adozona.hu
AVI 1998.1.9
AVI 1998.1.9
A bemutatási kötelezettség elmulasztása önmagában megalapozza a vámfizetési kötelezettséget (1995. évi C. tv 125. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A külföldi állampolgár által szállított tranzitvámáruk után a felperes készfizető kezességet vállalt. A kezességi nyilatkozatban 15%-os vámtétellel került sor a vám és az áfa összegének meghatározására. A vámáruk az előírt határidőn belül nem kerültek bemutatásra.
A vámhivatal elsőfokú határozataiban a vámáruk után összesen 4 654 514 Ft vám- és áfa-fizetési kötelezettséget írt elő a szállító és a felperes egyetemleges kötelezésével.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Vám- és Pénzügyőrsé...
AVI 1998.1.9 A bemutatási kötelezettség elmulasztása önmagában megalapozza a vámfizetési kötelezettséget (1995. évi C. tv 125. §).
A külföldi állampolgár által szállított tranzitvámáruk után a felperes készfizető kezességet vállalt. A kezességi nyilatkozatban 15%-os vámtétellel került sor a vám és az áfa összegének meghatározására. A vámáruk az előírt határidőn belül nem kerültek bemutatásra.A vámhivatal elsőfokú határozataiban a vámáruk után összesen 4 654 514 Ft vám- és áfa-fizetési kötelezettséget írt elő a szállító és a felperes egyetemleges kötelezésével.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Vám- és Pénzügyőrség megyei parancsnoksága másodfokú határozataiban az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
A határozatok indoklása szerint a kezességi nyilatkozattal biztosított vámáruk nem kerültek bemutatásra a rendeltetési, illetve kiléptetésre a határ-vámhivatalnál. A felperes a vámáruk vámjogi sorsát nem tisztázta. A bemutatási kötelezettség elmulasztása esetén az árubemutatáskor megállapított vámbiztosítékot kell érvényesíteni. A határozatok megjelölték a Vámtörvény 125. §-a (2) bekezdésének b) pontjának 3. alpontját, e) pontját, 131. §-ának (1), (2) bekezdését, 147. §-a (4) bekezdésének a) pontját, 142. §-a (1) bekezdésének a) pontját, (2) bekezdését, 132. §-ának (1) bekezdését, 209. §-át, valamint a kormányrendelet 19. §-ának (6) és (7) bekezdését.
A felperes keresetében a vámhatósági határozatok hatályon kívül helyezését kérte, hivatkozással arra, hogy a határozatok jogszabálysértőek az alábbi okokból:
1. feltehető, hogy a bemutatni elmulasztott áru vámáru jellege megszűnt, ezért elfogadhatatlan szabálysértési eljárás mellőzése;
2. a tényállás-tisztázási kötelezettség a vámhatóságot terheli;
3. tisztázandó lett volna, hogy csak az árubemutatási kötelezettségének nem tett eleget a szállító, vagy a vámáru ténylegesen belföldi forgalomba került.
Az alperes a kereset elutasítására tett indítványt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az indokolás rámutat, hogy a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 1. §-ának 15. pontja szerint vámáru: a vámterületre behozott dolog - ideértve a talált vámárut is - mindaddig, amíg azt a belföldi forgalom számára nem vámkezelték, illetve a törvény rendelkezései alapján nem tekinthető belföldi forgalom számára vámkezeltnek, vagy vámáruként külföldre ki nem léptették, tekintet nélkül arra, hogy a behozatal milyen módon és milyen célból történt.
A 125. § (2) bekezdése szerint vámfizetésre kötelezett b/3.: az, aki a vámáru felett rendelkezésre jogosult megbízása alapján a vámteher megfizetésére készfizető kezességet vállal;
e) az, aki a vámárut azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy azt változatlan állapotban megőrzi vagy a vámhivatalnak bemutatja, de ennek a kötelezettségének - az elháríthatatlan külső ok (baleset vagy erőhatalom következtében megsemmisült vagy végérvényesen elvesztett, illetőleg természetéből eredő okból mennyiségéből vesztett vámáruk) esetét kivéve - nem tesz eleget. Az a körülmény, hogy a vámárut ellopták, vagy az ismeretlen körülmények között elveszett, e törvény alkalmazása szempontjából nem minősül elháríthatatlan külső oknak.
A 209. § (1) bekezdése kimondja, hogy ez a törvény a kihirdetését követő 4. hónap első napján lép hatályba. Rendelkezéseit - a (2)-(5) bekezdés kivételével - a hatálybalépését követően végzett vámkezelésnél a vámhatósági eljárásoknál, intézkedéseknél kell alkalmazni.
A Pp. 339. §-ának (1) bekezdése szerint - ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik -, a bíróság a jogszabálysértő közigazgatási határozatot hatályon kívül helyezi és szükség esetén a közigazgatási határozatot hozó szervet új eljárásra kötelezi.
A bíróság által mérlegelt körülmények:
A vámhatóság bizonyítási kötelezettsége körében a bíróság utal a megyei bíróság gyakorlatára, amely szerint a készfizető kezes közteherfizetésre való kötelezéséhez csupán a közvetlen jogszabályi feltételek fennálltát kell biztosítani, amely ebben az esetben az árubemutatás, illetve kiléptetés elmulasztása. A készfizető kezességi felelősség alapján a fizetési kötelezettség megállapítása nem függ büntető-, illetve szabálysértési eljárás lefolytatásától. Ezen tényállási elemek a perbeli esetben nem vitásak, illetve bizonyítottak. A felperes ezzel szemben nem bizonyított olyan, a törvény 125. §-a (2) bekezdésének e) pontjában rögzített elháríthatatlan külső okot, amely felelőssége alól kimentené.
Az elsőfokú ítéletet a felperes támadta fellebbezéssel, kérve az ítélet megváltoztatását keresetének megfelelően. Fenntartotta azon kereseti érvelését, miszerint nincs bizonyítva, hogy a vámáru jelleg fennáll-e. Kifogásolta továbbá a felperes a 15%-os vámtétel alkalmazását is. Álláspontja szerint az adott árukra vonatkozó vámtarifatételt kellett volna alkalmazni a vámhatóságnak (utalt a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekre e tekintetben).
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Kiemelte fellebbezési ellenkérelmében az alperes, hogy a felperes nem hivatkozhat a fellebbezésben olyan újabb jogszabálysértésre, amelyet keresetében nem jelölt meg.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, az elsőfokú ítélet érdemével és annak indokaival. A vámhatósági kötelezés jogalapja tekintetében helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy az 1995. évi C. tv - melynek alkalmazását a perben a felperes sem kifogásolta - 125. §-a (2) bekezdésének e) pontja értelmében a bemutatási kötelezettség elmulasztása önmagában megalapozza a vámfizetési kötelezettséget azzal szemben, aki bemutatási kötelezettséggel vette át a vámárut, de ezen kötelezettségének nem tett eleget. A szállító (illetőleg a vámteher megfizetésére készfizető kezességet vállaló felperes) feladata lett volna a vámáru kiléptetésének bizonyítása. Egyértelmű, hogy a vámáruk kiléptetését az említettek bizonyítani nem tudták, ennélfogva a felperes vámfizetési kötelezettsége fennáll az 1995. évi C. tv 125. §-ának (2) bekezdésének b/3. pontja, illetve (6) bekezdése alapján. A vámhatóságnak a további tényállástisztázás - miután a felperest a kiléptetés igazolására felhívta - a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem feladata.
A felperesi fellebbezésben foglalt 15%-os vámtétel alkalmazásával kapcsolatosan a másodfokú bíróság az alperes fellebbezési ellenkérelmével ért egyet.
Az 1995. évi C. tv 145. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó Áe. 72. §-ának (1) bekezdése szerint az ügyfél jogszabálysértésre hivatkozva az ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát a határozat közlésétől számított 30 napon belül keresettel kérheti a bíróságtól. A fenti jogszabályi előírást a bírósági gyakorlat egyértelműen akként értelmezi, hogy a sérelmezett jogszabálysértést magában a keresetben - vagy a kereset benyújtását követően, de még a határozat közlésétől számított 30 napon belül - kell megjelölnie a közigazgatási per felperesének. A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata nem korlátok nélküli, teljes törvényességi felülvizsgálat, hanem csupán a megszabott határidőben felhozott jogszabálysértések vizsgálatát jelenti. Lévén, hogy a felperes a vámhatósági határozatok közlésétől számított 30 napon belül a 15%-os vámtétel alkalmazását nem kifogásolta, ezért a másodfokú bíróság ezen utólagosan felhozott - az elsőfokú ítélet által nem is érintett - jogszabálysértés vizsgálatát mellőzte.
(Zala Megyei Bíróság 3.Kpf.20.546/1997. sz.)