adozona.hu
AVI 1997.12.155
AVI 1997.12.155
Önmagában az a körülmény, hogy az adóhatóság a számlakibocsátó telephelyén tényleges gazdasági tevékenység végzésére utaló körülményeket nem tapasztalt, még nem jelenti azt, hogy az illető az adózó részére értékesítést nem végzett [Pp. 206. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A hulladékfémgyűjő kereskedelemmel foglalkozó felperesi egyéni vállalkozónál az elsőfokú adóhatóság 1991. és 1992. évre vonatkozóan költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzése tárgyában vizsgálatot végzett, melynek eredményeként az 1993. szeptember 13-án kelt határozatában 6 106 928 Ft adóhiánynak is minősülő adókülönbözetet, 3 054 000 Ft adóbírságot és 3 825 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg, rámutatva - többek között -, hogy a felperes - az 1993. május 21-én kelt jegyzőkönyvben fogl...
AVI 1997.12.155 Önmagában az a körülmény, hogy az adóhatóság a számlakibocsátó telephelyén tényleges gazdasági tevékenység végzésére utaló körülményeket nem tapasztalt, még nem jelenti azt, hogy az illető az adózó részére értékesítést nem végzett [Pp. 206. § (1) bek.].
A hulladékfémgyűjő kereskedelemmel foglalkozó felperesi egyéni vállalkozónál az elsőfokú adóhatóság 1991. és 1992. évre vonatkozóan költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzése tárgyában vizsgálatot végzett, melynek eredményeként az 1993. szeptember 13-án kelt határozatában 6 106 928 Ft adóhiánynak is minősülő adókülönbözetet, 3 054 000 Ft adóbírságot és 3 825 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg, rámutatva - többek között -, hogy a felperes - az 1993. május 21-én kelt jegyzőkönyvben foglalt elismerése szerint - olyan számlákat számolt el, amelyek mögött tényleges árumozgás nem volt, illetve amelyeknek kibocsátója vállalkozási tevékenységet nem folytatott.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Keresetében a felperes az alperesi határozat felülvizsgálat keretében való hatályon kívül helyezését, a megállapított adóhiány és pótlékai megfizetése alóli mentesítését kérte előadva, hogy az alperesi határozat fiktív tényállási elemeken alapul, ugyanakkor szubjektív szempontok alapján kívánja az okiratok érvényességét megítélni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az elsőfokú adóhatóság 1993. május 21-én hivatali helyiségében előzetes jegyzőkönyvet vett fel a felperes meghallgatásáról, amelyet a felperes is aláírt. A jegyzőkönyvben foglaltak szerint a felperes azt adta elő, hogy B. József (V.), P. Anna (Gy.), B. Sándor (Ó.) és K. Gyula (B.) számláit árumozgás nem követte, azokért a felperes fizetett a kibocsátó felé. Ezen számlákat az adóhatóság költségelszámolás alapjául nem fogadta el. Ezen túlmenően nem fogadta el az adóhatóság a D. Józseftől eredő számlákat sem, mert telephelyén vállalkozói tevékenységet bizonyító körülményeket - a helyszíni szemle során - megállapítani nem tudott. A bíróság a felperes által aláírt jegyzőkönyvet - az azt felvett alperesi dolgozók tanúkénti kihallgatását követően - valós tartalmú okirati bizonyítéknak tekintette, megállapítva, hogy a felperes költségszámlái tartalmilag hitelesnek nem minősíthetők, mert nem valós gazdasági eseményt tanúsítanak.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, mivel úgy találta, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és abból helytálló jogi következtetéseket levonva hozta meg határozatát.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet annak megváltoztatása és a keresetnek helyt adó határozat hozatala iránt. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében, valamint a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében írott feltételeket, a tényállás - lényeges részekben - feltáratlan maradt, ugyanakkor a bíróság - helytelenül - döntő súlyt tulajdonított a felperes által tett és időközben visszavont elismerő nyilatkozatnak. Egyébként is a számlák megbízhatóságának és helytállóságának ellenőrzése - a felperes szerint - nem hárítható át a számla elfogadójára, mert annak nem áll módjában azok ellenőrzése, ugyanakkor a kibocsátó meghallgatása mellőzhetetlen lett volna a tényállás tisztázása érdekében.
Ellenkérelmében az alperes a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét az elsőfokú bíróság ítéletére kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az indokolás szerint a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében írtak szerint a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
A felperes felülvizsgálati kérelmében anyagi jogszabálysértésre nem hivatkozott, kizárólag a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében és a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat jelölte meg előadva, hogy az eljárt bíróságok ezen rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva hozták meg határozatukat és ezzel jogszabálysértést követtek el.
A Pp. 221. § (1) bekezdésében írtak szerint a bíróságnak az ítélet indokolásában meg kell említenie azokat a körülményeket, amelyeket a bizonyítékoknak a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében írt mérlegelésénél irányadónak vett, és utalnia kell azokra az okokra, amelyek miatt valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte.
A felperes által indított perben a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében írtakra figyelemmel a felperesre hárult annak bizonyítása, hogy az adóvizsgálat során jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozata tévedésen alapult és nem felelt meg a valóságnak, arra alapozva vele szemben adóbírság megállapításnak nincs helye, mert az általa megjelölt számlakibocsátó személyek léteznek és mint egyéni vállalkozók, a felperes részére ténylegesen értékesítettek színesfémet, az általuk adott számlák tartalmilag nem fiktívek.
Az elsőfokú bíróság határozatát a felperes által aláírt, 1993. május 21-én felvett jegyzőkönyvben foglaltakra alapította, mivel azt valós tartalmú okirati bizonyítéknak tekintette. Ezen túlmenően azonban bizonyítást nem folytatott le, nem kereste meg - a felperes kérelmének eleget téve - az illetékes megyei főkapitányságot D. József kihallgatásáról készült jegyzőkönyv beszerzése céljából, valamint nem adott helyt a felperes azon bizonyítási indítványának sem, melyben az F. F. T. Kft. és a M. Fémipari és Kereskedelmi Rt. megkeresését kérte annak igazolására, hogy az általa megnevezett személyek ezen gazdálkodó szervezetek részére színesfém-értékesítést ténylegesen vállalkozóként végeztek.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes bizonyítási indítványa nem volt célszerűtlen, mert amennyiben a megnevezett gazdálkodó szervezetek megkeresése útján megállapítható lett volna, hogy részükre a megnevezett személyek vállalkozóként értékesítést végeznek, ez a felperes által előadottakat támasztotta volna alá és sor kerülhetett volna a személyek tanúkénti kihallgatására is annak felderítése céljából, hogy a felperes részére ténylegesen értékesítést végeztek-e.
Egymagában az a körülmény, hogy az adóhatóság D. József telephelyén tényleges gazdasági körülményeket nem tapasztalt az 1993. december 21-én végzett helyszíni szemle során, még nem jelenti azt, hogy ugyanezen személy 1991. és 1992. években a felperes részére értékesítést nem végzett.
A felperest terhelő adóhiány mértéke, valamint az a tény, hogy a felperes az előzetes jegyzőkönyvben tett nyilatkozatát visszavonta, indokolta tette, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást viszonylag szélesebb körre kiterjesztve állapítsa meg a kereseti kérelem elbírálásához szükséges tényállást.
Mivel az eljárt bíróságok részéről a tényállás-tisztázási kötelezettség mellőzése az ügy érdemére is kiható döntést eredményezett, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján a felülvizsgálati kérelemmel támadott másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a tényállás megállapítása céljából mellőzhetetlennek látszik a felperes által hivatkozott, D. József nyilatkozatát tartalmazó büntetőiratok beszerzse, a felperes által kért megkeresések teljesítése, továbbá a felperes által megnevezett személyek esetleges tanúkénti kihallgatása.
Csak a szükséges bizonyítás lefolytatása után lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a tényállást a felperes előadásának és az egyéb bizonyítékoknak egybevetése alapján megállapítsa, értékelje és ennek eredményeként a kereset elutasításáról, illetve az alperes határozatának hatályon kívül helyezéséről döntsön.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.28.316/1996. sz.)