adozona.hu
AVI 1997.12.156
AVI 1997.12.156
Az adóhatározat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben is érvényesül a kereseti kérelemhez kötöttség elve (KK. 34. sz. állásfoglalás).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóságként eljárt I. r. alperes a felperesnél 1991. és 1992. évekre valamint 1993. január, február, március és április hónapokra adóellenőrzést végzett, majd meghozott határozataiban - többek között - a felperes javára 4 085 000 Ft áfa-különbözetet állapított meg.
A felperes fellebbezése folytán eljárt II. r. alperes, mint másodfokú adóhatóság határozatával az I. r. alperes határozatait helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesek határozatainak felülvizsgálat keretébe...
AVI 1997.12.156 Az adóhatározat bírósági felülvizsgálata iránt indított perben is érvényesül a kereseti kérelemhez kötöttség elve (KK. 34. sz. állásfoglalás).
Az elsőfokú adóhatóságként eljárt I. r. alperes a felperesnél 1991. és 1992. évekre valamint 1993. január, február, március és április hónapokra adóellenőrzést végzett, majd meghozott határozataiban - többek között - a felperes javára 4 085 000 Ft áfa-különbözetet állapított meg.A felperes fellebbezése folytán eljárt II. r. alperes, mint másodfokú adóhatóság határozatával az I. r. alperes határozatait helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesek határozatainak felülvizsgálat keretében való hatályon kívül helyezését és annak megállapítását kérte, hogy az azokban megállapított áfa-különbözeten túl részére további 2 050 000 Ft áfa-különbözet jár. Hivatkozott arra, hogy áfafizetési kötelezettségét jogszerűen teljesítette az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa tv.) 60. §-ának (2) bekezdését alkalmazva a bolti kiskereskedelemre vonatkozó és az áfa tv. 5. számú mellékletében rögzített számítási mód szerint.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítélet indokolásában írtak szerint a bíróság az alperesi határozatok felülvizsgálata keretében szakértői bizonyítást rendelt el annak megállapítása végett, hogy melyik peres fél által alkalmazott számítási módszer felel meg az áfa tv. 60. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerinti, a törvény 5. számú mellékletében rögzített számítási képletnek. Az elsőfokú bíróság az A. István igazságügyi könyvszakértő által adott szakvéleményt döntésének meghozatalánál nem használta fel, mert a szakértő véleményének szakszerűségét megvédeni nem tudta, állításait előzetes számításokkal nem támasztotta alá és a bíróság felhívására a szakvélemény elkészítésénél felhasznált - számításait is tartalmazó - jegyzeteit nem tudta felmutatni, így az általa adott szakvélemény aggálytalanságához kétség fért, annak hiányosságait a szakértő meghallgatásával sem lehetett pótolni. Mivel ily módon felhasználható szakértői vélemény nem állt rendelkezésre, az elsőfokú bíróság B.-né dr. Sz. Mária igazságügyi könyvszakértőt rendelte ki, aki szakvéleményében részletesen kimutatta, hogy a felek által alkalmazott számítási módok hol és mennyiben térnek el egymástól.
Az elsőfokú bíróság B.-né dr. Sz. Mária szakértői véleményét elfogadva megállapította, hogy az alperes által a felperes javára kimunkált 4 085 000 Ft áfa járandóságból 2 012 000 Ft jogszerű, míg a felperes által követelt további 2 050 000 Ft-os igény megalapozatlan.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, mert az nem volt megállapítható, hogy az alperesek határozataikban törvénysértő módón, indokolatlanul magas összegben határozták volna meg a felperest terhelő áfa-fizetési kötelezettséget.
A felperesi fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, külön is rámutatva arra, mely szerint alaptalan a felperes azon fellebbezési hivatkozása, hogy az elsőfokú bíróság a szakértői vélemények közötti ellentmondást nem oldotta fel, mivel az elsőfokú bíróság indokát adta annak, hogy az Á. Istvántól származó, részleteiben ki nem dolgozott számításokkal, mellékletekkel alá nem támasztott szakvéleményt miért hagyta figyelmen kívül ítéletének meghozatalakor. Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal a vonatkozásban, hogy a valós gazdasági folyamatot jobban megközelítő, a szakértő által kidolgozott számítási mód alkalmazása a felperesre nézve hátrányosabb határozatot eredményezhetett volna, ezért helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor az alperesi határozatok megváltoztatására és további áfa különbözet felperes javára történő megállapítására vonatkozó keresetet elutasította. Álláspontja szerint ugyanis a közigazgatási határozat felülvizsgálata során megállapítandó jogszabálysértés ténye csak akkor eredményezheti a határozat megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését, ha az a felperesre nézve kedvezőbb eredményt hoz.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet. Ebben elsődlegesen a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását, másodlagosan a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Előadta, hogy a bíróság súlyos eljárási szabályt sértett, amikor ítéletének meghozatalakor a B.-né dr. Sz. Mária által készített téves, hiányos, vélelmezésre épülő és tárgyi tévedéseket tartalmazó szakértői szakvéleményt fogad el, ugyanakkor nem rendelt ki újabb szakértőt, vagy legalábbis a szakértőt nem idézte a tárgyalásra. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok súlyosan jogszabályt sértettek, amikor az ellentmondó szakvélemények felülvizsgálatára lehetőséget nem adtak, ehelyett azok jogszabálysértő mérlegelése útján B.-né dr. Sz. Mária szakvéleményét fogadták el. Állította a felperes azt is, hogy mindkét fokú bíróság a Pp. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat megsértve hozta meg határozatát, mert a jogszabálysértő közigazgatási határozat hatályon kívül helyezése az eljáró bíróságokra kötelező rendelkezés, mérlegelési lehetőség nem áll fenn.
A II. r. alperes ellenkérelmében a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte, előadva, hogy a felperes megalapozatlanul hivatkozik a bíróság súlyos eljárási szabálysértésre, mert a két szakértő eltérő jogi álláspontból kiindulva készítette el szakvéleményét, ugyanakkor mindkettőjük személyes meghallgatására is sor került.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az indokolás rámutat, hogy a Pp. 270. §-ának (1) bekezdésében írtak szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozva lehet kérni. Eljárási szabálysértés az esetben szolgálhat a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésére, ha az az ügy érdemi elbírálására kihatással volt. A tényállás iratellenes megállapítása vagy a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelése olyan eljárási szabálysértésnek minősíthető, amely súlyánál fogva a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését eredményezheti. Ilyen súlyú eljárási szabálysértés fennállását azonban a Legfelsőbb Bíróság adott esetben nem észlelte, mert az elsőfokú bíróság a szakértői bizonyítás körében helyesen eljárva vizsgálta, hogy a beszerzett szakértői vélemény mennyiben meggyőző és megalapozott. Ítéletének indokolásában részletesen kitért arra, hogy az Á. István könyvszakértő által adott szakvéleményt döntésének meghozatalánál miért nem használta fel, megállapítva arról, hogy nem kellően megalapozott és szakszerű. Adott esetben tehát a tényállás megállapításához nem két ellentétes tartalmú szakértői szakvélemény állt rendelkezésre, hanem csak egy olyan szakértői vélemény, amelyet a bíróság felhasználhatónak talált, míg az Á. István által adott könyvszakértői véleményt a bíróság döntésénél nem használta fel, azt figyelmen kívül hagyta. Ellentmondó szakvélemények hiányában pedig nem kerülhetett sor a felperes által hivatkozott, felülvizsgálatot mellőző, mérlegeléssel történő elbírálásra.
B.-né dr. Sz. Mária szakvéleményét kellő alapossággal, részletességgel és szakértelemmel készítette el, azt szóban is kiegészítette, így helytállóan mutatott rá a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában, hogy nem sértett eljárási szabályt az elsőfokú bíróság, amikor a további szakértői bizonyítást, illetőleg a szakértői vélemények felülvizsgálatát nem rendelte el.
A felperes az alperesi határozatok felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetében annak megállapítását kérte, hogy a részére az alperesi határozatokban megállapított áfa különbözeten túl további 2 050 000 Ft összegű áfa-különbözet jár.
A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának 34. számú állásfoglalása szerint a kereseti kérelemhez kötöttség a közigazgatási perben is érvényesül. Ha a bíróság keresetlevélben megjelölt jogszabálysértést nem állapítja meg, más - a megjelölttől érdemben eltérő - jogszabálysértésre a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését vagy megváltozását nem alapíthatja.
A kereseti kérelemhez kötöttség folytán az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában helyesen mutatott rá arra, hogy az alperesi határozatok nem minősíthetők törvénysértőnek arra alapítottan, hogy indokolatlanul magas összegben határozták volna meg a felperes áfa-fizetési kötelezettségét. A további áfa-különbözet javára történő megállapítását kérő felperest az elsőfokú bíróság nem kötelezhette - az alperesi határozatok esetleges felperes terhére történő megváltoztatásával - a szakértő által kimunkált áfa-különbözet alperes részére történő megfizetésére.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan, az ügy érdemére kiható törvénysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, ezért a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperest a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a II. r. alperes jogi képviseletével összefüggésben megállapítható felülvizsgálati eljárási perköltség megfizetésére.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.28.575/1996. sz.)