adozona.hu
AVI 1998.2.20
AVI 1998.2.20
A bíróság szakvélemény vagy más adat alapján megállapíthatja, hogy a KSH által adott besorolás helytelen [Pp. 177. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per adatai szerint az elsőfokú adóhatóság az 1995. május 18-án kelt határozatával a felperes terhére 2 654 000 Ft adókülönbözetet - mint jogtalan áfa-visszaigénylést - és ebből az összegből 873 000 Ft adóhiányt állapított meg, továbbá l 061 000 Ft adóbírságot szabott ki.
Fellebbezés folytán az alperes az 1995. augusztus 4-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolás szerint a felperes 1994 novemberében 10 616 000 Ft összegben értékesített S. és N. cseppek nevű ...
AVI 1998.2.20 A bíróság szakvélemény vagy más adat alapján megállapíthatja, hogy a KSH által adott besorolás helytelen [Pp. 177. § (1) bek.].
A per adatai szerint az elsőfokú adóhatóság az 1995. május 18-án kelt határozatával a felperes terhére 2 654 000 Ft adókülönbözetet - mint jogtalan áfa-visszaigénylést - és ebből az összegből 873 000 Ft adóhiányt állapított meg, továbbá l 061 000 Ft adóbírságot szabott ki.Fellebbezés folytán az alperes az 1995. augusztus 4-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolás szerint a felperes 1994 novemberében 10 616 000 Ft összegben értékesített S. és N. cseppek nevű terméket helytelenül minősítette az ITJ 53-29, illetve 53-22 szám alatti egyéb galenusi készítményként, lévén, hogy a felperes nem rendelkezett a forgalomba hozatalhoz szükséges OGYI-engedéllyel. Az alperes álláspontja szerint a termékek a 88-29-9 ITJ-szám alá tartoznak, következésképpen az áfa tekintetében nem 0% adókulcsosak.
A felperes keresetében a határozat felülvizsgálatát kérte. A kereset indokaként előadta, hogy az általa alkalmazott helytálló besorolásnak nem volt feltétele az OGYI-engedély kiadása, vagy a termékek gyógyszerkönyvi felvétele.
A városi bíróság 1996. február 15-én kelt ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Az indokolásból kitűnően a perben beszerzett szakvélemény szerint a felperes által forgalmazott termékek ún. galenusi készítmények, azok forgalomba hozatalához OGYI-engedély nem szükséges, ezért a termékek az ITJ 53-2 jelű csoportjába sorolandók. Az adóhatósági eljárás során beszerzett, a tényekkel, illetve vizsgálati módszerek leírásával alá nem támasztott állásfoglalások nem felelnek meg a szakértői szintű vizsgálat követelményeinek, ezért érdemben értékelhetetlenek. A KSH konkrét, valamely terméket besoroló állásfoglalása emellett az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem kötelező erejű előírás, csupán - mind az adóhatósági, mind a bírósági eljárásban - mérlegelhető bizonyíték.
Az elsőfokú bíróság a megismétlendő adóhatósági eljárásra azt az iránymutatást adta, hogy az adóellenőrzés a S., valamint a N. termék 53-2 ITJ-csoportba sorolása jogkövetkezményei alapján zárandó le.
Az elsőfokú bíróság ítéletét az alperes támadta fellebbezéssel, kérve az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását.
A megyei bíróság 1996. június 12-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolásban rámutatott, hogy a KSH valamely konkrét termék besorolásáról szóló állásfoglalásának nem lehet jogszabályi, a bíróságot követő ereje. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 67. §-a az ITJ meghatározott időpontban érvényes besorolási rendjét szabja irányadónak a meghatározott termékek besorolásánál. Kizárólag tehát az adott időpontban érvényes besorolási rend az alkalmazandó, továbbá jogalkalmazási, jogértelmezési kérdés az, hogy valamely termék e besorolási rendben, a tartalmi meghatározások alapján, mely besorolási szám alá tartozik.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint tehát helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a termékek besorolásához - a termékek jellemzőinek megállapításához - szakértőt vett igénybe és ítéletének meghozatalakor - értékelve a perben rendelkezésre álló egyéb adatokat is - elsődlegesen e szakvélemény megállapítására támaszkodott. Az ITJ 53-2 termékcsoport tartalmi meghatározása nem tartalmaz olyan feltételt, hogy az említett termékszám alá való besoroláshoz bármiféle engedély volna szükséges, szemben pl. az ITJ 53-53 termékcsoport fogalmi meghatározásával. Az adott termékszám alá meghatározott termékeket kizárólag a felsorolt feltételek alapján kell besorolni. Az a tény, hogy a felperes esetleg megszegte a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyagok és készítmények nyilvántartásáról és forgalomba hozataláról szóló szabályokat - nevezetesen engedély nélkül hozta forgalomba a perbeli készítményeket - a besorolásmegváltozást, illetőleg adójogi jogkövetkezményt nem eredményezhet.
Utalt továbbá a másodfokú bíróság arra is, hogy a 10/1987. (VIII. 19.) EüM rendelet 17. §-a tartalmazza a rendeletben foglaltak megszegésének szankcióit.
Hivatkozott ugyanakkor arra is, hogy a 8/1987. (VII. 28.) EüM rendelet 8. §-a sem értelmezhető olyan módon, ahogy azt az alperes állítja. Az említett §-ban lévő "illetőleg" kötőszó nyelvtani értelmezéssel a jogszabály szövegében vagylagosságot jelent, azaz forgalmazható a galenusi készítmény akkor, ha azt a gyógyszer-kereskedelmi vállalat gyógyszervizsgáló laboratóriuma, akár az előírt teljes gyógyszerkönyvi vizsgálatok, akár az OGYI határozatában és minőségi előírásaiban megállapított vizsgálatok elvégzése után megfelelőnek minősítette és vizsgálati számmal ellátta.
Ezért helytálló az a felperesi érvelés, hogy a besorolásnak nem feltétele a hatósági engedély.
Az alperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján 11. sorszám alatt felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei bíróság ítélete ellen. Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, mert jogszabálysértő azáltal, hogy a termékek a jogszabály által előírt OGYI-nyilvántartásbeli engedéllyel nem rendelkeznek. A rendelkezésre álló iratanyag és a termékek alkoholtartalmára figyelemmel az alperes a termékeket helyesen az ITJ 88-29-9 besorolási szám alá "egyéb különféle szeszes ital" kategóriába sorolta.
A jogerős ítélet megsértette az 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: áfa-tv) 28. §-ának (1) bekezdését, 67. §-át, a 10/1987. (VIII. 19.) EüM rendelet 6. §-át, a 8/1987. (VII. 28.) EüM rendelet 8-9. §-át, amikor a termék besorolását ettől eltérően - a szakvélemény alapulvételével - az ITJ 53-2 szerint állapította. Tévedett akkor is, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a termékek forgalomba hozásához nem szükséges az OGYI engedélye.
Az alperes hivatkozott még a 8/1987. (VII. 28.) EüM rendelet 8-9. §-ára, amelynek helyes nyelvtani értelme szerint a gyógyszerkészítmény laboratórium által előállított galenusi gyógyszerkészítmény akkor hozható forgalomba, ha azt a laboratórium az előírt gyógyszerkönyvi vizsgálatok, illetőleg az OGYI határozatában és minőségi előírásában megállapított vizsgálatok elvégzése után megfelelően minősítette.
Az alperes álláspontja szerint ennek megfelelően rendelkezik a 10/1987. (VIII. 19.) EüM rendelet 6. §-a is, amely szerint a rendelet hatálya alá tartozó új készítmény akkor hozható forgalomba, ha azt az OGYI nyilvántartásba vette és a forgalomba hozatalát engedélyezte. Ezenfelül a Népjóléti Minisztérium tájékoztatói és a KSH állásfoglalása is ezt az álláspontot támasztják alá.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletet hatályában fenntartotta.
A perben vitás volt a felperes által 1994-ben értékesített S. és a N. cseppek nevű termékek KSH-besorolása, és ennek függvényében a termékértékesítés után járó általános forgalmiadó-kötelezettség. Az alperes álláspontja szerint a termék az ITJ 88-29-9 szám alá tartozott, következésképpen 25%-os áfa-kulcsos, mert nem rendelkezett az Országos Gyógyszerészeti Intézet forgalomban hozatalakor szükséges engedélyével. Ezzel szemben a felperes azt állította, hogy a termék galenusi készítmény ezért 0 adókulcsos.
Az eljárás során a KSH két ízben állást foglalt az ügyben. Első alkalommal az 1994. július 12-i besorolással a perbeli terméket az ITJ 88-29-9 alapján az egyéb különféle szeszes ital kategóriába sorolta. Az ezt követő 1994. augusztus 31-i KSH-besorolás visszavonta az előbbit. Így a bíróság rendelkezésére ellentmondó KSH-besorolások álltak.
Az ügyben a Népjóléti Minisztérium is több alkalommal ellentmondásos módon foglalt állást. A legutolsó, 1996. február 15-én kelt levelében az közölte, hogy a S. csepp elnevezésű készítményt az OGYI 1995. január 18-án gyógyhatású készítményként (ITJ 53-53) nyilvántartásba vette, így ettől az időponttól tartozik a 10/1997. (VIII. 19.) EüM rendelet hatálya alá.
Egyidejűleg úgy nyilatkozott, hogy annak a kérdésnek az eldöntése a bíróság kompetenciájába tartozik, miszerint a készítmények az OGYI engedély kiadását megelőző időpontban a galenusi termékek körébe tartoztak-e.
A Pp. 177. §-ának (1) bekezdése kimondja, ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki.
Ilyen ténybeli és jogi előzmények, illetve előírások alapján került sor dr. S. Gy. egyetemi docens, a gyógyszerészeti tudományok kandidátusa szakvéleményének a felhasználására. E véleményre alapozottan állapította meg az első- és másodfokú bíróság, hogy a statisztikai hivatal által adott és az alperes által elfogadott besorolás helytelen. A perbeli termékek egyéb szeszes italnak nem minősíthetők, hanem galenusi terméknek és az ITJ 53-2 jelű csoportba tartoznak.
A hivatkozott szakértő véleményét az alperes fellebbezésében sem támadta, nem kérte újabb szakértő kirendelését. A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló adatokat, bizonyítékokat értékelte. Ez az eljárás megfelel a Pp. 6. §-ának (1) bekezdésben foglalt rendelkezésnek. Ítéletét a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésével összhangban hozta meg, amely szerint a bíróság a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A jogerős ítélet lényeges eljárási szabályba nem ütközik és a szakértői vélemény birtokában kialakított termékbesorolással az alperes által hivatkozott anyagi jogszabályokat, így az áfa-tv 28. §-át és 67. §-át sem sértette.
A Legfelsőbb Bíróság a fentiek alapján nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.28.405/1996. sz.)