adozona.hu
AVI 1998.1.3
AVI 1998.1.3
Nem kerülhet sor az adóhatározat részbeni hatályon kívül helyezésére, ha a jogalap és az összegszerűség egységet képez [Pp. 339. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél az 1989. július 7. és 1991. december 31. közötti időszakra vonatkozóan ellenőrzést tartott. Az ellenőrzés eredményeként általános forgalmi adó és személyi jövedelemadó adónemekben összesen 187 119 Ft adóhiány, 125 000 Ft adóbírság, és 26 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte határozatával a felperest.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1993. január 5-én kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot. Az alperes...
AVI 1998.1.3 Nem kerülhet sor az adóhatározat részbeni hatályon kívül helyezésére, ha a jogalap és az összegszerűség egységet képez [Pp. 339. § (1) bek.].
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél az 1989. július 7. és 1991. december 31. közötti időszakra vonatkozóan ellenőrzést tartott. Az ellenőrzés eredményeként általános forgalmi adó és személyi jövedelemadó adónemekben összesen 187 119 Ft adóhiány, 125 000 Ft adóbírság, és 26 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte határozatával a felperest.A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1993. január 5-én kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot. Az alperes e határozatának módosításával az adóbírság összegét 93 560 Ft-ra mérsékelte.
Az adóhiány abból keletkezett, hogy a taxis vállalkozói tevékenységet folytató felperes valós jövedelmét a rendelkezésre álló iratok (diszpécserkönyvek), adatok alapján megállapítani nem lehetett, így azt az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 60. §-ának (1) bekezdése alapján becsléssel határozta meg az adóhatóság.
A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését.
A városi bíróság ítéletével a felperes kereseti kérelmének az összegszerűség vonatkozásában helyt adott, az alperes módosított határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot ebben a körben új eljárásra kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A bíróság a beszerzett igazságügyi könyvszakértői szakvélemény alapján - annak részbeni elfogadásával - megállapította, hogy az alperes jogszerűen alkalmazott becslést, ugyanakkor összegszerűség tekintetében nem találta megalapozottnak az alperes határozatát, mert az összegszerűség kimunkálásánál az adóhatóságnak lényegesen több összehasonlító adatot kell értékelnie, eközben nem mellőzhető a közigazgatási eljárás keretében a szakértői bizonyítás sem.
A felperes fellebbezése folytán a megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a városi bíróság a bizonyítékok alapján helyes jogi következtetést vont le, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rendelkezésre álló adatokban olyan ellentmondás található, ami megalapozza az Art. 60. §-a (1) bekezdésének alkalmazását.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok megsértették az Art. 1. §-ának (6) bekezdését, 55. §-ának (2) bekezdését (a diszpécserkönyvek vonatkozásában) és a 60. §-ának rendelkezéseit. Az adóhatóság részéről becslési eljárás alkalmazását a diszpécserkönyvek adatai és a beszerzett egyéb adatok nem indokolták, az Art. 60. §-ának (2) bekezdésében írt körülmények nem valósultak meg. A kirendelt szakértő megállapította, hogy az adóbevallások alkalmasak az adó alapjának és mértékének a megállapítására, a becslési eljárás alkalmazása indokolatlan volt. Előadta végül, hogy a Pp. 78. §-ának (1) bekezdését törvénysértően alkalmazták az eljárt bíróságok. A pertárgy értékének meghatározásakor a közigazgatási határozatok felülvizsgálata során külön illetékalapot képez a jogalap és az összegszerűség vonatkozásában előterjesztett kereset, a pertárgy értékét arra tekintettel kellett volna meghatározni, hogy az összegszerűség vonatkozásában pernyertes lett.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatával módosított határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az első fokon eljárt közigazgatási szervet új eljárásra kötelezte.
Az indokolás szerint tévedtek az eljárt bíróságok, amikor az elsőfokú bíróság által kirendelt igazságügyi könyvszakértő szakvéleményének részbeni elfogadása ellenére, az adó alapjának megállapítására az Art. 60. §-ának (1) bekezdése szerinti becslés alkalmazását jogszerűnek találták.
A szakértő azt állapította meg szakvéleményében, hogy a felperes becsléssel megállapított jövedelme a rendelkezésre álló iratokkal, adatokkal nem támasztható alá. A Legfelsőbb Bíróság - elfogadva az aggálymentes szakvéleményben rögzített szakértői megállapításokat - álláspontja ebből következően az, hogy az Art. 51. §-ának (3) bekezdése értelmében az adóhatóságnak a tényállás tisztázása keretében az adó alapjának megállapításához szükséges további bizonyítékokat az Art. 58. §-ának (1) bekezdése szerint lefolytatott ellenőrzése során kellett volna beszereznie. Az ily módon lefolytatott ellenőrzés eredményétől függően nyílt volna törvényes lehetőség arra, hogy az adó valós alapját az Art. 60. §-ának (1) bekezdése alapján becsléssel állapítsa meg az adóhatóság. A szakvéleményből tehát az állapítható meg, hogy az adóhatóság nem megfelelő és nem elegendő irat birtokában alkalmazott becslést, ezért a felülvizsgált közigazgatási határozatok jogszabálysértőek.
Rámutat arra is a Legfelsőbb Bíróság, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor ítélete rendelkező részében csak az összegszerűség vonatkozásában helyezte hatályon kívül az adóhatóság határozatát.
A Pp. 339. §-ának (1) bekezdése lehetőséget ad ugyan a közigazgatási határozat részbeni hatályon kívül helyezésére, de csak akkor, ha a határozatnak jól elkülöníthető, önállóan is elbírálható részei vannak. Ilyen lehet pl. az adóhiány után megállapított adóbírság külön történő elbírálása. Jelen perben a jogalap és az összegszerűség egységet képez, így jogszabálysértés megállapítása esetén a teljes közigazgatási eljárás megismétlésére kell kötelezni az adóhatóságot. A határozat indokolásában kell rögzíteni azt, hogy a bíróság miért helyezte hatályon kívül a közigazgatási határozatot és az új eljárásban a közigazgatási szervnek milyen körben és szempontok alapján kell új határozatát meghoznia.
Ugyanebből az okból téves a felperes perköltség megállapításával kapcsolatos érvelése is. Az eljárási illetéket adóperekben az alperes által határozatban megállapított adóhiány összegének alapulvételével kell fizetnie a pervesztes felperesnek akkor is, ha az adókivetés jogalapját vitatja.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján a közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárására kötelezte.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.28.249/1996. sz.)