adozona.hu
AVI 1997.11.146
AVI 1997.11.146
Nem minősül ellenőrzéssel lezárt időszaknak az önellenőrzés szempontjából, ha az adóhatóság az adott időszakra más adó vagy költségvetési támogatás ellenőrzését folytatja le (1990. évi XCI. tv 97. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per adatai szerint az alperes 1990-ben pénzügyi ellenőrzést végzett a felperesnél az 1988. és 1989-es évekre vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként jogerős határozat született.
1992 áprilisában az alperes a felperesnél a költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte az 1990. és 1991-es évekről, amely jogerős határozattal zárult.
Az alperes 1993 szeptemberében az 1992. évi költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el, amely vizsgálat ugyancsak jogerős határozat meghoz...
AVI 1997.11.146 Nem minősül ellenőrzéssel lezárt időszaknak az önellenőrzés szempontjából, ha az adóhatóság az adott időszakra más adó vagy költségvetési támogatás ellenőrzését folytatja le (1990. évi XCI. tv 97. §).
A per adatai szerint az alperes 1990-ben pénzügyi ellenőrzést végzett a felperesnél az 1988. és 1989-es évekre vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként jogerős határozat született.1992 áprilisában az alperes a felperesnél a költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte az 1990. és 1991-es évekről, amely jogerős határozattal zárult.
Az alperes 1993 szeptemberében az 1992. évi költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte el, amely vizsgálat ugyancsak jogerős határozat meghozatalával zárult.
1994 szeptemberében az alperes elvégezte a felperes költségvetési kapcsolatainak átfogó vizsgálatát 1993. évre vonatkozóan, amely szintén jogerős határozattal zárult.
A felperes 1995. március 16-án önellenőrzést, illetve önrevíziót végzett az 1988-1993-as évekre vonatkozóan és kérte megállapítani javára 5 332 000 Ft társaságiadó-többletet, 1 916 000 Ft költségvetési dotációt, továbbá elszámolni kért 547 000 Ft összegű állami vagyon utáni részesedést és 67 000 műszaki fejlesztési hozzájárulást.
A kérelem alapján az alperes elrendelte az önrevízió ellenőrzését és 1995. május 22-én kelt határozatával az Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatóságának kiemelt adóalanyok ellenőrzési osztálya az adózó terhére 7 248 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, javára pedig 614 000 Ft-ot.
Az elsőfokú határozat megállapította továbbá, hogy a felperes az 1988-1993-as évekre önellenőrzést már nem végezhetett. Ez az időszak ugyanis adóhatósági vizsgálattal lezárt időszaknak minősül, mivel az adóhatóság pénzügyi és a költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését elvégezte a megbízó levelek tanúsága szerint a szóban levő időszakra. Ezért dotáció és társasági adó jogosulatlan visszaigénylése miatt 7 248 000 Ft adókülönbözet után a felperest, 3 624 000 Ft adóbírsággal sújtotta.
A fellebbezés folytán az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálatát kérte. A kereset indokaként előadta, hogy az adóhatóság vizsgálata nem terjedt ki a környezetvédelmi beruházás után járó társaságiadó-kedvezményre, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásához és szociális ellátásához igényelt költségvetési támogatásra, ezért e tételeknél lehetőség van önellenőrzésre. Így a közigazgatási határozatok jogszabálysértők.
Az alperes kérte a kereset elutasítását.
A városi bíróság az 1995. december 5-én kelt ítéletével a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy a felperesnél 1988. és 1993. évre lefolytatott adóhatósági vizsgálat kiterjedt a pénzügyi, gazdasági, költségvetési kapcsolatok átfogó vizsgálatára, amelyek jogerős határozattal lezárultak.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az Art. 42. §-ának (2) bekezdése értelmében a felperes az adóhatósági ellenőrzéssel jogerősen lezárt időszakra önellenőrzést nem végezhetett. Ezért a támadott közigazgatási határozatok nem sértettek jogszabályt.
Utal még az elsőfokú bíróság arra is, hogy a közigazgatási határozat a felperest 3 624 000 Ft adóbírsággal sújtotta, mert az 1990. évi XCI. törvény 72. §-ának (1) bekezdése szerint adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni, melynek mértéke az adóhiány 50%-a.
A jogszabály alapján az adóhatóság adóbírságot állapít meg akkor is, ha az adózó jogosulatlanul nyújtott be támogatást, vagy adó-visszaigénylési kérelmet vagy igénylésre vonatkozó bevallást és jogosulatlanságát az adóhatóság a kiutalás előtt megállapította. A bírság alapja a jogosulatlanul igényelt összeg.
A fellebbezés folytán eljárt megyei bíróság 1996. április 4-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján 10. sorszám alatt felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei bíróság ítélete ellen. Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az ítélet megváltoztatását, mert az jogszabálysértő.
Jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy eljáró bíróságok a tényállás tisztázása során nem vizsgálták a környezetvédelmi beruházási kedvezményre, illetve a rehabilitációs dotációra való felperesi jogosultságot. Ezeket pedig a felperesi belső ellenőrzés feltárta, és az éves adóellenőrzések alkalmával ezt az alperes sem vizsgálta.
A felperes állítása szerint nem az alperes által lefolytatott vizsgálat tárgyára végzett önrevíziót, hanem a korábbi adóellenőrzések megállapításait tiszteletben tartva, az alperes által nem vizsgált, hivatkozott tételek önellenőrzését végezte el. Erre az alperesnek is az Art. 84. §-ának (1) bekezdése alapján lehetősége lett volna. Miután e tételek tekintetében ellenőrzés nem történt, így a felperes által benyújtott önrevízió nem ütközik az Art. 42. §-ának (2) bekezdésébe.
A felperes jogszabálysértőnek tartotta az adóbírság mértékét is, mert úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható volt, ezért az Art. 73. §-ának (1) bekezdése alapján nem volt indokolt a maximális bírság kiszabása. Sérelmezte, hogy a fellebbezés ellenére a másodfokú bíróság a bírság mértékével nem foglalkozott, és az Art. hivatkozott rendelkezés alapján a csökkentés lehetőségét nem vizsgálta.
Az alperes beadványában a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy az APEH hatósági főosztály megyei hatósági osztálya 1995. augusztus 25-én kelt határozatát részben megváltoztatva, az APEH megyei igazgatóság határozatának II. pontjában megállapított 7 248 000 adókülönbözet után kiszabott bírság összegét 724 800 Ft-ra mérsékelte. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a környezetvédelmi beruházási kedvezménnyel és a rehabilitációs dotációval kapcsolatos felülvizsgálati érvelést.
Az 1993. évi XVIII. törvény rendelkezik az elkülönített rehabilitációs állami pénzalapról. Az alaprendeltetése olyan személyek foglalkoztatásának elősegítése, akiknek a munkavállalási és munkamegtartási esélyei testi vagy szellemi károsodásuk miatt csökkentek.
A 8/1993. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 27. §-ának (1) bekezdése szerint a rehabilitációs alapról szóló 1993. évi XVIII. törvény 4. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontja szerint rehabilitációs hozzájárulás fizetésére kötelezett szervezetet (a továbbiakban: gazdálkodó szervezet) a 28. §-ban meghatározott megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatása esetén - igénylés alapján - dotáció illeti meg. A 27/B. § előírása szerint a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató gazdálkodó szervezetet a pénzügyminiszter és népjóléti miniszter jelöli ki. A kijelölt szervezetet illető dotáció mértékét a pénzügyminiszter és a népjóléti miniszter egyetértésével évente állapítják meg és a Pénzügyminisztérium hivatalos lapjában kell közzétenni.
A felperes által hivatkozott dotáció tehát nem jár automatikusan, hanem erre csak az igénylési eljárás betartásával kerülhet sor. Az igénylésnél igazolni kell az engedély meglétét és a jogszabályban előírt egyéb feltételeket. A felperes ezért alaptalanul hivatkozik arra, hogy a dotáció elszámolásával önrevízió során utólag csökkenthette volna adóját. E tekintetben tehát sem az alperesi határozat, sem a jogerős ítélet jogszabálysértést nem tartalmaz.
Ami pedig a környezetvédelmi beruházási kedvezményt illeti, a felperesi érvelés ugyancsak megalapozatlan. Az 1988. évi IX. törvény 15. §-a (1) bekezdésének h) pontja szerint az egyes különösen fontos környezetvédelmi beruházást megvalósító adóalanyt a 9. számú mellékletben meghatározott mértékű (20%-os) adókedvezmény illeti meg. Az 1991. évi LXXXVI. törvény 19. §-ának (5) bekezdése szerint az adókedvezmény csak a törvényben megjelölt záros feltételekkel vehető igénybe.
Az önellenőrzés szabályozását az 1990. évi XCI. törvény 42. §-a tartalmazza. Az (1) bekezdés kimondja, hogy adózás útján megállapított vagy megállapítani kért elmulasztott adót - az illeték kivételével - és a költségvetési támogatást az adózó helyesbítheti. Ha az adózó az adóhatóság ellenőrzésének megkezdését megelőzően feltárja, hogy az adózó az adó, a költségvetési támogatás megállapítása során tévedett, bevallását önellenőrzéssel módosíthatja.
Nem minősül önellenőrzésnek, ha az adózó bevallását késedelmesen nyújtja be és késedelmét nem igazolja, vagy igazolási kérelmét az adóhatóság elutasítja. A (2) bekezdés szerint az ellenőrzés megkezdésétől a vizsgálat alá vont adó és költségvetési támogatás - a vizsgált időszak tekintetében - önellenőrzéssel nem helyesbíthető. Az adóhatóság által utólag megállapított adót, költségvetési támogatást az adózó nem helyesbítheti. A (3) bekezdés pedig előírja, hogy önellenőrzéssel az adóalapot, az adót, a költségvetési támogatást a kötelezettség eredeti időpontjában hatályos jogszabályok szerint, a helyesbítendő adóra előírt bevallási időszakra, az adómegállapításhoz való jog elévülés idején belül lehet helyesbíteni az önellenőrzési pótlék egyidejű megállapításával.
Az értelmezéssel kapcsolatos Art. 97. §-ának v) pontja kimondja, hogy az ellenőrzéssel lezárt időszak az az időszak, amelynek ellenőrzése egy-egy adó, költségvetési támogatás alapjainak és összegének megállapítására és bevallására irányul és azt a megbízólevélben feltüntették.
Nem minősül ellenőrzéssel lezárt időszaknak, ha az adóhatóság az adott időszakra más adó vagy költségvetési támogatás ellenőrzését folytatta le.
A fenti jogszabályi rendelkezések alapján egyértelműen megállapítható, hogy az adóhatósági ellenőrzéssel jogerősen lezárt időszakra önellenőrzés csak olyan adónemben vagy költségvetési támogatásnál végezhető, melyre az adóellenőrzés nem vonatkozott. A felperes esetében a vállalkozási nyereségadó-alapot, illetve társaságiadó-alapot csökkentő; a környezetvédő beruházás folytán igényelhető adókedvezményt önrevízióval nem lehetett elszámolni, mert az éves adóvizsgálat ezt az adónemet külön is érintette.
A rehabilitációs dotáció tekintetében pedig a fent hivatkozott anyagi jogszabály (R.) rendelkezései miatt több évre visszamenőleges önrevízió nem volt gyakorolható. Amennyiben az adózó az adómegállapítással nem ért egyet, ennek orvoslása csak az utólagos adómegállapítást kimondó határozat elleni jogorvoslat keretében oldható meg, az eljárási szabályokban előírt módon. Nem kizárt továbbá az Art. 84. §-ára alapított, az utólagos adómegállapítás módosításának kezdeményezése sem.
A felperes ugyanakkor kellő alappal hivatkozott az Art. 73. §-ának (1) bekezdésére, amely szerint az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmények esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el. Az adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményét mérlegelni kell, különösen az adóhiány nagyságát, keletkezésének körülményeit, az adózó jogellenes magatartásának súlyát, gyakoriságát.
A rendelkezésre álló adatok szerint az alperes és a jogerős ítélet sem vette figyelembe a felperes javára szóló méltánylást érdemlő körülményeket, így nevezetesen azt, hogy a felperes 1994. december 22-én kelt levelében az Art. 84. §-ának (1) bekezdése alapján kezdeményezte, hogy az APEH az adózó javára szóló körülményeket; a beruházási adókedvezmény és a rehabilitációs dotáció tekintetében értékelje és az ehhez kapcsolódó dokumentumokat is mellékelte. Csak miután az adóhatóság az Art. 84. §-ára alapított adómódosítást megtagadta, kísérelte meg az APEH jogi főosztálya által 25.448/1/1992. szám alatt kiadott pozitív tartalmú tájékoztatás ismeretében az önrevíziót a szükséges bizonylatok benyújtásával.
Az eset összes körülményeit mérlegelve ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a városi bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával az alperes határozatát ugyancsak részben megváltoztatva, az APEH elsőfokú határozatának II. pontjában megállapított 7 248 000 forint adókülönbözet után kiszabott bírság összegét 724 800 Ft-ra mérsékelte az 50%-os mérték helyett 10%-os mérték alkalmazásával. Ezt meghaladóan jogszabálysértés hiányában az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II.28.264/1996. sz.)