adozona.hu
AVI 1998.2.13
AVI 1998.2.13
Társadalmi szervezet esetében vizsgálni kell, hogy az összjövedelemből levonható tagdíjat melyik adóévben fizették be [1991. évi XC. tv 34. § (1) bek. d) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi szakszervezet - az alapszabály elfogadásával - 1994. október 7-én alakult azzal, hogy célja a munkavállalók érdekképviseletének ellátása. Az alapszabály szerint a szakszervezet működéséhez szükséges anyagi fedezetet a tagok által fizetett - havi 100 Ft összegű - tagdíj biztosítja, de a tagok közül bárki - saját belátása szerint - többlettagdíjat fizethet. Kimondja az alapszabály azt is, hogy a szakszervezet - pénzügyi lehetőségei tükrében - tagjai részére kölcsönt adhat.
Az elsőf...
AVI 1998.2.13 Társadalmi szervezet esetében vizsgálni kell, hogy az összjövedelemből levonható tagdíjat melyik adóévben fizették be [1991. évi XC. tv 34. § (1) bek. d) pont].
A felperesi szakszervezet - az alapszabály elfogadásával - 1994. október 7-én alakult azzal, hogy célja a munkavállalók érdekképviseletének ellátása. Az alapszabály szerint a szakszervezet működéséhez szükséges anyagi fedezetet a tagok által fizetett - havi 100 Ft összegű - tagdíj biztosítja, de a tagok közül bárki - saját belátása szerint - többlettagdíjat fizethet. Kimondja az alapszabály azt is, hogy a szakszervezet - pénzügyi lehetőségei tükrében - tagjai részére kölcsönt adhat.Az elsőfokú adóhatóság 1995. március hónapban a felperesnél - 1994. és 1995. éveket illetően - célvizsgálatot végzett, melynek során megállapította, hogy a felperes az ellenőrzés időpontjában naplófőkönyvvel nem rendelkezett, az 1994. és 1995. évi gazdasági eseményeket könyvelésében nem rögzítette, továbbá 1994. évet illetően bevallási kötelezettségének nem tett eleget. Feltárta az ellenőrzés azt is, hogy a felperes tagjai 1995. január hónapban összesen 11 733 600 Ft-ot fizettek be a felperes pénztárába, mely összeg egyrészt a havi 100 Ft-os rendes tagdíjból, másrészt "rendkívüli tagdíjból" tevődött össze, mely utóbbiak a befizetés napján - hosszú lejáratú kölcsön címén - a befizetőknek kiadásra is kerültek, ugyanakkor a felperes a befizetésekről - 1994. évre vonatkozóan - adókedvezmény igénybevételére jogosító igazolást adott ki a tagjai részére.
Az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére - bevallási kötelezettség elmulasztása, valótlan adatok feltüntetése és könyvvezetési kötelezettség megsértése miatt -160 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki és kötelezte, hogy az 1994. évre vonatkozó adóalap csökkentésre jogosító igazolásokat vonja vissza. A felperes által többlettagdíjnak minősített befizetéseket az adóhatóság olyan önkéntes felajánlásnak minősítette, amelyek nem nyújtanak lehetőséget az adóalap megállapításakor az összjövedelem csökkentésére, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 34. §-a (1) bekezdésének d) pontjában foglaltaknak megfelelően.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, külön is kiemelve, hogy a felperesi tagok által többlettagdíj címén befizetett összegek nagysága, illetve a befizetéssel egy időben kölcsönként történő kifizetésük azt bizonyítja, hogy ezek az összegek nem rendkívüli tagdíjak, hanem önkéntes felajánlások, így összjövedelem-csökkentő tételként figyelembe nem vehetők.
Keresetében a felperes az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és a kiszabott bírság törlését kérte. Előadta, hogy a szakszervezet tagjai saját akaratukból, az alapszabályban foglaltakkal összhangban, 1994. év november és december hónapokban különböző összegeket fizettek be tagdíj címén. Ebben az időben a felperes azonban még nem rendelkezett tökéletes könyveléssel, ezért csak 1995. január hónapban került sor utólag a pénztárbizonylatok kiállítására. Mivel az adóhatóság ezeket a körülményeket elmulasztotta tisztázni, így - a felperes állítása szerint - nem volt helye a mulasztási bírság kiszabásának.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes a jogszabály által előírt bevallási kötelezettségének nem tett eleget, naplófőkönyvvel nem rendelkezett, ezért vele szemben jogszerűen került kiszabásra a mulasztási bírság. A bevételi pénztárbizonylatok tartalma alapján az elsőfokú bíróság is azt találta megállapíthatónak, hogy a nagy összegű befizetések 1995. január hónapban történtek, azok adókedvezményre jogosító tagdíjként nem vehetők figyelembe nagyságrendjükre és arra figyelemmel, hogy a tagok a ténylegesen általuk befizetett összegeket kapták meg kölcsön címén 25 éves lejárati idővel. Mindez pedig azt támasztotta alá, hogy a befizetések nem a felperesi szakszervezet rendeletetésszerű működéséhez szükséges anyagi fedezet biztosítását szolgálták. Az elsőfokú bíróság szerint az adóhatóság a befizetéseket az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 1. §-ának (7) bekezdése alapján helytállóan minősítette adóalap-csökkentésre alapul nem szolgáló önkéntes felajánlásnak.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokaira utalással - helybenhagyta, kiemelve, hogy az adóhatóság megfelelően tisztázta a tényállást és helyesen állapította meg, hogy a befizetések 1995. januárban történtek. Ezzel ellentétes állítását a felperes a másodfokú eljárás során sem bizonyította. Minderre figyelemmel pedig indokolt volt a kiszabott mulasztási bírság, melynek összege sem volt túlzott.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó, az alperest új eljárás lefolytatására kötelező határozat hozatalát kérve, azzal, hogy másodlagosan a bíróság csak az alperesi határozat igazolások visszavonására kötelező rendelkezését helyezze hatályon kívül. Álláspontja szerint a bírói ítéletek több szempontból támadhatók anyagi jogi és eljárásjogi értelemben egyaránt, mert amennyiben a befizetett összegek nem felelnek meg a törvényi és alapszabályi előírásoknak, úgy ebben a kérdésben az ügyészség jogosult a felperest elmarasztalni az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 14. §-ának (1) bekezdése alapján. Hivatkozott a felperes arra is, hogy az elsőfokon eljárt bíróság nem tett eleget a Pp. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak, mert meg kellett volna állapítania, hogy a többletbefizetések mikor történtek és azokról milyen bizonylat került kiállításra. Kérte figyelembe venni a felperes azt is, hogy mérlegleadási határideje 1995. május 30-a volt, ugyanakkor az adóhatóság ezen időpontot megelőzően tartott ellenőrzést, így nem észlelhette, hogy a többlet-tagdíjbefizetések még 1994-ben megtörténtek. Sérelmezte a felperes azt is, hogy a bíróság érdemben nem értékelte az átvételi elismervényeket, amelyek szerint a felperes 1994. november és december hónapokban vette át az önkéntes többlettagdíjakat.
Az alperes ellenkérelmében a felülvizsgálni kért ítéletek hatályban való fenntartását kérte, állítva, hogy a befizetésekre - a pénztárbizonylatok tanúsága szerint - 1995. évben került sor, a több százezres befizetés pedig nem minősülhet kedvezményre alapot adó tagdíjnak. Kérte azt is figyelembe venni, hogy a felperesnek éves adóbevallását 1995. február hó 15. napjáig kellett volna megtennie szemben a felperes által állított májusi időponttal.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 51. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint az adóhatóság ellenőrzi az adózással kapcsolatos jogszabály megtartását. Az ellenőrzés során az adóhatóság a tényállást köteles tisztázni és bizonyítani az Art. 51. §-ának (4) bekezdésében írtak szerint.
Az adóhatóság tehát a felperes tevékenységét az adózással kapcsolatos jogszabályok megtartásával összefüggésben vizsgálta. Ez az ellenőrzés nem terjedt ki a felperes mint társadalmi szervezet érdek-képviseleti tevékenységére, mellyel kapcsolatosan az ügyészség a felperes által felhívott törvényhely szerint valóban törvényességi felügyeletet gyakorol.
Az eljárt adóhatóság jogszerűen vizsgálta, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 34. §-a (1) bekezdésének d) pontjában foglalt feltétel 1994. évet illetően a felperesnél mennyiben állt fenn, a felperes tagjai 1994. adóévben milyen összegű, az adóalap megállapításakor az összjövedelemből levonható tagdíjat fizettek be a felperes részére.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes tagjai a bevételi pénztárbizonylatokon feltüntetett összegeket 1995. január hónapban fizették be, mivel ezzel ellentétes állítását a felperes nem bizonyította. A felperes tagjai által az évi 1200 Ft-os tagdíjon felül befizetett "rendkívüli tagdíj" valóban nem minősíthető a felperesi szakszervezet rendeltetésszerű működéséhez szükséges anyagi fedezet biztosítását szolgáló tagdíjként, figyelemmel arra, hogy a befizetés napján azt a befizető hosszú lejáratú kölcsön jogcímén a felperestől visszakapta és a felperes érdek-képviseleti tevékenység ellátására, nem hitelnyújtásra - pénzintézeti tevékenység ellátására - jött létre.
A felperes által 1995. január hónapban kiállított pénztárbizonylatok tartalma alapján az alperes helytállóan állapította meg, hogy a befizetésekre 1995. évben került sor, így az 1994. adóévre ez okból sem volt lehetőség a felperes részéről igazolás kiadására.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet megváltoztatását indokolná, ezért a másodfokú jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.28.464/1996. sz.)