adozona.hu
AVI 1997.12.154
AVI 1997.12.154
Az adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálatára is alkalmazandó az a rendelkezés, hogy a fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát [1957. évi IV. tv 72. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság négy határozatban - 1991. január l-jétől 1994. január 31. napjáig terjedő időre - összesen 84 123 000 Ft áfa-hiány, 17 322 000 Ft társaságiadó-hiány, valamint 80 725 000 Ft adóbírság és 52 601 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest, megállapítva, hogy a felperes 1991 és 1992 évekre vonatkozóan olyan esetekben is igényelt vissza áfát, amikor a szállítótól számlát nem kapott, az árumozgást csak szállítólevél igazolta. Az 1993. és 1994. évre megállapít...
AVI 1997.12.154 Az adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálatára is alkalmazandó az a rendelkezés, hogy a fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát [1957. évi IV. tv 72. § (1) bek.].
Az elsőfokú adóhatóság négy határozatban - 1991. január l-jétől 1994. január 31. napjáig terjedő időre - összesen 84 123 000 Ft áfa-hiány, 17 322 000 Ft társaságiadó-hiány, valamint 80 725 000 Ft adóbírság és 52 601 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest, megállapítva, hogy a felperes 1991 és 1992 évekre vonatkozóan olyan esetekben is igényelt vissza áfát, amikor a szállítótól számlát nem kapott, az árumozgást csak szállítólevél igazolta. Az 1993. és 1994. évre megállapított áfa-hiány megállapítására alapul az szolgált, hogy az adóhatóság vizsgálata szerint a felperesi bevételek tételes kigyűjtése után megállapítható volt a tényleges bevétel eltitkolása. Az 1993. évi társaságiadó-hiányt illetően az alperes tételesen kigyűjtötte a felperes értékesítési számláiban, nyugtáiban lévő árbevételeket és megállapítva az eltérést az adózói kimutatásokkal szemben, ennek eredményeként került sor az adókülönbözet kivetésére.Az elsőfokú határozatokat helybenhagyó alperesi határozatok felülvizsgálata iránt benyújtott keresetet az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította, megállapítva, hogy a felperes a beszerzéseit terhelő általános forgalmi adó levonásához az 1989. évi XL. törvény 32. §-ának (1) bekezdésében meghatározott számlával vagy egyszerűsített számlával nem rendelkezett, a birtokában lévő szállítólevél pedig az adólevonásra nem jogosította fel.
A társaságiadó-hiány tekintetében kifogásolta, hogy tévesen állapított meg az alperes adóhiányt az árukészlet növekedése miatti eredménynövekedés után és a felperes igazságügyi könyv- és adószakértő kirendelését kérte. Az elsőfokú bíróság osztotta az alperes álláspontját, mely szerint az adóhiány keletkezésének oka nem az árukészlet növekedése miatti adózás előtti eredmény növekedése volt, hanem a le nem könyvelt árbevételekkel való korrekció.
Erre tekintettel az elsőfokú bíróság mellőzte a felperes által az igazságügyi könyvszakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítást, mivel a perben a bíróságnak jogkérdésben kellett állást foglalnia.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, annak megváltoztatása és a keresetnek helyt adó másodfokú határozat hozatala iránt. Továbbra is állította, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény 35. §-ának (2) és (3) bekezdése alanyi jogot biztosított részére - a számla meglététől függetlenül - adólevonási jogának gyakorlására. Véleménye szerint eljárási jogszabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor az igazságügyi szakértő kirendelésére tett felperesi bizonyítási indítványt elutasította. Hangsúlyozta, hogy a pártatlan bírósági szakértői vizsgálat biztosabb ténybeli alapot jelentett volna az eljáró bíróság számára, mint az adóhatóság által megállapított, de adóbevétel-centrikus tényállás.
A másodfokú eljárás során 1995. december 18-án benyújtott beadványában tett a felperes először arra vonatkozóan előadást, hogy a G.-F. Kft. által a felperesnek szállított árukkal kapcsolatosan a számlák kiállítása megtörtént. A másodfokú bíróság megkeresésére a G.-F. Kft. közölte a bírósággal, hogy a perbeli időszakra vonatkozó könyvelési bizonylatait a számítógépes lemezzel együtt ismeretlen elkövető 1995. január 27-én eltulajdonította, így a kért másolatokat kiadni nem tudja. Közölte egyben azt is, hogy a felperes 1995. év január elején kereste meg a G.-F. Kft-t és kért számlamásolatokat 1992. évet illetően.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes felülvizsgálni kért határozatait hatályon kívül helyezte, egyben az alperest új eljárásra kötelezte, valamint rendelkezett a perköltség viseléséről. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást annyival egészített ki, hogy a másodfokú eljárásban beszerzett adatok alapján megállapíthatónak találta, mely szerint a G.-F. Kft. saját állítása szerint minden áruról számlát adott a felperesnek, de a számlák pillanatnyilag nem találhatók meg. A másodfokú bíróság úgy találta, hogy az alperes nem tett eleget tényállás-megállapítási kötelezettségének, a felperesi adózó javára szolgáló tényeket nem tárta fel az Art. 51. §-ának (4) bekezdésében foglaltak ellenére. Ezen eljárási szabálysértés pedig az érdemi döntésre is kihatással volt, így határozata jogszabálysértő, ezért azt a másodfokú bíróság a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, előírva az alperes részére, hogy az új eljárásban mellőzhetetlen a G.-F. Kft-nél lévő adatok feltárása útján tisztázni, hogy a felperes részére a perbeli vitatott számlák kiadásra kerültek-e.
A másodfokú ítélet indokolása nem foglalkozott az elsőfokú ítéletnek a társaságiadó-hiányt megállapító határozatot támadó keresetet elutasító részével, ennek ellenére az alperes társaságiadó-hiányt megállapító határozatát is hatályon kívül helyezte és az alperest e körben is új eljárásra kötelezte.
A másodfokú jogerős ítélet felülvizsgálata iránt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet hatályában való fenntartásra, valamint a felperes eljárási költségekben való marasztalása iránt. Állítása szerint a másodfokú bíróság ítélete törvénysértő, mert ellentétes a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében írtakkal, ugyanis a peres eljárás során mindvégig a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a perbeli adólevonások alapjául törvényi feltételként megkívánt számlával rendelkezett. Kérte az alperes figyelembe venni azt is, hogy a felperes az adóigazgatási eljárásban, valamint az elsőfokú peres eljárásban is mindvégig azt állította, hogy az eladó részére - kérése ellenére - számlát nem adott ki, csak szállítólevél állt rendelkezésre. Ilyen felperesi előadás mellett pedig az alperes nem szegte meg tényállás-tisztázási kötelezettségét, mert a számlák kiállítására - a felperesi előadás szerint - sem került sor. Hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra is, hogy a másodfokú ítélet indokolása ellentmondásos, hiszen részben tényként kezeli a perbeli számlák meglétét, ugyanakkor mégis az alperes kötelességévé teszi annak új eljárásban történő felderítését, hogy voltak-e ilyen számlák. Az új eljárás során pedig legfeljebb tanúbizonyítás útján lehetséges a számlák meglétének igazolása, az így megállapított tényállás azonban az adólevonás alapját képező dokumentum meglétét nem pótolhatja.
A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős határozat felülvizsgálatának kereteit az alperes felülvizsgálati kérelmében felhozottak határozták meg.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a városi bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az indokolás szerint a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el.
Az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény (áfa-tv) 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint az adóalany az értékesítésre irányuló tevékenysége körében az általa fizetendő adóból a beszerzéseit terhelő adót levonhatja, mégpedig a belföldön vásárolt termék vagy szolgáltatás után a számlán elkülönítetten feltüntetett, illetőleg egyszerűsített számla esetén az azon feltüntetett adómérték alapján kiszámított, előzetesen felszámított adó összegét.
Ahogy arra az alperes és az elsőfokú bíróság is helyesen rámutatott, az adólevonás törvényi feltétele tehát az áfa-törvény 10., illetőleg 11. számú mellékletében meghatározott számla, illetőleg egyszerűsített számla megléte.
A felperes az adóigazgatási eljárás, valamint az elsőfokú peres eljárás során mindvégig azt állította, hogy ilyen számla kiadására nem került sor. A másodfokú eljárás során benyújtott beadványában tett a felperes először olyan előadást, hogy a számlák kiállítása megtörtént. A bíróság megkeresésére azonban az eladó az 1996. február 26-án érkezett tájékoztatásában azt közölte, hogy a felperes valóban kért 1992. évre számlamásolatokat, azonban még azok kikeresése előtt a könyvelési bizonylatokat a számítógépes lemezekkel együtt ismeretlen elkövető eltulajdonította. A felperes által másolatban becsatolt, a G.-F. Kft. részére 1995. január 20-án megküldött levélben a felperes az általa megjelölt szállítólevelek alapján kérte a számla megküldését. Mindezek azt támasztják alá, hogy a felperes a perbeli áruk tekintetében számlával nem rendelkezett, így az alperes jogszerűen kötelezte őt az áfa-hiány megfizetésére. A felperes a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján reá háruló bizonyítási tehernek az áfa-levonáshoz szükséges számlák meglétét illetően sikerrel eleget tenni nem tudott, ugyanakkor az új eljárásban sem várható eredmény a tényállás kiegészítését illetően, hiszen az eladó könyvelési adatai és bizonylatai nem állnak rendelkezésre.
Az alperes az adóvizsgálat során nem szegte meg az 1990. évi XCI. törvény (Art.) 51. §-ának (4) bekezdésében foglalt tényállás-tisztázási kötelezettségét, mert a felperes az áfa levonásához szükséges számlák meglétét nem állította. Még az elsőfokú adóhiányt megállapító határozatok ellen benyújtott, 1994. október 24-i keltezésű fellebbezésében is azt adta elő, hogy a G. Kft. többszöri felszólítás ellenére sem hajlandó a szállítólevelek alapján számlát kiállítani.
A felperes keresetlevelében a terhére megállapított társaságiadó-hiány tekintetében is kérte az alperesi határozat felülvizsgálatát, azonban jogszabálysértést nem jelölt meg, ugyanakkor igazságügyi szakértői vélemény beszerzését kérte.
Eltérő adóigazgatási rendelkezés hiányában az adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálatára is alkalmazandó az 1957. évi IV. törvény (Áe.) 72. §-ának (1) bekezdése, mely szerint a fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti az államigazgatási ügy érdemében hozott határozat felülvizsgálatát. Különösképpen elvárható a jogszabálysértésre hivatkozás, akár konkrét módon, akár utalásszerűén a jogi képviselővel eljáró féltől.
Az elsőfokú bíróság tehát ítéletének indokolásában helytállóan mutatott rá arra, hogy a felperes az 1993. évi társaságiadó-hiány tekintetében jogszabálysértést nem jelölt meg, jogszabálysértés hiányában az alperesi határozatok e részének érdemi felülvizsgálatára nem kerülhetett sor. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság ugyancsak helytállóan utasította el a felperes által igazságügyi szakértői vélemény beszerzése iránt előterjesztett bizonyítási kérelmet is.
Mindezekre figyelemmel megállapítható, hogy helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor jogszabálysértés hiányában ítéletével az alperesi határozatok felülvizsgálata iránt előterjesztett alaptalan keresetet elutasította, tévedett ugyanakkor a másodfokú bíróság, amikor az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásáról és egyidejűleg az alperes határozatainak hatályon kívül helyezéséről rendelkezett. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legf. Bír. Kfv.II.28.374/1996. sz.)