adozona.hu
AVI 1998.1.6
AVI 1998.1.6
Ha a mulasztás folytán törvénysértő állapot áll elő, a mulasztási bírság kiszabására a törvénysértő állapot folyamata alatt bármikor sor kerülhet, az adott ellenőrzéskor megállapított tényállás és az irányadó jogszabályok alapján [1990. évi XCI. törvény 11. § (1) bek. b) pontja, 74. § (7) és (9) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatóság előkészítő és adatszerző osztálya által kiadott megbízólevél 1996. február 20-án kelt, amely feljogosítja az ellenőrzést végzőket, hogy felperesnél vizsgálatot folytassanak.
Az ellenőrzés kezdésének tervezett időpontja 1996. február 20-a, a záradékban az szerepel, hogy az ellenőrzést 1996. február 29-én megkezdték. A záradékot a revizorok és a felperes is aláírta.
Az ellenőrzésről jegyzőkönyvet készítettek a revizorok, ennek záradék részében 1996. február 28-a sze...
AVI 1998.1.6 Ha a mulasztás folytán törvénysértő állapot áll elő, a mulasztási bírság kiszabására a törvénysértő állapot folyamata alatt bármikor sor kerülhet, az adott ellenőrzéskor megállapított tényállás és az irányadó jogszabályok alapján [1990. évi XCI. törvény 11. § (1) bek. b) pontja, 74. § (7) és (9) bek.].
Az APEH megyei igazgatóság előkészítő és adatszerző osztálya által kiadott megbízólevél 1996. február 20-án kelt, amely feljogosítja az ellenőrzést végzőket, hogy felperesnél vizsgálatot folytassanak.Az ellenőrzés kezdésének tervezett időpontja 1996. február 20-a, a záradékban az szerepel, hogy az ellenőrzést 1996. február 29-én megkezdték. A záradékot a revizorok és a felperes is aláírta.
Az ellenőrzésről jegyzőkönyvet készítettek a revizorok, ennek záradék részében 1996. február 28-a szerepel.
A jegyzőkönyv rögzíti, hogy idézésre jelent meg e napon a felperes a hivatalban, ahol a D., S. út 92. sz. alatti ingatlanán lévő műhely bérbeadásával kapcsolatos ellenőrzés történt.
A felperesi nyilatkozat szerint a bérleti tevékenységet nem jelentette be az adóhatóságnak, mivel nem tudta, hogy ez bejelentési kötelezettség alá tartozik.
E vizsgálati megállapítások után az APEH megyei igazgatósága VI. operatív ellenőrzési osztálya határozatában felperest 45 000 Ft összegű mulasztási bírság megfizetésére kötelezte. A felperes ugyanis ingatlan-bérbeadási tevékenységet folytat és ezt nem jelentette be az adóhatósághoz.
A felperes fellebbezett e határozat ellen, azonban az alperes határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést, mert azt törvényesnek találta. A hivatalból indult eljárás során került megállapításra az 1982 óta történő folyamatos bérbeadás útján történő ingatlan (nem lakás) hasznosítása.
E határozat - a felperesi nyilatkozatnak megfelelően - rögzíti, hogy ingatlanát 1982-től hasznosítja bérbeadás útján, azonban ekkor nem volt bejelentési kötelezettség, így mulasztást sem vont maga után és szankciót e cselekmény.
Az ellenőrzéskori hatályos jogszabály szerint viszont a felperes az általános forgalmi adónak alanya volt és így az adóalanyisággal összefüggő bejelentési kötelezettségét köteles teljesíteni, de annak nem tett eleget.
A felperes keresettel élt e határozat ellen, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését, és az alperest perköltségben marasztalni.
A felperes álláspontja szerint az alperes nem tett eleget tényállás-tisztázási kötelezettségének, sem jogkövetkezmény-összehasonlítási kötelezettségének. Előadta, hogy még az 1988. január l-jétől hatályos adójogszabályok hatálybalépését megelőzően kezdte meg bérbeadási tevékenységét.
Az általános forgalmi adóról szóló, 1988. január l-jén hatályba lépett 1987. évi V. tv 3. §-ának (1) bekezdésében úgy rendelkezett, hogy általános forgalmi adót fizet az a magánszemély is, aki bevétel elérése érdekében rendszeresen saját nevében végez értékesítést.
A felperes e törvény hatálybalépésével az általános forgalmi adó alanyává vált, azonban a törvény 23. §-ában írt bejelentési kötelezettség elmulasztása nem vont maga után mulasztási bírságot, amelyet az alperes alkalmazott.
Az 50/1987. (X. 14.) Mt. sz. rendelet ugyanis a késedelmi pótlékot, önellenőrzési pótlékot, különbözeti pótlékot és bírságot szabályoz.
Az esetleges szabálysértési eljárásra sem kerülhet sor, hiszen a bejelentési kötelezettség elmulasztásának megállapítására elévülés miatt nem kerülhet sor.
A felperesi álláspont szerint a határozathozatal időpontjában nem volt olyan jogszabályi rendelkezés, amely alapján évente kellett volna bejelentési kötelezettséget teljesítenie az adózónak.
Az alperes írásbeli ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, hiszen felperes bejelentési kötelezettséggel érintett tevékenységet folytat 1982-től folyamatosan és a bejelentési kötelezettségének nem tett eleget. A mulasztási bírság kiszabhatósága kizárólag az adóhatósági megállapítás időpontjában hatályos jogi norma szövegétől függ. Közömbös, hogy a felperest pontosan mely napon terhelte első ízben bejelentési kötelezettség.
A bejelentési kötelezettség elmulasztásának megállapítására az adóhatóság az adókötelezettség keletkezését követő minden napon jogosult, így az volt az ellenőrzés napján, 1996. február 29-én is. A bejelentési kötelezettség nem egyetlen, konkrétan meghatározott napon áll fenn, hanem egy konkrét naptól kezdődően minden nap, amíg a bejelentésre sor nem kerül.
Az elsőfokú bíróság állásfoglalása szerint felperes keresete alaptalan.
Az adózás rendjéről szóló, módosított 1990. évi XCI. tv (továbbiakban: Art.) 96. §-ának (1) bekezdése szerint az adóhatóság a bejelentésre, a bevallásra, az adatszolgáltatásra, a 60. § (7) bekezdése szerinti nyilatkozatra, az önellenőrzésre, az adófizetésre és az adófolyószámla egyeztetésére nyomtatványt rendszeresíthet. A bevallás és az adatszolgáltatás az adóhatóság által meghatározott módon, gépi adathordozón is teljesíthető. A rendszeresített nyomtatvánnyal azonos értékű teljesítés, ha az adózó az adóhatóság által jóváhagyott program alapján, számítógéppel előállított és aláírt irat benyújtásával teljesíti a kötelezettségét.
Az Art. 11. §-a alapján az adóköteles tevékenységet folytató magánszemélynek adóbevallástól független bejelentési kötelezettsége akkor van, ha a tevékenysége egyéni vállalkozói igazolványhoz, engedélyhez vagy jóváhagyáshoz kötött, vagy adókötelezettségének keletkezése értékhatár elérésétől függ, illetve az Art. 14. §-a értelmében, ha adóköteles tevékenység által az általános forgalmi adónak alanyává válik.
Az általános forgalmi adóról szóló, módosított - a perbeli időszakban hatályos - 1992. évi LXXIV. tv (továbbiakban: áfa törvény) 4. §-ának (1) bekezdése alapján adóalany az a természetes személy, aki saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet és saját nevében gazdasági tevékenységet végez, azaz az áfa-törvény 5. §-ának (1) bekezdése értelmében bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerűen végzi tevékenységét.
A mulasztási bírság intézményét az Art. 74. §-a szabályozza tételesen.
A perbeli ügyben - mint ahogy arra felperesi képviselő a tárgyaláson is kitért - az Art. 74. §-ának (8) és (9) bekezdésében írtak vizsgálandók.
Ha az adózó késedelmesen teljesíti a (8) bekezdésben szabályozottakat, úgy 50 000 Ft-ig terjedő bírsággal sújtható, ha pedig nem teljesítette a (8) bekezdésben meghatározott kötelezettséget, akkor 100 000 Ft-ig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki az adóhatóság és ezzel egyidejűleg határidő tűzésével az adózót teljesítésre hívja fel.
A felperesnek már 1996. január l-jétől fennállt a bejelentési kötelezettsége, nem tett annak eleget, ezért az Art. 74. §-ának (16) bekezdése szerint meghatározott mulasztási bírság kiszabása törvényes és összegszerűségében is megfelel az idézett jogszabályhelyen írtaknak.
A fent kifejtettek alapján tehát az alperes nem sértett jogszabályt határozata meghozatalánál, így a bíróság a felperes keresetét elutasította.
A megyei bíróság ítélete szerint a keresetet elutasító elsőfokú ítélet ellen a felperes által előterjesztett fellebbezés nem alapos. Az indokolás rámutat, hogy az elsőfokú bíróság helyes tényállás alapján érdemben is helyesen döntött, az elsőfokú ítélet indokolását azonban a részben a fellebbezésben foglaltakra is tekintettel a megyei bíróság a következőkkel egészítette ki:
Az 1996. február 29-én megtartott célellenőrzés eredményeként az alperes jogerős határozatában a felperest 45 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte, megállapítva, hogy a felperes 1992. január 1-jétől kezdődően a tulajdonában lévő D., S. u. 92. sz. alatti ingatlanon lévő műhelyépületet bérbeadás útján hasznosítja, azonban az adóköteles tevékenységére vonatkozó bejelentési kötelezettségének csak az ellenőrzés napján tett eleget.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperesnek 1996. január 1-jén már fennállt a bejelentési kötelezettsége, ezért a célellenőrzés időpontjában a mulasztás megvalósult, következésképpen az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény, (Art.) 74. §-ának (16) bekezdése alapján a mulasztási bírság kiszabása törvényes és megalapozott volt.
A felperes fellebbezésében - korábbi álláspontját megismételve - arra hivatkozik, hogy esetében az Art. rendelkezései nem alkalmazhatóak, a felperes a mulasztást még az Art. hatálybalépése előtt követte el, mivel 1988 óta folyamatos bérbeadás, és ennek megfelelően - amint arra az Adóeljárási Törvény Magyarázatokkal 1997. című könyv a 230. oldalán is utal - az Art. hatálybalépését megelőző időszakban alkalmazható szabálysértési tényállás miatt csupán az 1991. január 1-jéig hatályban volt szabálysértési jogszabály által meghatározott bírságmaximum, azaz 10 000 Ft kiszabására kerülhetett volna csak sor.
A felperes ezen jogi álláspontja azonban a következők miatt nem foghat helyt:
Kétségtelen, hogy az Art. 11. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a bejelentési kötelezettség az adózót csak egy ízben, az adókötelezettség keletkezésétől számított 15 napon belül terheli, és a továbbiakban - amennyiben az adókötelezettséget érintő változás nem következik be - ezzel kapcsolatban az adóhatóság felé az adózónak további teendője nincsen.
Ugyanakkor azonban a hivatkozott rendelkezésből megállapíthatóan adott esetben a mulasztás nem csupán egy határidő eredménytelen elteltét jelenti, hanem egy olyan folyamatosan fennálló törvénysértő állapotot, amelynek ideje alatt a mulasztás szankcionálására bármikor az adott eseti tényállásnak megfelelően ismételten sor kerülhet.
Ezt támasztja alá az Art. 74. §-ának (7) bekezdésében foglalt rendelkezés is. Ennek értelmében ugyanis az adózó mindaddig ismételhetően sújtható egyenletesen emelkedő összegű bírsággal, amíg a bejelentési kötelezettségét nem teljesíti.
Annak elbírálásánál pedig, hogy a mulasztás fennáll-e, minden alkalommal az adott ellenőrzés során megállapított tényállási elemek az irányadóak.
A perbeli iratok tanúsága szerint a felperest első ízben 1996. január 29-én ellenőrizte az adóhatóság. Megállapította, hogy a felperes az adóköteles tevékenységét bejelentés nélkül folytatja. E tényállás alapján pedig az Art. 74. §-ának (9) bekezdése alapján helye volt a mulasztási bírság kiszabásának, mégpedig az ellenőrzés időpontjában hatályos jogszabályok rendelkezése alapján.
A kifejtettek alapján tehát a perbeli esetben nem alkalmazható a felperes által a fellebbezésében felhívott jogalkalmazási alapelv. Ellenkező esetben ugyanis a kötelezettségét folyamatosan hosszabb időn át nem teljesítő adóalany előnyösebb helyzetbe kerülne azzal szemben, akinek mulasztása csupán rövidebb ideje áll fenn.
A fenti indokokra tekintettel a megyei bíróság - a fellebbezést a Pp. 340. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül elbírálva - az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3.Pf.21.305/1997. sz.)