adozona.hu
AVI 1998.1.11
AVI 1998.1.11
Ha a fél a vámárut oly módon importálja, hogy a szükséges jövedéki engedélyt nem szerzi be, a termék jövedéki ellenőrzés alól elvont terméknek minősül, még akkor is, ha az nem kerül a fél birtokába. (1993. évi LVIII. tv. 67. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi kft. 1995. július 11-én jövedéki engedély iránti kérelmet nyújtott be, majd különböző szeszes italok szállítására angol céggel külkereskedelmi szerződést kötött.
A felperes az 1995. július 25-én kelt egységes vámáru-nyilatkozaton 4068 üveg gin és 14 388 üveg vodka vámkezelését és vámraktáron kívül raktározásának engedélyezését kérte.
A vámhivatal 1995. július 25-én kelt határozatával a vámhivatal által nyilvántartásba vett és a vámhivatalhoz továbbított perbeli vámáru vámraktáro...
AVI 1998.1.11 Ha a fél a vámárut oly módon importálja, hogy a szükséges jövedéki engedélyt nem szerzi be, a termék jövedéki ellenőrzés alól elvont terméknek minősül, még akkor is, ha az nem kerül a fél birtokába. (1993. évi LVIII. tv. 67. §)
A felperesi kft. 1995. július 11-én jövedéki engedély iránti kérelmet nyújtott be, majd különböző szeszes italok szállítására angol céggel külkereskedelmi szerződést kötött.A felperes az 1995. július 25-én kelt egységes vámáru-nyilatkozaton 4068 üveg gin és 14 388 üveg vodka vámkezelését és vámraktáron kívül raktározásának engedélyezését kérte.
A vámhivatal 1995. július 25-én kelt határozatával a vámhivatal által nyilvántartásba vett és a vámhivatalhoz továbbított perbeli vámáru vámraktáron kívüli raktározására vonatkozó árunyilatkozatot visszautasította, egyidejűleg a vámáru közvetlen felügyelet alá vételét rendelte el, mert a vám- és egyéb költségek megfizetését a benyújtott kezességi nyilatkozat ellenére sem látta biztosítottnak.
A vámhivatal 1995. július 26-án kelt határozatával 14 376 üveg vodka és 4067 üveg gin lefoglalását rendelte el, hivatkozva arra, hogy a termékek jövedéki ellenőrzés alól elvontnak minősülnek.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az elsőfokú vámhivatal azon határozatát, mellyel a felperes által benyújtott árunyilatkozatot visszautasította és elrendelte a perbeli vámáruk közvetlen felügyeletét azok vámraktárban történő felvételével, helybenhagyta.
A vámhivatal 1995. augusztus 3-án kelt határozatával megállapította, hogy a felperes jövedéki törvénysértést követett el, ezért 18 791 361 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte, egyben a lefoglalási határozatban tételesen felsorolt jövedéki termékek elkobzását rendelte el, mivel azokat a felperes jövedéki engedély hiányában importálta. Az elsőfokú vámhatóság szerint a felperes a perbeli termékek behozatalát lebonyolította azzal, hogy a termékek beléptetését kérte a vámhivatalnál. A jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jtv) 6. § 5. pontja értelmében pedig importtevékenységnek minősül a törvény alkalmazásában az a tevékenység, melynek keretében a vállalkozó jövedéki termékek behozatalát lebonyolítja. A bírságot az elsőfokú vámhivatal a Jtv. 66. § (1) bekezdésének a) pontja és 67. §-a b) pontja alapján vetette ki azzal, hogy annak alapja az elvont termék kiskereskedelmi egységárának és mennyiségének szorzata.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 1995. szeptember 27-én kelt határozatával az elsőfokú vámhivatal határozatát helybenhagyta.
A felperes keresetében mindkét alperesi határozat felülvizsgálat keretében való hatályok kívül helyezését kérte, hivatkozva arra, hogy azok jogszabálysértőek, mert a felperes a Jtv. 67. §-ában foglalt törvénysértést nem követte el, mivel a jövedéki a jövedéki engedély nélkül importált jövedéki terméket ellenőrzés alól nem vonta el.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, hangsúlyozva, hogy import esetén a jövedéki ellenőrzésnek nem feltétele, hogy a termék a belföldi forgalom számára vámkezelt áru legyen.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítélet indoklásában kifejtettek szerint a felperes a perbeli áruk behozatala idején az importtevékenység folytatásához szükséges, törvény által megkívánt jövedéki engedéllyel nem rendelkezett, ilyen engedély hiányában pedig a felperes által importált termék a Jtv. 67. §-ának a) pontja szerint jövedéki ellenőrzés alól elvont terméknek minősül, azután a vámhivatal a Jtv. 66. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján eljárva jogszerűen vette ki a jövedéki bírságot, tehát az alperes határozata jogszabályt nem sértett, ezért az annak felülvizsgálata iránt benyújtott kereset alaptalan.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, rámutatva, hogy adott esetben a felperes által importált vámáru vámraktáron kívüli raktározásának feltételei nem voltak adottak, ezért az alperes jogszerűen utasította el a felperes erre irányuló kérelmét és rendelte el a vámáru vámraktárba történő beraktározását. Ugyancsak törvényesnek minősítette a másodfokú bíróság az alperesnek a felperest jövedéki bírság megfizetésére kötelező határozatát is, mert a felperes a perbeli jövedéki termékek importálásának időpontjában jövedéki engedéllyel nem rendelkezett, így a termékek a Jtv. 67. §-ának a) pontja szerint jövedéki ellenőrzés alól elvont jövedéki terméknek minősülnek, utánuk a vámhivatal a Jtv. 66. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján jogszerűen vetett ki jövedéki bírságot.
A másodfokú jogerős ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való kötelezése iránt. Álláspontja szerint az első fokon eljárt vámhivatal határozata törvénysértő, mert nem jelölte meg, hogy milyen törvényi alapon utasította vissza a felperes árunyilatkozatát és vette közvetlen felügyelete alá a vámárut. Hivatkozott a felperes továbbra is arra, hogy a Jtv. 67. §-ában foglalt törvénysértést nem követte el, mert a jövedéki engedély nélkül importált jövedéki terméket jövedéki ellenőrzés alól nem vonta el, mivel a lefoglalt és elkobozni rendelt termék mindvégig az alperes közvetlen őrizetében maradt, a vámszabad területet nem hagyta el és a felperes a belföldi forgalom számára való vámkezelését nem kérte. Kérte a felperes figyelembe venni azt is, hogy a Jtv. 69. §-a (4) bekezdésének a) pontját időközben az 1996. évi LXXXVI. törvény 18. §-ának (1) bekezdése módosította, mégpedig azzal, hogy folyamatban lévő ügyekben akkor kell alkalmazni, ha az kedvezőbb elbírálást eredményez. A módosított törvényi rendelkezés alapján pedig - álláspontja szerint - a vele szemben kiszabható bírság maximális összege az 500 000 Ft-ot nem haladhatja meg.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az indokolás rámutat, hogy a felülvizsgálni kért alperesi határozat meghozatalakor hatályban lévő vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. tvr. 2. §-ának (1) bekezdése szerint vámáru a külföldről behozott áru mindaddig, amíg azt a belföldi forgalom számára nem vámkezelték. A vámárut a vám erejéig - a (4) bekezdés rendelkezése szerint - törvényes zálogjog terheli.
A vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 5. §-ának (2) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a törvényes zálogjogot a vámáru visszatartásával vagy közvetlen felügyelet alá vételével kell gyakorolni.
A vámhivatal az 1995. július 25-én kelt határozatával ezen fenti jogszabály alapján rendelte el a perbeli vámáru közvetlen felügyelet alá vételét. Az alperes másodfokú határozatának indokolásában rámutatott arra, hogy adott esetben a vámhivatal a R. 38. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával a perbeli vámárunak csak vámraktárban való raktározását rendelhette le, mivel a vámraktáron kívüli raktározás engedélyezésének feltételei nem forogtak fenn. Megállapítható tehát, hogy mind az elsőfokú vámhivatal, mind az alperes - a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal ellentétben - határozatában megjelölte azon jogszabályi rendelkezéseket, melyre alapítottan a perbeli vámáru vámraktáron kívüli raktározására irányuló kérelmet elutasította és annak közvetlen felügyelet alá vételét rendelte el.
A Jtv. 6. §-ának 5. pontja szerint importtevékenység az a tevékenység, amelynek keretében a vállalkozó jövedéki terméknek a behozatalára a saját nevében külkereskedelmi szerződést köt, a termék behozatalát lebonyolítja. Ez az importtevékenység, amennyiben a Jtv. 3. §-ának (3) bekezdésében meghatározott termék tekintetében kerül lebonyolításra, a Jtv. 3. §-a (1) bekezdésének b) pont 4. alpontja szerint jövedéki tevékenységnek minősül és a Jtv. 13. §-a szerint csak jövedéki engedély birtokában folytatható.
Ahogy arra a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában rámutatott, a felperes a perbeli vámáru, mint jövedéki termék behozatalára úgy kötött szerződést, hogy az importtevékenység folytatásához szükséges jövedéki engedéllyel nem rendelkezett.
Az alperesi határozat hozatalának idejében hatályos Jtv. 67. §-ának a) pontja szerint jövedéki ellenőrzés alól elvont jövedéki terméknek minősül, amelyet jövedéki engedély nélkül importáltak. Ezen törvényi rendelkezéssel tartalmilag azonos a Jtv. 1996. november 24-től hatályban volt 67. §-a (1) bekezdésének b) pontja, mely szerint a törvény alkalmazásában jövedéki ellenőrzés alól elvont terméknek az a jövedéki termék minősül, amelyet jövedéki engedély nélkül importáltak.
Kétségtelen tény, hogy a felperes a perbeli vámárut, mint jövedéki terméket oly módon importálta - vagyis kötött annak behozatalára külkereskedelmi szerződést -, hogy jövedéki engedéllyel nem rendelkezett. Erre figyelemmel pedig a jövedéki termék jövedéki ellenőrzés alól elvont terméknek minősül még az esetben is, ha az nem került a felperes birtokába.
Az eljárt vámhivatal az ily módon jövedéki ellenőrzés alól elvont termék után a Jtv. 66. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakat alkalmazva jogszerűen vetett ki jövedéki bírságot. A jövedéki bírság mértékét illetően az 1996. évi LXXXIV. törvény 18. §-ának (1) bekezdésével módosított Jtv. 69. §-a (4) bekezdésének a) pontja csak az esetben teszi lehetővé a 67. §-a (1) bekezdésének b) pontjának alkalmazása során legalább 50 000 és legfeljebb 500 000 Ft összegű bírság kiszabását, amennyiben fennállnak a (10) bekezdésben foglalt feltételek. A (10) bekezdés b) pontja pedig azt írja elő, hogy a korábban meghatározott legalább 50 000 Ft és legfeljebb 500 000 Ft összegű jövedéki bírság a 67. § (1) bekezdésének b) pontjában foglalt esetben akkor vethető ki, ha a nagykereskedő vagy a kiskereskedő a törvény előírásainak megfelelő kérelmét az ellenőrzést legalább 30 nappal megelőzően benyújtotta és kérelmét a hatóság nem utasította el.
A perbeli iratokból megállapíthatóan a hatóság a felperes által jövedéki tevékenység engedélyezése iránt benyújtott kérelmet elutasította, melynek következtében a Jtv. módosított rendelkezései a perbeli esetben nem alkalmazhatóak, illetőleg a felperesre kedvezőbb elbírálást nem eredményeznek.
(Legfelsőbb Bíróság Kpkf.II.28.226/1996. sz.)