adozona.hu
AVI 1998.1.4
AVI 1998.1.4
A valós adóalap meghatározása érdekében becslést alkalmazhat az adóhatóság, ha az alapul szolgáló szerződés színlelt [1990. évi XCI. tv 60. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél személyi jövedelemadó-ellenőrzést végzett az 1991. évre vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként határozatával 665 105 Ft adóhiány, 332 500 Ft adóbírság és 540 600 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest.
Az adóhiány megállapítására a következők miatt került sor:
A felperes az 1991. december 20-án megkötött adásvételi szerződéssel a D. Gmk-tól 100 Ft vételárért megvásárolt egy Mitsubishi Lancer típusú személygépkocsit. Az adóhatóság az ad...
AVI 1998.1.4 A valós adóalap meghatározása érdekében becslést alkalmazhat az adóhatóság, ha az alapul szolgáló szerződés színlelt [1990. évi XCI. tv 60. § (1) bek.].
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél személyi jövedelemadó-ellenőrzést végzett az 1991. évre vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként határozatával 665 105 Ft adóhiány, 332 500 Ft adóbírság és 540 600 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest.Az adóhiány megállapítására a következők miatt került sor:
A felperes az 1991. december 20-án megkötött adásvételi szerződéssel a D. Gmk-tól 100 Ft vételárért megvásárolt egy Mitsubishi Lancer típusú személygépkocsit. Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdése alapján eljárva a szerződést a vételár tekintetében színleltnek minősítette, és az Art. 60. §-ának (1) bekezdése alapján becsléssel 1 375 943 Ft-ban határozta meg az adó alapját képező vételárat, a felperes adóköteles jövedelmét. Az így meghatározott jövedelem a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Szja. törvény) 1. és 2. §-ai és 30. §-ának (1) bekezdése alapján adóköteles bevételnek minősül.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1994. szeptember 21-én kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot.
A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.
A városi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes az Art. 1. §-ának (7) bekezdése értelmében jogszerűen alkalmazott becslési eljárást az adó valós alapjának meghatározására. A becslés eredményét - amely az Szja. törvény 30. §-a értelmében a felperes adóköteles jövedelme -, elfogadva a kirendelt igazságügyi szakértő szakvéleményét, helytállónak tartotta.
A felperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a perbeli szerződés vételárra vonatkozó rendelkezése színlelt, semmis, a gépkocsi becsléssel megállapított valóságos forgalmi értéke képezte a felperes adóköteles jövedelmét.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, kereseti kérelmének megfelelően. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok ítéletei azért jogszabálysértőek, mert az Szja. törvény a lízingelt gépjárművek megszerzését nem minősítette jövedelemszerző tevékenységnek. A gépjármű megvásárlása nem minősülhet részére természetbeni juttatásnak, a perbeli járművet továbbra is a gmk használta, azonban az adásvételi szerződés alapján ő volt a vevő. A jogerős ítélet sérti az 1995. évi XCVII. törvény 69. §-a (5) bekezdésének a) pontját, továbbá előadta, hogy az 1995. évi CX. törvény hatályon kívül helyezte az Art. 60. §-át és a helyébe lépő jogszabály nem ad lehetőséget ez esetben a jövedelem becslés útján történő megállapítására. Jogszabálysértő mindkét bíróság azon megállapítása, hogy a gépkocsi műszaki szakértővel megállapított forgalmi értéke volt az adóköteles jövedelme.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az indokolás szerint a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha törvény másként nem rendelkezik, a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva lehet kérni. A Legfelsőbb Bíróság azonban nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné. A felperes felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozik az 1995. évi XCVII. törvényre és az Art-t módosító törvényre is. Ezek a jogszabályok ugyanis a közigazgatási határozatok meghozatalát követően léptek hatályba, rendelkezéseiket az eljárt adóhatóságok értelemszerűen nem is alkalmazhatták. A közigazgatási perben a bíróságok a felülvizsgálni kért határozatok törvényességét mindig a meghozataluk idején hatályban volt, a hatóságok által alkalmazott jogszabályok alapján vizsgálják felül.
A jelen közigazgatási perben a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az adóhatóságok határozatai és az eljárt bíróságok ítéletei törvényesek voltak, nem sértették a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, illetőleg a közigazgatási ügyben alkalmazott rendelkezéseket sem. Az Szja. törvény 1. §-a alapján a magánszemélyt összes jövedelme után adókötelezettség terheli. A 2. § akként rendelkezik, hogy jövedelem a magánszemély által bármilyen címen megszerzett vagyoni érték (bevétel) egésze, illetve annak e törvényben meghatározott hányada, vagy elismert költségekkel csökkentett része. Az idézett rendelkezések alapján a felperes a személygépkocsi tulajdonjogának megszerzésével nem vitásan az Szja. törvény 30. §-ának (1) bekezdése szerinti adóköteles jövedelemre tett szert. A bevétel nála keletkezett, ezért az adófizetési kötelezettség is őt terhelte.
A Legfelsőbb Bíróság - osztva az eljárt bíróságok álláspontját - azt is megállapította, hogy a perbeli adásvételi szerződésnek a vételárra vonatkozó kikötése színlelt volt, ezért az adóhatóságok az Art. 60. §-ának (1) bekezdése szerint eljárva jogszerűen alkalmaztak becslést a valós adóalap megállapítására. A becslés eredményeként megállapított forgalmi érték - amely a felperes adóköteles jövedelme - reális, megalapozott, ezt támasztotta alá az elsőfokú bíróság által kirendelt igazságügyi mérnök szakértő szakvéleménye is.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.28.208/1996. sz.)