésével, illetve alkalmazásával. A 6. § (2) bekezdése nem teszi lehetővé a vámtartozás akár összegszerűségében, akár időbeli terjedelmében korlátozott biztosítását. A jogerős ítélet időbeli korlátozására vonatkozó megállapítása csak akkor volna megalapozott, ha a jogszabály a vámbiztosítás kezességi formáját olyan jogviszonyként szabályozná, amely az alku helyzetet biztosítaná, továbbá megengedné a vám részleges biztosítását. A kötelezettségvállalás időbeli hatályának egybe kell esnie azzal az időponttal, amíg a vámhatóság a vámfizetésre elsődlegesen kötelezettel szemben az adott ügyben igényt érvényesíthet.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kereseti kérelmének megfelelően. Álláspontja szerint speciális vámjogi kezesség nem létezik. A kezességi szerződések alapján a vámfizetésre kötelezett követelheti a felperestől, hogy helytállási kötelezettségének tegyen eleget, azonban az alperes ilyen igénnyel nem léphet fel a felperessel szemben. Polgári jogi értelemben a per tárgyát képező ügyben azonban kezesség nem jött létre. Előadta végül, hogy a vámhatóság az R. 54. §-ának (3) bekezdésébe ütközően járt el azzal, hogy a követelés érvényesítésével indokolatlanul késedelmeskedett.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban a vámkezesség jogintézményének tartalmát illetően kellett állást foglalnia. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja e jogkérdésben az, hogy a vámkezesség tartalmát tekintve nem azonos a polgári jogi kezességgel. Ez utóbbi a kezes és a szerződés jogosultja közötti jogviszony, bár a kezes és a kötelezett között is fennáll jogviszony.
A polgári jogi kezességgel szemben az R. 6. §-a szerinti vámkezesség olyan sui generis jogviszony, amelynek két eleme van: a perbeli ügyben a felperes úgy nyújtott vámbiztosítékot, hogy polgári jogi tartalmú szerződést kötött a vámfizetésre kötelezettel kötelezettsége átvállalásáról. Ezt a szerződési kötelezettségvállalást általánosságban a 9161/1-1990. VPOP IV. számú utasítással, a konkrét ügyben pedig a vámeljárás lefolytatásával, a határozatok meghozatalával elfogadta az alperes. Ezzel az elfogadással a közigazgatási jogviszony tartalmává vált a vámkezességet elvállaló szerződés, amely az R. 6. §-ának (5) bekezdése szerinti kezességi nyilatkozatnak felel meg. A vámbiztosítékot nyújtó felperes pedig közigazgatási jogviszony alanya lett azzal, hogy közjogi kötelezettséget vállalt át a vámfizetésre kötelezettől. A vámhatóság azonban a felperessel szemben csak az általa elfogadott szerződésben meghatározott feltételeknek megfelelően léphet fel, annak tartalmát egyoldalúan nem változtathatja meg.
A kezesség jogintézményének tartalmi különbözősége a két jogágban alapvetően abban áll, hogy a vámkezesség nem a polgári jogi szerződés kötelezettjének teljesítését biztosító, szerződésen alapuló mellékkötelezettség, hanem az a vámhatóság által, közhatalmi jogosítványa alapján, államigazgatási jogviszony keretében egyedi határozattal - nem szerződéssel - megállapított vám megfizetését biztosítja.
Téves volt a fentiekből következően az alperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett érvelése a kezességvállalás időbeli korlátozásáról. A kezesség időtartamának meghatározását az R. 6. §-a nem tiltja a felperes által két évre vállalt kezességre vonatkozó szerződési kikötést elfogadta az alperes.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a vámkezesség tartalmának jogi minősítésében tévedett, mert a vámkezességet vállaló felperest, mint a közigazgatási jogviszony vámkötelezett melletti másik alanyát, jogszerűen kötelezhette vámfizetésre az alperes. Az R. 54. §-ának (3) bekezdésében írt 5 napos határidő vámhatóság részéről történő túllépésének jogkövetkezményeivel kapcsolatos felperesi érvelést sem tudta a Legfelsőbb Bíróság elfogadni. A vám beszedése iránti intézkedés e határideje nem jogvesztő, olyan eljárási szabálysértés ez, amelynek a felperest vámfizetésre kötelező érdemi döntés helyességére kihatása nem volt.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.28.425/1996. sz.)