adozona.hu
AVI 1997.11.148
AVI 1997.11.148
A jogerősen megállapított visszaviteli határidőig az előjegyzett vámáruval az előjegyzésbe vételt kérő köteles elszámolni [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM sz. egy. r. 53. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1993. december 2. napján egy darab Mercedes S 500 típusú személygépkocsit hozott be az országba, melyet a vámhivatal behozatali előjegyzésben vámkezelt és visszaviteli határidejét - egy ízben meghosszabbítva - 1996. június 30. napjában állapította meg.
A felperes a vámárut képező személygépkocsit 1996. június 26. napján az országból kivitte, azonban ezzel kapcsolatban árunyilatkozatot nem állított ki, a vámhivatalnak nem jelentette be.
A vámhivatal az 1996. október 7. napján kelt...
AVI 1997.11.148 A jogerősen megállapított visszaviteli határidőig az előjegyzett vámáruval az előjegyzésbe vételt kérő köteles elszámolni [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM sz. egy. r. 53. § (1) bek.].
A felperes 1993. december 2. napján egy darab Mercedes S 500 típusú személygépkocsit hozott be az országba, melyet a vámhivatal behozatali előjegyzésben vámkezelt és visszaviteli határidejét - egy ízben meghosszabbítva - 1996. június 30. napjában állapította meg.A felperes a vámárut képező személygépkocsit 1996. június 26. napján az országból kivitte, azonban ezzel kapcsolatban árunyilatkozatot nem állított ki, a vámhivatalnak nem jelentette be.
A vámhivatal az 1996. október 7. napján kelt határozatával a felperest 3 650 700 Ft vám, 509 400 Ft vámpótlék, 2000 Ft vámkezelési díj, 849 000 Ft fogyasztási adó, 3 375 275 Ft általános forgalmi adó, összesen 8 386 375 Ft megfizetésére kötelezte. A határozatát azzal indokolta a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény szabályait alkalmazva, hogy a felperes a kiviteli határidő eljártát követő 5. munkanapig, 1996. július 1. napjáig nem kérte a vámkezelést végző vámhivatalnál a jóváírást, ehhez nem nyújtotta be a vámkezelésről szóló árunyilatkozat igazolásául szolgáló ügyféli példányt, valamint az áru azonosságát és kiléptetését igazoló árunyilatkozat példányait, továbbá egyéb elszámolási jogcímek okmányszerű igazolását sem végezte el.
A felperes a határozat ellen 1996. október 21-én nyújtott be fellebbezést, melyhez csatolta a Milánói Vámhivatal nyilatkozatát arról, hogy a felperes a vámárut 1996. június 26. napján a Milánói Vámhivatalnál bemutatta, így az országból azt kiszállította.
Az alperes az 1996. december 31. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, a fellebbezés elutasítása mellett. Határozatát azzal indokolta, hogy a felperes nem az elszámolási határidőn belül és nem az előírt árunyilatkozatok benyújtásával igazolta azt, hogy a behozatalai előjegyzésben kezelt vámárut az országból kiszállította, így a Milánói Vámhivatal beléptető okmánya nem fogadható el bizonyítékként, figyelemmel a magyar vámelőírásokra.
A felperes a keresetében az alperes határozatának lényegében hatályon kívül helyezését indítványozta akkor, amikor azt kérte, hogy a bíróság mentesítse felperest a vámteher megfizetése alól.
Az alperes ellenkérelmében hivatkozva arra is, hogy méltányossági jogköre az adott üggyel összefüggésben nincs, kérte a kereset elutasítását.
A bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az indokolás szerint a felperes 3. sorszámú előkészítő iratában, 3. sorszám alatt csatolta a Milánói Vámhivatal 1996. június 26. napján kelt, a vámáru beléptetéséről szóló okmányának magyar fordítását, erre hivatkozva megismételte azt a kereseti kérelmét, hogy a bíróság helyezze hatályon kívül az alperes határozatát, mentesítve ezzel felperest a vámfizetés alól. Ezzel összefüggésben hivatkozott a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 137. §-ának (1) bekezdésére, mely szerinte analóg alkalmazható az adott ügyben és amelynek alapján ő vámfizetésre azért nem köteles, mert a visszaviteli határidő lejártáig külföldre visszaszállította a vámárut.
Az alperes az 5. sorszámú ellenkérelmében azért kérte a kereset elutasítását, mert álláspontja szerint nem a megfelelő formában és nem határidő alatt számolt el a felperes a vámáruval, illetőleg elszámolása nem fogadható el arra figyelemmel, mivel nem az előírt árunyilatkozattal történt.
A bíróságnak abban a jogkérdésben kellett döntenie, hogy a behozatalai előjegyzésben kezelt vámáru tényleges kivitele elegendő-e ahhoz, hogy a vámteher alól, melyet rá az áru beléptetésekor kiszabtak, mentesüljön a vámkezelést kérő felperes.
Arra figyelemmel, hogy a felperes 1993. december 2. napján vámkezeltette behozatali előjegyzésben a vámárut, el kellett döntenie a bíróságnak azt is, hogy a behozatalakor, vagy pedig a visszaviteli határidő lejártakor érvényes szabályokat kell-e az adott ügyben alkalmazni. A beléptetéskor a többször módosított 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM sz. együttes rendelet (a továbbiakban: R.) volt hatályban. A Vtv. 209. §-ának (1) bekezdése értelmében a Vtv. 1996. április l-jén lépett hatályba, azonban rendelkezéseit - a (2), (5) bekezdés kivételével - hatálybalépését követően végzett vámkezeléseknél a vámhatósági eljárásoknál, intézkedéseknél kell alkalmazni. A Vtv. 209. §-ának (2) bekezdése értelmében az e törvény hatálybalépése előtt végzett vámáru jelleget meg nem szüntető vámkezelés esetén a kérdéses vámáru a visszaviteli, raktározási határidő lejártáig változatlan feltételek mellett maradhat vámfelügyelet alatt. Az R. 47. §-ának (1) bekezdése értelmében behozatali előjegyzésben kezelt vámáruval az R. 51. §-ának (1) bekezdése szerint a visszaviteli határidőben el kell számolni. Erre az R. 53. §-ának (1) bekezdése értelmében az előjegyzésbe vételt kérő köteles. Ezen rendelkezésekből következik, hogy a Vtv. 209. §-ának (2) bekezdése értelmében a felperes vámárujára az R. rendelkezései az irányadók, mivel mindaddig, amíg a behozatali előjegyzésben kezelt vámáruval el nem számolt, vagy azt a belföldi forgalom számára nem vámkezelték, a vámeljárás vele szemben folyamatban, áruja vámfelügyelet alatt áll.
A bíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy alperes határozatának rendelkező része megfelel-e az R.-ben foglalt előírásoknak. Az adott ügyre nem alkalmazható jogszabály szerinti alperesi eljárás ugyanis jogszabálysértő, ez azonban csak akkor teszi a keresetet teljesíthetővé, ha az érdemi döntés nem felel meg az alkalmazandó jogszabályi előírásoknak (Legfelsőbb Bíróság PK 124. számú állásfoglalás).
Az R. 53. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerősen megállapított visszaviteli határidőig az előjegyzett vámáruval az előjegyzésbe vételt kérő köteles elszámolni. Ehhez az R. 53. §-ának (2) bekezdése értelmében igazolnia kell, hogy azt kiszállította az R.-ben meghatározott feltételek mellett, vagy a belföldi forgalom számára vámkezeltette, vagy pedig vámraktárba beraktározta. Az R. 53. §-a (3) bekezdésének a) pontja értelmében az elszámoláshoz be kell mutatni az előjegyzésre vonatkozó árunyilatkozatot és a kiléptetés megtörténtét igazoló árunyilatkozatot. A felperes tehát akkor tett volna eleget az R. szabályai szerint az előjegyzett vámáruval kapcsolatos elszámolási kötelezettségének, ha 1996. június 30. napjáig igazolta volna a kiszállítás tényét, és a vámhivatalnál bemutatta volna az előjegyzésre vonatkozó árunyilatkozatot és a kiléptetés megtörténtét igazoló árunyilatkozatot.
A felperes elszámolási kötelezettségének - nem vitásan - nem tett határidőben eleget, mivel a kiszállítást a Milánói Vámhivatal okmányával csak 1996. október 7. napját, az elsőfokú határozat meghozatalát követően igazolta. A kiléptetés igazolásának pedig az R. 64. §-a szerint kell megtörténnie.
Azt a tényt, hogy a vámszabály megsértése esetén a vámhivatal köteles a rá vonatkozó szabályokat betű szerint alkalmazni, méltányos eljárásra lehetősége nincs, egyébként sem vitatta.
(Pécsi Városi Bíróság 13.P.20.491/1997. sz.)