adozona.hu
AVI 1998.1.1
AVI 1998.1.1
A számla hitelességének vizsgálata során vizsgálni kell a szerződés megkötésének körülményeit, a piaci szokásokat, a szerződés tartalmát, a vételár nagyságát és mindezek alapján azt, hogy a vevő mennyire volt körültekintő az üzleti partner kiválasztásánál [1992. évi LXXIV. tv 32. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1993. szeptember, november, december hónapjaira és 1994. január hónapjára vonatkozóan ellenőrzést tartott általános forgalmi adónemben. Az ellenőrzés eredményeként 1993. évre 13 452 000 Ft adóhiány, 6 726 000 Ft adóbírság és 2 861 000 Ft késedelmi pótlék, 1994. évre pedig 795 000 Ft adóhiány, 397 000 Ft adóbírság és 35 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte határozatával a felperest.
Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes a...
AVI 1998.1.1 A számla hitelességének vizsgálata során vizsgálni kell a szerződés megkötésének körülményeit, a piaci szokásokat, a szerződés tartalmát, a vételár nagyságát és mindezek alapján azt, hogy a vevő mennyire volt körültekintő az üzleti partner kiválasztásánál [1992. évi LXXIV. tv 32. § (1) bek. a) pont].
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1993. szeptember, november, december hónapjaira és 1994. január hónapjára vonatkozóan ellenőrzést tartott általános forgalmi adónemben. Az ellenőrzés eredményeként 1993. évre 13 452 000 Ft adóhiány, 6 726 000 Ft adóbírság és 2 861 000 Ft késedelmi pótlék, 1994. évre pedig 795 000 Ft adóhiány, 397 000 Ft adóbírság és 35 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte határozatával a felperest.Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes az adóhatóság által fiktívnek minősített számlák alapján nem gyakorolhatta adólevonási (visszaigénylési) jogát. A 475/1993., 476/1993. és a 17/1994. számú készpénzfizetési számlákon szállítóként feltüntetett papír- és írószer-kereskedelmi tevékenységet folytató P. Sz. & K. Iroda megszűnt, a vállalkozás tulajdonosa a megszűnést 1991. április l-jén az adóhatóságnak bejelentette. Az adóhatóság megállapította, hogy a felperes által - az általános forgalmiadó-visszaigénylés alapjául szolgáló - bemutatott számlák nem adóalanytól származnak, sem az aláírás, sem a bélyegzőlenyomat nem azonos a megszűnt vállalkozás számláin lévővel, ezért nem felelnek meg az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: áfa-törvény) 32. §-a (1) bekezdése a) pontjának, 35. §-ának és a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (továbbiakban: Sztv.) 84. §-ának (2) bekezdésében foglalt, az adólevonási jog gyakorlásához szükséges alaki és tartalmi követelményeknek.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1994. szeptember 7-én kelt határozataival helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatokat.
A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését.
A városi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság a számlák és az általa meghallgatott tanú vallomása alapján megállapította, hogy a számlák fiktívnek minősülnek, tartalmilag nem hitelesek, ezért az áfa törvény 35. §-ának (1) bekezdése és az Sztv. 84. §-ának (2) bekezdése értelmében jogszerűtlen volt az adó visszaigénylése.
A felperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletével - helyes indokai alapján - helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Pp. 163. §-ában meghatározott bizonyítási eljárást teljeskörűen nem folytatta le; az eljárt bíróságok megsértették az áfa-törvény 32. §-át, ugyanis a termékértékesítés és az ellenszolgáltatás megállapítható, így adólevonási jogát gyakorolhatta, amelyet a másik adóalany által áthárított adó keletkeztet.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az indokolás rámutat, hogy az áfa-törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből [48. § (1) bekezdés] levonhatja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított.
Az áfa-törvény 35. §-ának (1) bekezdése értelmében az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adók összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Az Sztv. 84. §-ának (2) bekezdése szerint a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hiteleseknek, megbízhatóknak és helytállóknak kell lenniük.
Az áfa-törvény és az Ftv. előírásai alapján tehát formai és tartalmi feltételek együttes megléte esetén kerülhet sor az adólevonási jog gyakorlására. A formai feltételek a felszámított adó összegét igazoló dokumentumra (számlára) vonatkoznak. Ha viszont a számla hitelességét akár az adóhatóság, akár az adóalany vitatja, vizsgálni kell a tartalmi feltételek meglétét, így
a) valóságosan végbement-e az a gazdasági esemény (termékértékesítés vagy szolgáltatás), amelyre az adó visszatérítését alapítják;
b) a termékértékesítés (szolgáltatás) ellenértékét (ideértve az adót is) a vevő megfizette-e,
c) a másik adóalany részéről sor kerülhetett-e az adó áthárítására.
Az önmagában formailag szabályos számla tehát nem ad alapot az adólevonásra, ha a felsorolt feltételek közül bármelyik hiányzik, s akár az adóhatóság, akár az ügyfél vitatja, vagy állítja a tartalmi feltétel meglétét, illetőleg hiányát.
A perbeli esetben az eljárt a bíróságok a tényállást helyen állapították meg, az abból levont jogi következtetésük is helytálló volt. A számlák kiállítójaként feltüntetett P. Sz. & K. Iroda ugyanis nem vehetett részt a tényleges gazdasági tevékenységben, a termékértékesítésben - tekintettel arra, hogy 1991-ben megszűnt -, így részéről nem is történhetett meg az adó áthárítása. A számlák kibocsátóra vonatkozó adatával ellentétesen az előzőekben - a c) pontban - írt tartalmi feltétel tehát nem valósult meg, így a felperes adólevonási joga nem nyílt meg.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott legfelsőbb bírósági döntés más tényállás alapján született - az adott ügyben nem volt felderítve, hogy történt-e termékértékesítés, és az sem, hogy a számlákból megállapítható két azonos nevű, de különböző székhelyű gazdasági társaság közül melyik lehetett a számla kibocsátója -, a jelen üggyel nem összehasonlítható. Valóban tartalmazza azt az ítélet, hogy az adóhatóságnak a tényállás tisztázása keretében elsősorban azt kellett volna vizsgálnia a számviteli bizonylatok alapján, hogy a számlákon szereplő termékek értékesítése a felperes részére megtörtént-e és ezek ellenértékét az általános forgalmi adó összegével együtt megfizette-e. A Legfelsőbb Bíróság következetes ítélkezési gyakorlata ezzel összhangban áll, ennek az igénynek eleget téve - tehát a számla adatainak tartalmi felülbírálatával - fejtette ki más ügyekben, hogy
- ha a számlát nem létező gazdasági társaság bocsátotta ki, nem lehet általános forgalmi adót visszaigényelni (Kfv.I.27.832/1995/6., Kfv.III.27.827/1995/6.);
- nem jogszerű a visszaigénylés, ha a számlával ellentétben a vételár teljes egészében nem került megfizetésre (Kfv.I.27.862/1995/5.); továbbá
- nem hiteles az a számla, amely meg nem történt gazdasági eseményt tanúsít (Kfv.II.27.835/1995.).
Az előzőekben c) pont alatt jelölt tartalmi feltétel vizsgálata mind az adóhatóság, mind a bíróságok részéről körültekintő vizsgálódást igényel: sor kerülhetett-e a másik adóalany részéről az adó áthárítására (ténylegesen adóalany volt-e az eladó, a számla kiállítója valóságos résztvevője volt-e a gazdasági eseménynek stb.). A számla hitelességének körültekintő feltárása során - adott esetben - vizsgálni kell a szerződés megkötésének körülményeit, a piaci szokásokat, a szerződés tartalmát, a vételár nagyságát, s mindezek alapján azt, hogy a vevő mennyire volt körültekintő üzleti partnere kiválasztásában.
A felülvizsgálat tárgyát képező ügyben ezeknek a körülményeknek a feltárása megtörtént, erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.889/1996. sz.)