adozona.hu
AVI 1998.2.15
AVI 1998.2.15
A formai feltételek fennállása mellett kétség esetén vizsgálni kell a számla tartalmi kellékeinek fennállását is (1992. évi LXXIV. tv 35. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A víz-gáz-központifűtés szerelő felperesi vállalkozónál az elsőfokú adóhatóság ellenőrizte az 1994. július havi általános forgalmiadó-visszaigénylés jogosságát. Ennek során a költségszámlák közül a K.131.251 számlaszámú, 1994. július 25-i keltű, 2 810 750 Ft bruttó összegű számlát a vizsgálat nem fogadta el, megállapítva, hogy a számla kibocsátójának, az L. A. Kft-nek a számlán feltüntetett adószáma nem valós, a bélyegzőn szereplő címen pedig a L. A. Kft. ismeretlen.
Az ellenőrzés eredmények...
AVI 1998.2.15 A formai feltételek fennállása mellett kétség esetén vizsgálni kell a számla tartalmi kellékeinek fennállását is (1992. évi LXXIV. tv 35. §).
A víz-gáz-központifűtés szerelő felperesi vállalkozónál az elsőfokú adóhatóság ellenőrizte az 1994. július havi általános forgalmiadó-visszaigénylés jogosságát. Ennek során a költségszámlák közül a K.131.251 számlaszámú, 1994. július 25-i keltű, 2 810 750 Ft bruttó összegű számlát a vizsgálat nem fogadta el, megállapítva, hogy a számla kibocsátójának, az L. A. Kft-nek a számlán feltüntetett adószáma nem valós, a bélyegzőn szereplő címen pedig a L. A. Kft. ismeretlen.Az ellenőrzés eredményeként hozott határozatában az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére - 1994. júliust illetően - 562 000 Ft általános forgalmiadó-hiányt állapított meg és a felperest ezen összeg, valamint 281 000 Ft adóbírság megfizetésére kötelezte.
A felperesi fellebbezés folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, megállapítva, hogy az elsőfokú adóhatóság helyesen járt el, mert az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-tv) 35. §-a az adólevonási jog gyakorlását az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum meglétéhez köti. A felperes által csatolt perbeli készpénzfizetési számla azonban nem tekinthető hitelesnek, ezért a felperesi áfa-visszaigénylés jogosulatlan.
A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálat keretében való hatályon kívül helyezését kérte, állítva, hogy az adóhatóság nem tett eleget tényállás-megállapítási kötelezettségének, nem kutatta fel a perbeli számla kiállítójának személyét, nem vizsgálta a számlán feltüntetett gazdasági esemény megtörténtét. Kérte figyelembe venni, hogy a perbeli számla megfelel az áfa-tv 13. §-a (1) bekezdésének 17. pontjában foglalt előírásoknak, így a törvényi vélelem a felperes mellett áll, a számla valódiságáért nem a felperes, hanem a kibocsátó a felelős. Előadta a felperes azt is, hogy a vizsgálat történtét követően a számlát kibocsátó alvállalkozót számlaegyeztetés céljából megkereste, azonban a részére küldött levél "a címzett megszűnt" jelzéssel érkezett vissza.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte, mivel megállapíthatónak találta, hogy az adóhatóság az őt terhelő tényállási-tisztázási és bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, mert nem vizsgálta, hogy a számlában rögzített gazdasági esemény megtörtént-e, a felperes az alvállalkozói teljesítés ellenértékét - beleértve az általános forgalmi adót is - megfizette-e. Álláspontja szerint a számla adótartalmának hiteleségéért a felelősség a számla kibocsátóját terheli.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést és annak megváltoztatásával a keresetet elutasító másodfokú határozat hozatalát kérte, továbbra is hivatkozva arra, hogy a perbeli számlát illetően az alperes megfelelően bizonyította, hogy annak kibocsátója nem azonos a cégjegyzékben szereplő kft-vel. Kérte figyelembe venni az alperes azt is, hogy 1994. szeptember 26-án nyilatkoztatta a L. A. Kft. egyik társtulajdonosát, B. Z.-t, aki írásos nyilatkozatában előadta, hogy a kft. ügyvezető igazgatója K. I. még 1992-ben elhagyta az országot, egyébként pedig betegsége folytán a kft. semmiféle tevékenységet nem folytatott. Kérte az alperes figyelembe venni azt is, hogy B. Z. a vállalkozás képviseletében 1992. november 10-én a L. A. Kft. nyitó és (egyben) záró mérlegét is leadta.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves jogi következtetésre jutott, mert a perbeli számla - nem vitásan - alaki hibával bír, így arra alapítottan a felperes adólevonási jogát jogszerűen nem gyakorolhatja, az alperesi határozat tehát nem jogszabálysértő.
A másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, melyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan annak - az általa megjelölt tartalommal való - kiegészítését kérte. A felülvizsgálati kérelemben kifejtettek szerint a másodfokú bíróság ítélete azért jogszabálysértő, mert nem felel meg a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében, valamint a Pp. 253. §-ának (3) bekezdésében foglaltaknak, vagyis a másodfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének és túlterjeszkedett az alperesi fellebbezési kérelem korlátain. A perbeli számla kiállítójának felkutatása - a felperes szerint - az alperesi adóhatóság kötelessége.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az indokolás szerint a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése egyebek mellett előírja, hogy az ítélet indokolásában hivatkozni kell azokra a jogszabályokra is, melyeken az ítélet alapul.
A felülvizsgálati kérelemmel élő felperes a másodfokú ítéletet elsődlegesen eljárásjogi okból tartotta jogszabálysértőnek. A megyei bíróság azonban - a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint - a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségének eleget tett, mert határozatának indokolásában annak kiemelése mellett, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, kifejtette azt is, hogy a perbeli számlának alaki hibája volt, így a felperes részére általános forgalmi adó visszaigényléséül alapul nem szolgálhatott. Az elsőfokú ítéletet megváltoztató másodfokú ítélet adóval kapcsolatos jogszabályokat valóban nem jelölt meg, de ez a hiányosság az ügy érdemére nem hatott ki.
A Legfelsőbb Bíróság által ez idáig több alkalommal is kifejtett és az 1997. évi 3. számú Bírósági Határozatokban 150. szám alatt közzétett döntésben foglalt álláspont szerint az áfa-törvény és a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (Sztv.) előírásai alapján a formai és tartalmi feltételek együttes megléte esetén kerülhet sor az adóalany részéről a számlában feltüntetett áfa visszaigénylésére. A formai feltételek fennállása mellett kétség esetén vizsgálni kell a tartalmi feltételeket is, vagyis azt, hogy valóságosan végbement-e a gazdasági esemény, amelyre az adó visszatérítését alapítják, illetőleg a szolgáltatás ellenértéke megfizetésre került-e és a másik adóalany részéről megtörtént-e az adó áthárítása.
A perben megállapított tényállás szerint adott esetben a számlában feltüntetett felek között a gazdasági esemény nem jött létre, hiszen a számla kiállítójaként feltüntetett kft. egyik alapítójának nyilatkozatából is arra lehetett következtetni, hogy a számlakibocsátóként feltüntetett kft. a számlákon szereplő tevékenységet 1994-ben nem végezte el és nem állt üzleti kapcsolatban a számla címzettjével.
Az adólevonási jog jogszerű gyakorlásához az Sztv. 84. §-a (2) bekezdésének megfelelő, az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló, tartalmilag is hiteles számviteli bizonylat adott esetben nem állt a felperes rendelkezésére, melyre figyelemmel az alperes helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a vitatott számla általános forgalmi adó visszaigénylésének alapjául nem szolgálhat.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan, az ügy érdemére kiható eljárásjogi vagy anyagi törvénysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, ezért a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.28.694/1996. sz.)