adozona.hu
AVI 1998.2.18
AVI 1998.2.18
Az önellenőrzés nem minden esetben szakítja meg az elévülést [1990. évi XCI. tv 95. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága V. ellenőrzési osztálya adóellenőrzést végzett a felperesnél 1988-89. évekre. Az ellenőrzésre a megbízást 1994. december l-jén bocsátották ki. Az ellenőrzés eredményét 1994. december 27-én összegezték zárójegyzőkönyvben, amelyre a felperes észrevételt tett. Ezt követően az elsőfokú adóhatóság határozatával 1989. évre állapította meg a felperes terhére az adóhiányt áfa adónemben 60 000 Ft összeg erejéig. A vizsgálat eredményeként az 1988. évre tett megállapításokat ...
AVI 1998.2.18 Az önellenőrzés nem minden esetben szakítja meg az elévülést [1990. évi XCI. tv 95. § (5) bek.].
Az APEH megyei igazgatósága V. ellenőrzési osztálya adóellenőrzést végzett a felperesnél 1988-89. évekre. Az ellenőrzésre a megbízást 1994. december l-jén bocsátották ki. Az ellenőrzés eredményét 1994. december 27-én összegezték zárójegyzőkönyvben, amelyre a felperes észrevételt tett. Ezt követően az elsőfokú adóhatóság határozatával 1989. évre állapította meg a felperes terhére az adóhiányt áfa adónemben 60 000 Ft összeg erejéig. A vizsgálat eredményeként az 1988. évre tett megállapításokat az adóhatóság visszavonta. Az elsőfokú határozat ellen a felperes eredménytelen fellebbezést nyújtott be az alpereshez.Ezt követően a felperes keresettel élt az alperes határozata ellen.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak, ezért azt elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az 1990. évi XCI. törvény 95. §-ának (1) bekezdése szerint az adó megállapításához való jog annak a naptári évnek az utolsó napjától számított 5 év elteltével évül el, amelyben az adóról bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában az adót meg kellet volna fizetni. Az 1988. évi adó megállapításához való jog az 1994. december hó 1. napjától indult ellenőrzés időpontjában elévült. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes által benyújtott és a perben is hivatkozott önellenőrzés az 1988. évre bevallott vállalkozói adóra vonatkozott, amely nem érinti a személyi jövedelemadó kötelezettség elévülését.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bíróság ítélete ellen. Fellebbezését a másodfokú bíróság nem találta alaposnak, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság megállapította a fellebbezési eljárás során, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspont érdemben megalapozott és törvényes. A másodfokú bíróság ismét rögzítette, hogy az 1988. évre vonatkozóan adóigazgatási eljárásnak elévülés miatt nincs helye, sem önellenőrzés, sem adóhatósági határozat vagy önellenőrzés formájában. A másodfokú bíróság a felperesnek a közigazgatási eljárásban történt eljárási szabálysértésekre való hivatkozásával kapcsolatosan kifejtette, hogy azok a bírósági felülvizsgálat során csak abban az esetben adnak okot a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésére, ha az eljárási szabálysértés az ügy érdemére kihatott. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor az alperes által becsatolt és a tényállás megismeréséhez elegendőnek bizonyult iratokon kívül egyéb okirati bizonyítástól eltekintett.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen és kérte a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás és új határozat hozatalára utasítását.
A felülvizsgálati kérelemben a felperes megismételte a kereseti kérelmében, valamint a fellebbezésében előadottakat, kifejtette, hogy az alperes az ellenőrzés teljesítésének elintézési határidejét többszörösen túllépte. Az elsőfokú adóhatóság az 1993. július 28. napjától 1994. december 12. közötti más féléves időszakban megsértette az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 15. §-ának, valamint az Áe. 1. §-a (7) bekezdésének rendelkezéseit. Ez az eljárási szabálysértés olyan súlyos - a felperes álláspontja szerint -, amely az ügy érdemére is kihatott.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság a kereseti kérelemben, illetőleg a fellebbezésben felmerült jogi indokokat részletesen megvizsgálta és azokra mindenben megfelelő jogi álláspontját ítéletének indokolásában rögzítette. Ezért a Legfelsőbb Bíróság e kérdésekre ismételten nem tér ki.
Az Áe. 3. §-ának (6) bekezdése szerint adó-, jövedéki és vámigazgatási ügyekben az államigazgatási eljárási törvényt akkor kell alkalmazni, ha a jogszabály másként nem rendelkezik.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv (a továbbiakban: Art.) 53. §-ának (3) bekezdése szerint az ellenőrzés szükségességét, gyakoriságát a célszerűség és költségkímélés figyelembevételével az adóhatóság vezetője határozza meg. Az adóhatóság vezetője tehát nem sértett eljárási jogszabályt, amikor a felperes esetében az adóellenőrzésre a megbízást 1994. december l-jén adta ki. Az Art. 18. §-ának (1) bekezdése szerint az adót az adózó köteles megállapítani, bevallani, megfizetni, illetve igényelni. A 18. § (3) bekezdése szerint a magánszemély az adóját akkor állapítja meg önadózással, ha vállalkozó. Tekintettel arra, hogy a felperes a nem vitatott tényállás szerint vállalkozó volt 1988. évben, ezért önadózással állapította meg adóját.
Nem megalapozott a felperes hivatkozása, amely szerint az adóhatóság késedelmessége miatt került sor az elévülésre. Az önadózás következtében az Art. 95. §-ának (5) bekezdése alapján a felperes önellenőrzésre irányuló cselekményével az elévülés nem szakadt meg, függetlenül attól, hogy az adóhatóság tett-e az adó megállapítása ügyében hatósági intézkedést.
A fent kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság az érdemben helyes jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályába fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.28.219/1996. sz.)