adozona.hu
AVI 1997.12.151
AVI 1997.12.151
Az adózó részére jóváírt kamat olyan bevételnek minősül, amely után az adófizetési kötelezettség az adózót terheli [1991. évi XC. tv 1. §, 4. §, 5. §, 29. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság az 1991-1993. évekre vonatkozóan végzett ellenőrzése eredményeként módosított határozataival az elsőrendű felperest 597 600 forint, a másodrendű felperest 568 525 forint személyi jövedelemadó-hiány megfizetésére kötelezte.
A felperesek fellebbezése folytán az alperes határozataival helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatokat. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperesek a P.-C. Rt.-től PR O. Kft. üzletrészt vásároltak és a vételár kiegyenlí...
AVI 1997.12.151 Az adózó részére jóváírt kamat olyan bevételnek minősül, amely után az adófizetési kötelezettség az adózót terheli [1991. évi XC. tv 1. §, 4. §, 5. §, 29. §].
Az elsőfokú adóhatóság az 1991-1993. évekre vonatkozóan végzett ellenőrzése eredményeként módosított határozataival az elsőrendű felperest 597 600 forint, a másodrendű felperest 568 525 forint személyi jövedelemadó-hiány megfizetésére kötelezte.A felperesek fellebbezése folytán az alperes határozataival helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatokat. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperesek a P.-C. Rt.-től PR O. Kft. üzletrészt vásároltak és a vételár kiegyenlítésére hiteleket vettek fel az M. T. Bank Rt-től. A P.-C. Rt. átvállalta a felperesek 1992-93. évi hitelének kamatát, amelyet a banknál vezetett hitelszámlájukra átutalt, így az jóváírásra került. Az adóhatóság álláspontjával szemben a részvénytársaság a jóváírást nem tekintette adóköteles jövedelemnek, ezért abból adóelőleget nem vont le, jövedelemigazolást nem állított ki a felperesek részére.
A felperesek keresetükben kérték a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését.
A városi bíróság ítéletével az alperes határozatait - az elsőfokú határozatokra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a PR O. Kft. üzletrész megvásárlására felvett hitel kamatainak átvállalt összegét a P.-C. Rt. minden esetben a bank számlájára utalta át, így azok a felpereseknél jövedelemként nem jelentkeztek. A személyi jövedelemadóról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja-törvény) 5. §-ának (1) bekezdése szerinti jóváírás csak akkor minősülne a felpereseknél jövedelemnek, ha a részvénytársaság nem a bank, hanem a felperesek számlájára utalta volna az átvállalt kamatösszeget.
Az alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és a felperesek keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az Szja-törvény 1. §-a, 4. §-ának (1) bekezdése és 5. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy az adókötelezettség a felpereseket terheli, ugyanis az átvállalt és a felperesek helyett kifizetett kamat a felpereseknél jelentkezik vagyoni értékként, mivel hiteltartozásuk ezáltal csökkent. Ezért nincs döntő jelentősége annak sem, hogy a bank a kamatot nem a magánszemélyek számláján írta jóvá, hanem azt a P.-C. Rt. közvetlenül a bank számlájára utalta. Az átvállalt és a felperesek helyett megfizetett, és így részükre jóváírt kamat az Szja-törvény 29. §-a alapján olyan jövedelemnek, bevételnek minősül, amely után az adósfizetési kötelezettség a felpereseket terheli.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérték annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Álláspontjuk szerint az Szja-törvény 5. §-ának (1) bekezdése alapján az átvállalt kamat nem minősül a magánszemélyek javára történő jóváírásnak. A kamatot nem a magánszemélyek számláján írták jóvá, hanem azt közvetlenül a bank számlájára utalták át. A kamatvállalás nem képezte a bevételüket, a megyei bíróság tévesen értelmezte az Szja-törvény 6. §-ának (1) bekezdését és 29. §-ának rendelkezéseit. Végül előadták, hogy az adóhatóságok az ellenőrzés befejezését követően újabb megállapításokat csak újabb vizsgálat és jegyzőkönyv felvételével tehetnek. Jogorvoslati lehetőségük csorbult a vizsgálati jegyzőkönyv lezárását követő megállapításokkal.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az indokolás rámutat, hogy az Szja-törvény 1. §-a értelmében a belföldi illetőségű magánszemélyt az összes jövedelme után e törvény alapján adókötelezettség terheli. A 4. § (1) bekezdése szerint jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett vagyoni érték egésze, illetve az e törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak e törvényben meghatározott hányada. Az 5. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy bevétel a magánszemély által az adóévben megszerzett, a tevékenység ellenértékeként, vagy más jogcímen kapott készpénz, jóváírás és természetben juttatott vagyoni érték - ideértve az ingó és ingatlan vagyontárgyat, az értékpapírt, a szolgáltatást és a vagyoni értékű jogot is - tekintet nélkül arra, hogy az a korábbi vagy a későbbi évekre vonatkozik.
Az Szja-törvény fentebb hivatkozott rendelkezéseiből egyértelműen megállapítható az, hogy a P.-C. Rt. által átvállalt kamattartozás folytán a felperesek pénzintézettel szemben fennálló hiteltartozása csökkent, következésképpen olyan jövedelemre, bevételre tettek ezáltal szert, amelynek összege után őket adókötelezettség terhelte.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben kifejtett téves jogi álláspontjával szemben a Legfelsőbb Bíróság - osztva a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában foglaltakat - rámutat arra, hogy a felperesek adókötelezettségét nem érintette az, hogy az átvállalt kamattartozás átutalása a pénzintézet részére történt - és a kamatot a magánszemélyek számláján írták jóvá -, mert a jövedelem függetlenül ettől, náluk jelentkezett azáltal, hogy csökkentette tartozásukat.
Tévesen hivatkoztak a felperesek az Szja-törvény 6. §-ának (1) bekezdésére is, mert adóköteles bevételük nem e rendelkezés, hanem az Szja-törvény fentebb már idézett és alkalmazott rendelkezései alapján állt fenn. Nem sértették meg az adóhatóságok az ellenőrzésre vonatkozó előírásokat sem, törvényes eljárás alapján meghozott határozattal rendelkeztek a felperesek adófizetési kötelezettségéről úgy, hogy a terhükre előírt késedelmi pótlék törlését is elrendelték.
A kifejtettekből következően mindenben helytálló volt a másodfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, amely szerint az átvállalt és a felperesek helyett megfizetett, így részükre jóváírt kamat az Szja-törvény 29. §-a alapján olyan jövedelemnek, bevételnek minősül, amely után az adófizetési kötelezettség a felpereseket terhelte.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. III.28.247/1996. sz.)