adozona.hu
AVI 1997.12.153
AVI 1997.12.153
Az áfa-levonási jog gyakorlása esetén tisztázni kell, hogy az adózó milyen termék tulajdonjogát szerezte meg [1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1993. szeptember 26-án megrendelt egy Opel Astra Young 1,4 SE Caravan típusú gépkocsit és ezzel egyidejűleg kifizetett 45 000 Ft foglalót az 1 527 800 Ft vételárból. A felperes 1993. november 30-án 413 340 Ft-ot fizetett ki ugyancsak foglaló címén és még ugyanezen a napon a cég kiállította a számlát, amelyen a gépjármű tehergépjárművé történő általakítását is feltüntették. A felperes 1993. december 8. napján a tehergépjárművé átlalakított gépkocsit átvette a teljes vételár kiegyenl...
AVI 1997.12.153 Az áfa-levonási jog gyakorlása esetén tisztázni kell, hogy az adózó milyen termék tulajdonjogát szerezte meg [1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bek. a) pont].
A felperes 1993. szeptember 26-án megrendelt egy Opel Astra Young 1,4 SE Caravan típusú gépkocsit és ezzel egyidejűleg kifizetett 45 000 Ft foglalót az 1 527 800 Ft vételárból. A felperes 1993. november 30-án 413 340 Ft-ot fizetett ki ugyancsak foglaló címén és még ugyanezen a napon a cég kiállította a számlát, amelyen a gépjármű tehergépjárművé történő általakítását is feltüntették. A felperes 1993. december 8. napján a tehergépjárművé átlalakított gépkocsit átvette a teljes vételár kiegyenlítése után. A felperes a haszongépjármű vásárlásra figyelemmel 292 000 Ft áfát igényelt vissza.Az APEH megyei igazgatósága 1994. május 18-án ellenőrzést tartott és a célvizsgálat során megállapították, hogy a gépjármű első ülései mögött védőháló nem volt, a hátsó ülések vissza voltak helyezve, a hátsó ajtókon nem volt védőrács. Az adóhatóság észlelte, hogy a vásárlásról kiállított számla ellenére a felperes a járművet személygépjárműként üzemeltette. Az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére 236 000 Ft adóhiányt, 118 000 Ft adóbírságot és 12 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg, utalva arra, hogy a személygépkocsi után az áfa levonására nincs jogszerű lehetőség csupán akkor, ha annak vásárlása továbbértékesítés szándékával történt. A döntés ellen a felperes fellebbezést nyújtott be. A másodfokú adóhatóság az elsőfokú döntést megváltoztatta, 231 000 Ft adóhiányt állapított meg és az adóbírságot, valamint a késedelmi pótlékot törölte. Az indokolás szerint a felperes 1993. november 30-án vásárolta meg a gépkocsit és annak átalakításával saját nevében csak később kérte, illetve kapta meg.
A felperes keresetében az adóhatározatok bírósági felülvizsgálatát kérte. Az elsőfokú bíróság az adóhatározatokat hatályon kívül helyezte. Az indokolás szerint az alperes azon hivatkozása, hogy a felperes a gépjárművet a számlák alapján november 30-án vásárolta meg és ekkor került a tulajdonába, nem megalapozott, hiszen az átadás, tényleges birtokba adás csak december 8-án történt meg a vételár teljes kiegyenlítése után. A felperes a helyszíni szemle során elismerte, hogy amikor az általa vásárolt járművet átvette azon védőháló nem volt, illetve a hátsó ülések és a biztonsági övek benne voltak, de álláspontja szerint ennek nincs jelentősége, mivel a tehergépjárművé való átalakítás engedélyezése a Közlekedési Felügyelet hatáskörébe tartozik és a tehergépkocsikénti vizsgáztatás a forgalmi engedély tanúsága szerint megtörtént. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint a felperes a jogügylet - tehergépjármű vásárlása - valós tartalma alapján jogszerűen igényelte vissza a jármű értékesítésekor az eladó által felszámított általános forgalmi adót, tehát a felperes által felülvizsgálni kért adóhatósági határozatok jogszabálysértőek. A megyei bíróság álláspontja szerint adójogi szempontból nincs konzekvenciája annak a ténynek, hogy a felperes által tehergépkocsiként megvásárolt, levizsgáztatott jármű valójában nem felelt meg teljesen a tehergépkocsi fogalmi ismérveinek.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Felhívta a figyelmet arra, hogy a felperes a teljesítés időpontjában, azaz 1993. november 30-án csak a személygépkocsi tulajdonjogát szerezhette meg, így az adásvétel tárgya személygépkocsi volt, amelyet a gépjármű forgalmi engedélybe bejegyzett, 1993. december 8. napján megvalósult átalakítás ténye bizonyít. Az adóhatóság megítélése szerint téves az eljárt bíróságok azon okfejtése, amely szerint a felperes már átalakított tehergépkocsi tulajdonjogát szerezte volna meg, amely után megillette volna az adólevonás joga.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
Az indokolás rámutat, hogy az általános forgalmi adóról szóló módosított 1992. évi LXXIV. törvény 6. §-ának (1) bekezdése értelmében termékértékesítés: a birtokba vehető dolog ellenértékének fejében történő átengedése, mely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja.
Az 32. § (1) bekezdésének a) pontja szerint az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany rá áthárított. A 33. § (2) bekezdésének b) pontja alapján nem vonható le az előzetesen felszámított adó a személygépkocsi beszerése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik.
Az adózásról szóló 1990. évi XCI. törvény 1. §-ának (7) bekezdése értelmében a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményt valódi taralmuk szerint kell minősíteni.
Helyesen utal a felülvizsgálati kérelem arra, hogy az eladó által kibocsátott bizonylatok időpontjában a termék személygépkocsinak minősült figyelemmel a gépjármű forgalmi engedélyére. Az adóhatóság ennek alapján állapította meg, hogy a kérdéses termék személygépkocsi, így az áfa-visszaigénylésre nincs jogszerű lehetőség. A tehergépkocsivá átalakítás tényét az azt igazoló hatóság csak december 8. napján jegyezte be. Ilyen körülmények között a felperes nem a már átalakított tehergépkocsi tulajdonjogát szerezte meg. Az alperesi álláspont helyességét támasztja alá a Központi Statisztikai Hivatal 335-359/2/1997. számú igazolása is, amely szerint a nagy rakodóterű személygépkocsik besorolására új csoportként 1993-ban nyitották meg az Itj. 41-32-5. nagy rakodóterű személygépkocsi cikkcsoportot. Addig a termék az Itj. 41-32. termékcsoport megfelelő csoportjába tartozott (pl. a benzinüzemű személygépkocsi legfeljebb 750 köbcentiméter lökettérfogatú motorral Itj. 41-32-11., vagy a dízelüzemű személygépkocsi Itj. 41-32-2.).
A KSH állásfoglalása is azt támasztja alá, hogy a jogügylet időpontjában az eladott termék személygépkocsinak minősült, és ezt igazolja a gépjármű forgalmi engedélye is. A KSH állásfoglalása nem köti a Legfelsőbb Bíróságot, de a konkrét esetben a besorolást irányadónak tekintette.
Az alperesi álláspont helyességét a forgalmi engedély és a KSH irányadó besorolása mellett az is bizonyítja, hogy a felperes által vásárolt gépjármű átvételekor azon védőháló nem volt, a hátsó ülések és a biztonsági övek be voltak szerelve, tehát a jármű nem felelt meg a tehergépkocsi fogalmi ismérveinek.
Mindezekre tekintettel tévedtek az eljárt bíróságok amikor azt állapították meg, hogy a már átalakított tehergépkocsi tulajdonjogát szerezte meg a felperes és megillette az adólevonási jog. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a felperes keresetét elutasította.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I.28.111/1996. sz.)