adozona.hu
AVI 1997.11.145
AVI 1997.11.145
Vita esetén a bíróság vizsgálja, hogy az adóhatóság hatáskörében eljárva intézkedett-e [1990. évi XCI. Tv 6. § (2) és (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az adóhatóság adóellenőrzést tartott 1992. és 1993. évre vonatkozóan. Az adóellenőrzés következtében 1992. évre 1 026 895 Ft személyi jövedelemadó-hiányt, 242 629 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. A késedelmi pótlék összegét fellebbezésre az alperes 61 895 Ft-ra mérsékelte. 1993. évre az adóellenőrzés a felperes terhére 422 413 Ft személyi jövedelemadó-hiányt, 211 206 Ft adóbírságot és 122 939 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.
Az alperes az 1993. évi adókötelezettséget ...
AVI 1997.11.145 Vita esetén a bíróság vizsgálja, hogy az adóhatóság hatáskörében eljárva intézkedett-e [1990. évi XCI. Tv 6. § (2) és (3) bek.].
A felperesnél az adóhatóság adóellenőrzést tartott 1992. és 1993. évre vonatkozóan. Az adóellenőrzés következtében 1992. évre 1 026 895 Ft személyi jövedelemadó-hiányt, 242 629 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. A késedelmi pótlék összegét fellebbezésre az alperes 61 895 Ft-ra mérsékelte. 1993. évre az adóellenőrzés a felperes terhére 422 413 Ft személyi jövedelemadó-hiányt, 211 206 Ft adóbírságot és 122 939 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.Az alperes az 1993. évi adókötelezettséget megállapító elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az adókötelezettségét megállapító határozatok ellen. Az elsőfokú bíróság az 1992. és 1993. évi adókötelezettség megállapításával kapcsolatos közigazgatási pereket egyesítette.
A városi bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak, ezért azt elutasította.
Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a "H. T." Alapítvány által működtetett támogatói rendszer mások pénzének összegyűjtését és szétosztását megvalósító játék, melyben a játékba láncszerűen bekapcsolódó játékosok a láncban előttük álló játékosok, illetve a játék szervezője számára pénzfizetést vagy más szolgáltatást teljesítenek. A játékban részt vevő személyek szolgáltatás biztosítása mellett jutnak a juttatásokhoz.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a juttatás ajándéknak nem minősülhet, a jogügylet nem valósítja meg a Ptk. 579. §-ának (1) bekezdésében az ajándékozásra vonatkozó törvényi feltételeket. Ezért a "H. T." Alapítvány működése során szerzett juttatás a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 1. §-ának (1) bekezdése szerint személyi jövedelemadó-köteles. A "H. T." Alapítvány által a magánszemélyek részére kifizetett összegek nem sorolhatók be az 1/1989. (I. 1.) MT rendelet által adómentesen kifizethető alapítványi juttatások körébe, de az 1992. évi LXXV. törvény által megállapított adómentesség sem alkalmazható a felperes által az alapítványtól kapott összegek adómentességének megállapítására.
A felperes által keresetében előadott hatásköri összeütközésre vonatkozó kifogással kapcsolatosan az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy hatásköri összeütközés az 1957. évi IV. törvény (Áe.) 8. §-ának (1) bekezdése szerint nem áll fenn, mivel a felperes által jelzett illetékügy és az adóhatósági eljárás között ügyazonosság nem áll fenn, a személyi ügyfélazonosság nem alapozza meg az ügyazonosságot, ahhoz a teljes személyi, tárgyi és ténybeli azonosság is szükséges.
A felperes fellebbezésére a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy az alperes határozatát részben megváltoztatta és az adóbírság megfizetése alól a felperest mentesítette.
A másodfokú bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróságnak - a felperes által jelzett - hatáskörelvonás jogi megítélésével kapcsolatos álláspontját. Megállapította, hogy az alperes akkor szerzett tudomást más államigazgatási szerv előtt folyó eljárásról, amikor már az eljárás jogerős határozattal befejeződött, így nem volt lehetősége az alperesnek a hatásköri vita rendezésére. Ezt a helyzetet a felperes idézte elő azzal, hogy nem gyakorolta együttműködési kötelezettségét és nem jelentette be haladéktalanul az alperesnél az illetékhivatalnál indult eljárást, megakadályozva ezzel az érdekelt államigazgatási szerveket az Áe. 8. §-ában foglalt kötelezettség teljesítésében. Egyebekben a másodfokú bíróság az adókötelezettség jogalapjára és összegszerűségére vonatkozóan osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz és kérte a másodfokú ítélet és az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését.
Felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a "H. T." Alapítványnál az alperes preventív ellenőrzést végzett, az ellenőrzés során az alapítványt nem kötelezte személyi jövedelemadó-előleg levonására, így az alperes állásfoglalása értelmében az alapítvány és a felperes is abban a hiszemben lehetett, hogy a támogató rendszeren belül kapott pénzösszegek személyi jövedelemadó-fizetési kötelezettség alá nem esnek. Az adóhatóság eljárása során elzárta a felperest az önellenőrzés, és ezáltal az adókötelezettség megállapításának lehetőségétől, súlyos hátrányt okozva eljárási szabálysértéseivel a felperesnek.
Az adóhatóság eljárása során megsértette az Art. 42. §-ának (1) bekezdését, 42. §-ának (2) bekezdését, 53. §-ának (3) bekezdését.
A felperes 1993. június 15-én - a jegyzőkönyv tanúsága szerint - közölte az alperessel, hogy a személyi jövedelemadó alá vont jövedelmet az illetékhivatal ajándéknak minősítette és illetékfizetési kötelezettséget állapított meg az 1994. június 6-án kelt határozatával. Álláspontja szerint az illetékhivatal és az adóhatóság között az Áe. 8. §-ának (1) bekezdésében szabályozott hatásköri összeütközés áll fenn, ugyanabban az ügyben több illetékes közigazgatási szerv állapította meg hatáskörét. Az államigazgatási szervek elmulasztották egymás között haladéktalanul megkísérelni a vita eldöntését és ennek eredménytelensége esetén a 8. § (2) bekezdésének b) pontja alapján kezdeményezni az Alkotmánybíróság eljárását, amellyel a hatásköri vitát eldöntené.
A megyei bíróság iratellenesen hivatkozott arra, hogy az Áe. 2. §-ában meghatározott együttműködési kötelezettségét a felperes megsértette volna. Az iratokhoz csatolt jegyzőkönyvek bizonyítják, hogy 1994. június 15-én az alperessel közölte a hatásköri összeütközés tényét. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok az Alkotmánybíróság hatáskörét vonták el, amikor a perbeli ügyben ítélettel döntöttek.
Előadta felülvizsgálati kérelmében a felperes, hogy a "H. T." Alapítvány támogató rendszerén keresztül 9200 támogató kapott átutalást, ennek ellenére az alperes mindössze kb. 10 személy ellen kezdeményezett adóellenőrzést és folytatott eljárást a támogató rendszerben kapott összegekkel kapcsolatos adókötelezettség megállapítására. A megyében folytatott adóellenőrzési, adóhatósági eljárás sérti az alkotmány 70/A. §-ának (1) és (2) bekezdését, így az alperes eljárása alkotmányellenes.
Vitatta a felperes a támogató rendszerben nyert jövedelme jogi minősítését is, mivel álláspontja szerint a támogató társaktól kapott átutalások ajándéknak minősülnek. Az ajándék jogi természete nem zárja ki a kölcsönös szolgáltatások lehetőségét, az ajándékozást motiválhatja a megajándékozottól későbbiekben elvárt magatartást, illetőleg később teljesített szolgáltatások. E tények még nem zárják ki az ajándékozás létrejöttét.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság mindenben osztotta az első- és másodfokú bíróság álláspontját a felperes jövedelemként megjelenő és a "H. T." Alapítványból kapott juttatás jogi minősítését illetően.
A Ptk. 579. §-ának (1) bekezdése szerint az ajándékozási szerződés alapján az egyik fél a saját vagyona rovására a másiknak ingyenesen vagyoni előny juttatására köteles.
A felperes esetében a támogatói társak vagyoni juttatása annak reményében történt, hogy a támogatói rendszerben hasonló vagyoni előnyhöz jutnak. Az ingyenesség tehát teljes mértékben hiányzott a támogató rendszerben az alapítvány részére anyagi támogatást nyújtó támogató társak részéről. Cselekedetüket az motiválta, hogy hasonló, vagy azonos értékű vagyoni előnyhöz jussanak, mint amivel a támogató rendszerben részt vettek. A felperes által hivatkozott motiváció tehát nem az ajándék fejében nyújtandó későbbi szolgáltatás vagy más előny, hanem az átadott pénz-összeghez közel azonos anyagi juttatás reménye.
A felperesnek a felülvizsgálati kérelemben előadott és az adóhatóság adóellenőrzési eljárására vonatkozó kifogásaival kapcsolatban az első- és a másodfokú bíróság részletesen értékelte az adóhatósági eljárást, rámutatott az Art. szabályainak betartására és helyesen állapította meg, hogy az adóhatóság eljárása az adóellenőrzésre vonatkozó szabályoknak megfelelt.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint ugyanakkor a másodfokú bíróság a hatásköri összeütközéssel kapcsolatos tényállás meghatározott elemeit tévesen értékelte. A hatásköri összeütközés nem jött létre, tekintettel arra, hogy az adóhatóság eljárása az Art. 6. §-ának (2) és (3) bekezdésén alapszik, amely szerint az adóhatóság az adót megállapítja, nyilvántartja, az adót beszedi, végrehajtja. Az adóhatóság az adóbevétel jogellenes megrövidítésének megelőzése és megakadályozása érdekében ellenőrzi az adókötelezettség teljesítését, feltárja az adókötelezettség megsértését.
E rendelkezések alapján az adóhatóság hatáskörében eljárva végzett adóellenőrzést a felperesnél, és állapította meg a felperes személyi jövedelemadó-kötelezettségét.
Az illetékhivatal eljárása a hatáskörébe tartozó illetékfizetési kötelezettség megállapítására a fél kérelmére indult. Az illetékhivatalnak az ajándékozási szerződés jogi minősítésével kapcsolatos álláspontjának felülvizsgálata nem képezi a jelen eljárás tárgyát, a felperes ezzel kapcsolatosan jogorvoslattal nem élt, felügyeleti intézkedést sem kezdeményezett.
Nem megalapozott a felülvizsgálati kérelemnek az alkotmánysértésre való hivatkozása sem.
Az alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés vagy különbségtétel nélkül. Az adóigazgatási eljárás részletes szabályait ugyanakkor az Art. állapítja meg.
Az Art. 53. § (3) bekezdése szerint az adóhatósági ellenőrzés szükségességét, gyakoriságát - a célszerűség és költségkímélés figyelembevételével - az adóhatóság vezetője határozza meg.
Az Art. 9. §-a szerint az adózó az adó megállapítása, megfizetése érdekében köteles a bejelentési, adómegállapítási, önadózási, bevallási, adófizetési, bizonylatkiállítási, nyilvántartási, adatszolgáltatási, adólevonási, adóbeszedési kötelezettségének teljesítésére. E kötelezettségek teljesítését ellenőrizheti az adóhatóság az Art. szabályai szerint, ezzel nem sérti meg az alkotmányban biztosított egyenlő elbírálás és esélyegyenlőség jogát sem.
A Legfelsőbb Bíróság a fent kifejtettek szerint megállapította, hogy az első- és másodfokú bíróság ítélete a jogszabályoknak megfelel azzal, hogy a másodfokú bíróság ítéletében a hatásköri összeütközéssel kapcsolatos indokolást mellőzi. Ez azonban a másodfokú bíróság ítéletének érdemi helyességére nem hatott ki, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján az érdemben helyes jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.28.019/1996. sz.)