adozona.hu
AVI 1998.1.2
AVI 1998.1.2
Az adózó jogosult az adott időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott időszaki teljesítéseinek elismert bevételeit és a bevételeknek megfelelő költségeit számításba venni, függetlenül a pénzügyi teljesítéstől (összemérés elve) [1991. évi XVIII. tv 15. § (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1993. július 1. napjával az A. Vállalat részvénytársasággá való átalakulása révén jött létre. Az átalakulást az Állami Vagyonügynökség irányította.
A felperesi társaság privatizációja során az rt. részvényeit E-hitel igénybevételével a társaság MRP Szervezete vásárolta meg, aki 1994. július 1-je napjával az rt. tulajdonosa.
Az APEH megyei igazgatósága 1992. július 1-jétől 1993. június 30-ig terjedő időszakra adóellenőrzést végzett a jogutódnál megszűnt "A" vállalatnál.
Az elsőfo...
AVI 1998.1.2 Az adózó jogosult az adott időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott időszaki teljesítéseinek elismert bevételeit és a bevételeknek megfelelő költségeit számításba venni, függetlenül a pénzügyi teljesítéstől (összemérés elve) [1991. évi XVIII. tv 15. § (7) bek.].
A felperes 1993. július 1. napjával az A. Vállalat részvénytársasággá való átalakulása révén jött létre. Az átalakulást az Állami Vagyonügynökség irányította.A felperesi társaság privatizációja során az rt. részvényeit E-hitel igénybevételével a társaság MRP Szervezete vásárolta meg, aki 1994. július 1-je napjával az rt. tulajdonosa.
Az APEH megyei igazgatósága 1992. július 1-jétől 1993. június 30-ig terjedő időszakra adóellenőrzést végzett a jogutódnál megszűnt "A" vállalatnál.
Az elsőfokú adóhatóság az ellenőrzés megállapításai alapján a vállalat terhére 2 503 000 Ft társaságiadó-különbözetet, 1 687 000 Ft állami vagyon utáni részesedéskülönbözetet, 506 000 Ft adóbírságot és 81 651 Ft késedelmi pótlékot írt elő határozatában. A határozat ellen a vállalat jogutódja élt fellebbezéssel, melyet az alperes, mint másodfokú adóhatóság az "A" alatt kiadott, 1996. augusztus 21. napján kelt határozatában elutasított, helybenhagyva az elsőfokú határozatot. Indokolása szerint az elsőfokú adóhatóság helyesen állapította meg, hogy a vállalat 1992-93. évben lízingszerződéseket kötött és költségei között az időarányosnál magasabb lízingösszeget számolt el, ezért eljárása ellentétes a számvitelről szóló módosított 1991. évi XVIII. tv (a továbbiakban: Szt.) 15. §-ának (7) bekezdésében és a 24. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal.
Az alperesi álláspont szerint az átalakulás előtt álló vállalat a számvitelről szóló törvényt köteles alkalmazni és a társaság által megjelölt 1992. évi LIV. tv nem tartalmaz olyan szabályozást, amely ellentétes a számviteli törvény 15. §-a (7) bekezdésének és a 24. §-a (1) bekezdésének előírásaival.
A revízió nem vette figyelembe az észrevételhez mellékelt módszertani útmutatót, amelyről nem állapítható meg, hogy az ellenőrzött időszakra vonatkozik.
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1993. július l-jétől 1994. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan adóellenőrzést végzett, melynek következményeként kiadott elsőfokú határozatban a felperes javára 740 000 Ft társaságiadó-különbözetet, terhére 1 767 000 Ft társaságiadó-különbözetet, 1 554 000 Ft általános forgalmiadó-különbözetet írt elő, és az adóhiányok után 308 000 Ft adóbírság és 907 798 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fenti számú határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt az alperesi másodfokú adóhatósághoz, aki a fellebbezés elbírálása során az elsőfokú határozatot megváltoztatta, "B" határozatában az általános forgalmiadó-különbözetet és annak késedelmi kamat pótlékvonzatát törölte.
A határozat indokolása azt tartalmazza, hogy a felperesi társaság 1994. évben az MRP-szervezet részére átutalt 10 500 000 Ft-ot követelésként tartotta nyilván, ezért helyesen járt el az elsőfokú adóhatóság, amikor nem fogadta el az átutalt összeget adóalap-csökkentő tételként, mert a társaság nem végleges pénzeszközátadást valósított meg.
A Társasági adóról szóló módosított 1991. évi LXXXVI. tv 4. §-a (2) bekezdésének k) pontja megfogalmazásából az következik, hogy csak véglegesen átutalt összegre vonatkozik az adókedvezmény.
A felperes fellebbezését az 1994. évi áfa-különbözet vonatkozásában alaposnak tartotta, megállapítva, hogy a társaság számlát állított ki 1994. június 26-án 7 771 925 Ft értékű értékesítésről, azonban a számlán feltüntetett vevő részére értékesítést nem végzett. Ezt a tényt már az 1995. május 18-tól május 25-ig elvégzett célellenőrzés is megállapította.
Figyelemmel arra, hogy értékesítés nem történt, e számla vonatkozásában áfa-fizetési kötelezettség sem terheli az adóalanyt, ezért a másodfokú adóhatóság az előírt áfa-különbözetet és annak késedelmi pótlék vonzatát törölte.
A felperes keresetében a fenti számú alperesi határozatok felülvizsgálatát kérte az alábbi jogszabálysértésekre hivatkozással.
A felperesi álláspont szerint az alperes okfejtése nem fogadható el, mivel az ÁVÜ, aki az átalakulást végezte, irányelvében rögzítette az általa felkért könyvvizsgálók részére, hogy az átalakulási vagyonmérlegben aktív és passzív időbeli elhatárolásokat nem vehetnek fel.
A számvitelről szóló törvény 41. §-a lehetőséget biztosít a törvényben előírt értékelési eljárásoktól eltérő sajátos értékelési eljárásokat a vállalkozások átalakulása esetén. Ezeket a szabályokat az 1992. évi LIV. tv határozta meg, melynek végrehajtásával kapcsolatos számviteli kérdésekről a Számvitel és a Könyvvizsgálat című szaklapban jelent meg összeállítás az IM és a PM szakembereinek egyeztetett álláspontjával.
Az összeállításnak az 1992. évi LIV. tv 35. §-ának (3) bekezdéséhez fűzött magyarázata szerint a mérlegben szerepelhetnek az aktív és passzív időbeli elhatárolások tételei.
Az ÁVÜ által előírt módszertani útmutató 77. oldalán található előírás szerint csak azokat az aktívákat lehet felvenni a mérlegbe, amelyek az eszközök értékét növelik, a költség jellegűeket nem.
A felperes megítélése szerint helyesen járt el a könyvvizsgáló, hiszen a szabály megengedi, de nem teszi kötelezővé a tételek felvételét.
A törvény előírása szerint tilos a vagyon értékét a könyvvizsgáló által megállapított értéknél magasabb értékben megállapítani, ezért a felperesi társaság az ÁVÜ által megbízott könyvvizsgáló által jóváhagyott átalakulási mérleget utólag már nem módosíthatta.
Az MRP-szervezet és a K. Bank Rt. között létrejött hitelszerződésben a felperesi részvénytársaság kézfizető kezességet vállalt az MRP-szervezet tartozásaiért, melynek keretében az 1994-es évben 10 500 000 Ft-ot utalt át az MRP fizetési kötelezettségének teljesítése érdekében.
A társasági adóról szóló módosított 1991. évi LXXXVI. tv 4. §-a (2) bekezdésének k) pontja lehetővé teszi az MRP-szervezet részére átadandó összegnek a társaságiadóalap-csökkentő tételként történő figyelembevételét, az átmenetileg helytelen számviteli elszámolás önmagában az adókedvezményre való jogosultságot a felperesi álláspont szerint nem befolyásolhatja.
A felhívott jogszabály szövegében nem szerepel az a kitétel, hogy csak akkor csökkenthető az adóalap, ha a pénzeszközátadást az eredménytartalék terhére számolták el, mint ahogyan azt az ellenőrzés értelmezi. Ha a jogalkotó ezt is feltételként kívánta volna meghatározni, akkor erről a törvény szövege rendelkezett volna.
A fenti indokok alapján a felperes kérte az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését, és alperes perköltség megfizetésére kötelezését.
Az alperes ellenkérelmében a határozatában kifejtett jogi álláspontját változatlanul fenntartotta és kérte a kereset elutasítását.
A bíróság az alperesi "A" határozatot hatályon kívül helyezte, a "B" határozatot hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.
A bíróság a 914/1996. sz. határozat vonatkozásában az alábbi álláspontra helyezkedett.
A számvitelről szóló módosított 1991. évi XVIII. tv 15. §-ának (7) bekezdésében megfogalmazott összemérés elve szerint adott időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott időszaki teljesítéseinek elismert bevételeit és a bevételnek megfelelő költségeit kell számításba venni, függetlenül a pénzügyi teljesítéstől.
A bevételeknek és költségeknek ahhoz az időszakhoz kell kapcsolódniuk, amikor azok gazdaságilag felmerültek. Az Szt. 24. §-a kimondja, hogy aktív időbeli elhatárolásként kell kimutatni a mérleg fordulónapja előtt felmerült olyan kiadásokat, amelyek költségként csak a mérleg fordulónapját követő időszakra számolhatók el. Az Szt. 41. §-a (1) bekezdésének a) pontja a vállalkozások átalakulására sajátos értékelési szabályokat ír elő.
A (2) bekezdés szerint ezeket a sajátos szabályokat külön törvény állapítja meg.
A felperes jogelődje állami vállalat volt, és az állami vállalatok gazdasági társasággá történő átalakulásának szabályait az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. tv tartalmazza. A tv 35. §-ának (1) bekezdése szerint az átalakuló vállalat köteles átalakulási tervet, továbbá vagyonmérleg-tervezetet készíteni. A (3) bekezdés értelmében a vagyonmérleg olyan mérleg, amely a Számviteli törvény szerint készített mérlegtől annyiban tér el, hogy az az eszközöket és a kötelezettségeket a könyvvizsgáló által elfogadott átértékelt értékben, a saját tőkét az (5) bekezdés szerinti átértékelési különbözettel helyesbített összegben tartalmazza. A vagyonmérleget könyvvizsgálóval ellenőriztetni kell.
A tv 9. §-a kimondja, hogy tilos a vagyon értékét a könyvvizsgáló által megállapított értéknél magasabb értékben meghatározni. Az átalakulási folyamat legfontosabb, számvitellel kapcsolatos feladata a vagyonmérleg elkészítése, melynek tekintetében a hivatkozott törvény 35. §-a rendelkezik, melyen túlmenően végrehajtási rendelet a meghatározott előírások konkrét alkalmazhatósága tekintetében nem áll rendelkezésre.
A bíróság megállapítása szerint a felperes helyesen hivatkozott arra, hogy a jogvita eldöntésénél figyelemmel kell lenni a Pénzügyminisztérium által kiadott Számvitel és Könyvvizsgálat 1993. decemberi számában megjelent, A vállalatok, társaságok átalakulásához kapcsolódó számviteli feladatok című tanulmányra.
A Vagyonmérleg vagyonértékelés alapján c. rész azt tartalmazza, hogy a vagyonmérlegben többek között szerepelhetnek az aktív és passzív időbeli elhatárolások tételei. Az átalakítást végző ÁVÜ könyvvizsgálója a PM által adott szakmai iránymutatással összhangban készítette el az átalakulási vagyonmérleget, melyhez módszertani útmutatót az ÁVÜ készített.
A csatolt útmutató szerint az átmenő aktívákat (3 vagy 4 évre elhatárolt költségeket, mint járó, de nem igényelhető exporttámogatásokat) a vagyonmérlegbe nem szabad felvenni. Az általános számviteli elvek szerint a mérlegaktívák közé csak eszközök vehetők fel, költségek azonban nem.
Ezért a több évre elhatárolt és átmenő tételként kimutatott összetett költségeket a gazdálkodó szervezet átalakulásakor a könyvekből ki kell vezetni, és az eredmény terhére egyéb különféle ráfordításként el kell számolni.
A bíróság a fentiek alapján úgy ítélte, hogy felperes jogelődje az átalakulás során a zárómérleg, illetve átalakulási vagyonmérleg elkészítésénél az alperes által felhívott számviteli törvény 15. §-ának (7), illetve 24. §-ának (1) bekezdését nem sértette meg azáltal, hogy az Szt. 41. §-ának felhatalmazása alapján az 1992. évi LIV. tv 35. §-a szerinti értékelési eljárást alkalmazta. Az átalakulási vagyonmérleget készítő ÁVÜ könyvvizsgálója az országosan közzétett publikációk által meghatározott számviteli gyakorlatot alkalmazta. Az alperesnek figyelemmel kellett volna lennie a módszertani útmutató azon előírására, hogy az átmenő aktívákat az átalakuló felperes az eredmény terhére egyéb különféle ráfordításként elszámolta-e.
Erre vonatkozóan a közigazgatási iratokban semmilyen adat nem áll rendelkezésre, ezért az adóhatóság megállapításának helyességét nem bizonyította, amely ellentétes az Art. 51. §-ának (7) bekezdésében foglaltakkal. Egy tétel kiragadása átfogó vizsgálat nélkül a megállapítás helyességét eleve kétségessé teszi.
A bíróság a fentiek alapján a törvénysértő határozatot hatályon kívül helyezte.
A "B" határozat megállapításai az alábbiak szerint törvénysértőek.
A társasági adóról szóló módosított 1991. évi LXXXVI. tv 4. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint állami vállalat, illetve részben vagy egészben állami tulajdonban levő társaságok privatizációjához, valamint ezek tulajdonában lévő vagyonrészek értékesítéséhez kapcsolódó MRP keretében az adóalany által az MRP-szervezet részére - annak alapcélja megvalósítása érdekében - a szervezet hiteltörlesztési időszakában átutalt összeg, de legfeljebb az 5. § (7) bekezdésében meghatározott összeg az adóalap számításakor az adózás előtti eredményt csökkenti.
E törvényszakaszra kiadott PM-APEH 1993. évi eseti döntése, amelyet az alperes csatolt a peres iratok közé, azt tartalmazza, hogy a társaság az MRP-szervezettel adózási szempontból általában kétféle jogcímen találkozik, egyrészt osztalékfizetés révén, másrészt pedig a társaság közvetlen ellenszolgáltatás nélkül az MRP-szervezetnek átutalhat pénzt annak céljai megvalósítása érdekében.
Más jellegű kapcsolat (pl. kölcsön, költségátvállalás) a társaság és az MRP-szervezet között nem jellemző.
Az alperes sem vitatta, hogy a felperesi társaság 10 500 000 Ft-ot az MRP által felvett E-hitel törlesztése végett utalta át, tehát az MRP-szervezet céljainak megvalósítása érdekében adott át pénzeszközt.
Az adóhatóság helyesen hivatkozik arra, hogy a véglegesen ellenszolgáltatás nélkül meghatározott összeg átutalása csakis az eredménytartalék vagy a tőketartalék terhére számolható el.
A felperes könyvelésében helytelenül követelésként tartotta nyilván az átutalt pénzösszeget, mely önmagában további vizsgálat hiányában nem ad alapot az adóhatóság részére arra, hogy ideiglenes pénzeszközátadásnak minősítve a kedvezmény igénybevételétől a felperest elzárja.
Az adóhatóság megállapításán túlmenően nem bizonyította azt, hogy amennyiben ideiglenes pénzeszközátadás történt, azt milyen jogcímen, milyen megállapodás alapján tette a felperesi társaság annak ellenére, hogy valamennyi gazdasági eseményt valódi tartalma szerint kell értékelni formai megjelenésétől függetlenül.
A felperes már a közigazgatási eljárásban is megjelölte a pénzátutalás jogcímét és jelezte, hogy csak számviteli elszámolási hibáról van szó, ezért az alperes a tényállás tisztázása érdekében a szükséges bizonyítást le kellett volna hogy folytassa (pl. MRP-szervezettől nyilatkozattétel beszerzése, következő évek könyvelési adataiba betekintés stb.) és annak eredményéhez képest állapíthatta volna meg kellő alapossággal azt, hogy ideiglenes vagy végleges jellegű pénzeszközátadás történt-e.
Az alperes ennek a kötelezettségének eljárása során nem tett eleget, ezért határozata törvénysértő.
A bíróság a jogszabálysértő határozatot hatályon kívül helyezte, és új eljárás lefolytatását rendelte el annak megállapítása végett, hogy a felperes bizonyítottan az 1994-es évben ideiglenes vagy végleges jelleggel utalt át pénzösszeget az MRP-szervezet részére.
(Gyulai Városi Bíróság 7.P.21.314/1996. sz.)