adozona.hu
AVI 1998.1.5
AVI 1998.1.5
Próbavásárlás lefolytatásakor a vásárlás megtörténtét a polgári jog szabályai szerint kell elbírálni [Ptk. 216. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 1996. szeptember 4-én nyugtaadási kötelezettség ellenőrzését végezte a felperes egyszemélyes élelmiszer-üzletében oly módon, hogy O. József ellenőr az üzlet előtt maradt, K. Tibor ellenőr pedig az üzletbe belépett, ahol F. Mónika alkalmazott épp a bejárati ajtó melletti zöldségespult előtt takarított guggoló helyzetben. K. Tibor az alkalmazottól megkérdezte, hogy mennyibe kerül a bejárattal szemközti pulton elhelyezett egy csomag rágógumi, majd miután az alkalmazott köz...
AVI 1998.1.5 Próbavásárlás lefolytatásakor a vásárlás megtörténtét a polgári jog szabályai szerint kell elbírálni [Ptk. 216. § (1) bek.].
Az elsőfokú adóhatóság 1996. szeptember 4-én nyugtaadási kötelezettség ellenőrzését végezte a felperes egyszemélyes élelmiszer-üzletében oly módon, hogy O. József ellenőr az üzlet előtt maradt, K. Tibor ellenőr pedig az üzletbe belépett, ahol F. Mónika alkalmazott épp a bejárati ajtó melletti zöldségespult előtt takarított guggoló helyzetben. K. Tibor az alkalmazottól megkérdezte, hogy mennyibe kerül a bejárattal szemközti pulton elhelyezett egy csomag rágógumi, majd miután az alkalmazott közölte, hogy 60 Ft, a rágógumit a polcról leemelte és az alkalmazott számára is hallható módon három darab fém húszast helyezett a pulton lévő fizetőtányérba. Majd az alkalmazottal közölte, hogy "köszönöm" és elköszönt, valamint az üzletet elhagyta. Az alkalmazott eközben változatlanul takarított. Miután az ellenőr az üzletet elhagyta, rövid idő múlva oda ellenőrtársával visszatértek és közölték, hogy próbavásárlás, nyugtaadási ellenőrzés történt, felvették az erről szóló jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyvben a próbavásárlás módjáról semmilyen megállapítást nem rögzítettek. A jegyzőkönyvre a felperes, illetve alkalmazottja is észrevételt tett, amelyben az alkalmazott kifogásolta, hogy nem kapott lehetőséget a nyugtaadásra, illetve sérelmezte, hogy a jegyzőkönyv a vásárlás tényleges történéseit nem tartalmazza.Az APEH megyei igazgatósága operatív ellenőrzési osztálya elsőfokú határozatában a felperes terhére 60 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki, amely döntést a felperes fellebbezése folytán eljárt APEH hatósági főosztály megyei hatósági osztály másodfokú határozatában helybenhagyott. A határozatok indoklása szerint az alkalmazott fő tevékenysége a vásárlók kiszolgálása kell hogy legyen, illetve az alkalmazottnak a próbavásárlás és az ellenőrök együttes megjelenése közötti időszakban is lett volna ideje a vásárlást a pénztárgépbe rögzíteni, illetve az alkalmazott terhére rótta, hogy próbavásárlás során nem szólt, hogy nyugtát kíván adni, illetve nyugtaadási szándékát sem jelezte (elsőfokú határozat), illetve hivatkozott a jegyzőkönyv elismerő aláírására, életszerűtlennek ítélte azt az alkalmazotti magatartást, hogy az áru elvitelét és a fizetést ne vette volna észre, illetve utalt a felperesi beadványok ellentmondó tartalmára.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte, hivatkozással arra, hogy ténylegesen vásárlás nem történt, mert az ellenőr vásárlási akaratát nem jelezte, illetve nem az eladó kezébe fizetett.
Az alperes a kereset elutasítására tett indítványt.
A bíróság az APEH hatósági főosztály megyei hatósági osztály 1997. január 9-én kelt határozatát az APEH megyei igazgatósága operatív ellenőrzési osztálya 1996. október 30-án kelt határozatára kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte.
Az indokolás rámutat, hogy az 1996. évben hatályos, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 74. §-ának (12) bekezdése szerint, ha az adózó a számla, egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okmány, nyugta kibocsátási kötelezettségét elmulasztja, vagy a számlát egyszerűsített számlát, számlát helyettesítő okmányt, nyugtát nem a tényleges ellenértékről bocsátja ki, az adóhatóság az első alkalommal 100 000 forintig, a mulasztás ismétlődése esetén az előző bírság összegének kétszereséig terjedő mulasztási bírságot állapít meg.
Az Art. 62. §-ának (2) bekezdése értelmében a jegyzőkönyv az adózó azonosításához szükséges adatokat, a vizsgálat által megállapított tényállást és az annak alapjául szolgáló bizonyítást tartalmazza.
Az Art. 1. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy e törvény célja az adózás rendjének, az eljárás törvényessége és eredményessége érdekében az adózók és az adóhatóságok jogainak és kötelezettségeinek egységes szabályozása.
Az 1. § (2) bekezdése szerint az adózó és az adóhatóság e törvénynek és más törvényeknek megfelelően gyakorolhatja jogait és teljesíti kötelezettségeit.
A Ptk. 365. §-ának (1) bekezdése szerint adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni.
A 205. § (1) bekezdése kimondja, hogy a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.
A 216. § (1) bekezdése értelmében szerződést jogszabály ellenkező rendelkezése hiányában akár szóban, akár írásban lehet kötni. A szerződési akaratot ráutaló magatartással is kifejezésre lehet juttatni.
Az Art. 86. §-ának (1) bekezdése szerint az adóhatóság másodfokú jogerős érdemi határozatát a bíróság az adózó kérelmére jogszabálysértés esetén megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi, és ha szükséges, az adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasítja.
Az Art. 1. §-ának (1) bekezdésében foglalt egységes szabályozási elv alapján az adózó és az adóhatóság eljárási magatartásával szemben is azonos mércét kell alkalmazni. Az Art. 1. §-ának (5) bekezdése az adózóval szemben a jóhiszemű joggyakorlás követelményét fogalmazza meg, amely az adóhatóság oldaláról a törvényes, határozott és egyértelmű fellépés követelményét jelenti. Az adóhatóságnak tehát oly módon kell eljárnia, egyes bizonyítási cselekményeket lefolytatnia, hogy az egy objektív elvárhatósági mércének megfeleljen (a személytelen hatóságon ugyanis nem kérhető számon egy, a tudati tartalom milyenségétől függő jóhiszeműségi-rosszhiszeműségi kategória megvalósítása). A nyugtaadási ellenőrzés körében a próbavásárlások lefolytatásával kapcsolatban a fenti követelményekből az szűrhető le, hogy az adóhatóságnak világos és egyértelmű magatartást kell tanúsítania, amelyből kétséget kizáró módon kitűnik és megállapítható az adózói kötelezettség teljesítése vagy mulasztása.
A próbavásárlás lefolytatásakor a vásárlás megtörténtét a polgári jog szabályai szerint kell elbírálni. A Polgári törvénykönyv 216. §-ának (1) bekezdése a szerződés létrejöttének legegyszerűbb formájaként szabályozza azt, amikor a szerződés ráutaló magatartással jön létre. Egy bolti vásárlásnál a ráutaló magatartás leginkább két momentumban mutatkozhat meg, az egyik az áru átadása, illetve átvétele, a másik az ellenérték átadása, illetve átvétele. Ezért az eljáró adóellenőrnek arra kell törekednie, hogy a fenti momentumok egyértelműen és kétséget kizáró módon megvalósuljanak. A perbeli esetben azonban mindkét körülmény megvalósulása vitatható. Az ellenőr ugyanis a kért árut saját maga emelte le a polcról, illetve annak ellenére, hogy az alkalmazott nem tartózkodott a pult mögött, a pénzt a fizetőtányérba helyezte, ugyanakkor szóban sem egyértelműsítette, hozta az alkalmazott tudomására a fizetés tényét.
A fentiekre tekintettel nem bizonyított kétséget kizáró módon a vásárlás megtörténte. Annak ellenére sem, hogy a felperes alkalmazottja feltehetően rosszhiszeműen járt el, amikor bár észlelnie kellett a fémpénz fizetőtányérba való helyezését, nem kérdezett rá a vásárlásra, illetve nem foglalta el helyét a pult mögött. Önmagában azonban a fizetés tényének észlelése a felperes alkalmazottjának felróhatómagatartása mellett sem hozza létre a vásárlást, amennyiben az nem párosul az áruval való kiszolgálással. Összességében tehát a bíróság azt az álláspontot foglalta el, hogy az adóhatóság nem a tőle elvárható körültekintéssel járt el a próbavásárlás lefolytatásakor és ennek következményeként a vásárlás ténye kétséget kizáróan nem bizonyítható. Ennek hiányában pedig nyugtaadási kötelezettség elmulasztása sem jöhet szóba.
A leírtak miatt a bíróság a megalapozatlan adóhatósági határozatokat hatályon kívül helyezte.
(Zalaegerszegi Városi Bíróság 7.Kp.20.288/1997. sz.)