adozona.hu
AVI 1997.11.144
AVI 1997.11.144
Az adóhatóság és a bíróság köteles figyelembe venni a szerződő felek szerződéses akaratát, azt azonban vizsgálhatják, hogy a szerződés tényleges gazdasági eseményt takar-e [1990. évi XCI. tv 1. § (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnek szándékában állt, hogy az M. család tagjaitól az azok tulajdonát képező használt bútorokat megvásárolja egyenként 392 000 Ft értékben. Mivel a magánszemélyektől történő vásárlás esetén az áfa-visszaigénylés lehetősége nem áll fenn, a felperes megbeszélte I. Gizella vállalkozóval, hogy az ügyletet rajta keresztül bonyolítják le oly módon, hogy M. Zsuzsanna I. Gizella nevében adásvételi szerződéseket köt a magánszemélyekkel, majd pedig I. Gizella a megvásárolt használt bútorokat l...
AVI 1997.11.144 Az adóhatóság és a bíróság köteles figyelembe venni a szerződő felek szerződéses akaratát, azt azonban vizsgálhatják, hogy a szerződés tényleges gazdasági eseményt takar-e [1990. évi XCI. tv 1. § (7) bek.].
A felperesnek szándékában állt, hogy az M. család tagjaitól az azok tulajdonát képező használt bútorokat megvásárolja egyenként 392 000 Ft értékben. Mivel a magánszemélyektől történő vásárlás esetén az áfa-visszaigénylés lehetősége nem áll fenn, a felperes megbeszélte I. Gizella vállalkozóval, hogy az ügyletet rajta keresztül bonyolítják le oly módon, hogy M. Zsuzsanna I. Gizella nevében adásvételi szerződéseket köt a magánszemélyekkel, majd pedig I. Gizella a megvásárolt használt bútorokat leszámlázza a felperes részére.A felperesi kft. ügyvezetője a magánszemélyekkel az adásvételi szerződéseket aláíratta, ebben 392 000 Ft vételárat tüntettek fel és rögzítették a 78 400 Ft-ot kitevő előzetesen felszámított általános forgalmi adót is. I. Gizella a bútorokat a felperes részére 1991. november 25. napján leszámlázta 2 000 000 Ft vételár feltüntetésével, melyből 400 000 Ft-ot tett ki az általános forgalmi adó összege. I. Gizella az ügyletért M. Zsuzsannától 40 000 Ft-ot kapott. A rendelkezésre álló adatok szerint pénzmozgás ténylegesen a felperesi kft., valamint I. Gizella között nem volt. A felperes a 2 000 000 Ft vételárat kifizette, a bútorokat leltárba vette és könyvelésében is feltüntette.
Az APEH igazgatóságának II. ellenőrzési osztálya adóellenőrzést végzett a felperesnél az 1990-1991. évekre vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként határozatával a felperes terhére 1000 Ft vállalkozási nyereségadó, 400 000 Ft általános forgalmi adó- azaz összesen 401 000 Ft adóhiányt állapított meg és ennek, valamint a 200 000 Ft adóbírságnak, a 235 000 Ft késedelmi pótléknak a megfizetésére kötelezte. Az adóhatóság a felperes 1992. évi önrevízióját szabálytalannak minősítette és a felperes által megemelt 1991. évi adózás előtti eredményt 92 000 Ft-tal csökkentette, míg a felperes által vásárolt bútorokból költségként elszámolt 130 000 Ft-tal az eredményét megemelte és a különbözetként mutatkozó eredményeltérés után 1000 Ft vállalkozási nyereségadó megfizetését írta elő. Az adóhatóság fiktív szerződésnek minősítette az I. Gizella vállalkozó közbejöttével megkötött adásvételi szerződéseket, mivel megítélése szerint a felperes a magánszemélyektől közvetlenül is beszerezhette volna a bútorokat, így a felvásárló közbejötte szükségtelen volt. Az adóhatóság rámutatott, hogy a vállalkozó igénybevételének valóságos oka az volt, hogy az általános forgalmi adó visszaigénylése lehetővé váljék. A döntés ellen a felperes fellebbezett, azonban az alperes határozatával a felperes fellebbezését elutasította, és az elsőfokú adóhatározatot helybenhagyta. Felhívta a figyelmet az adóhatóság arra is, hogy a vásárló által kötött szerződések az aláírások hitelesítése hiánya miatt alakilag is érvénytelenek.
A felperes keresetében az adóhatósági határozatok bírósági felülvizsgálatát kérte. Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az indokolás szerint az alperesnek az eljárás során azt kellett volna tisztáznia, hogy a magánszemélyeknek a szerződés szerinti vételár mikor és hogyan lett kifizetve, továbbá, hogy a vásárlási, illetve eladási szerződésekkel járó pénzmozgás I. Gizella vállalkozó pénztárkönyveiben, valamint könyvelésében megjelent-e és milyen módon.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperesi határozat ellen az általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség vonatkozásában előterjesztett keresetet elutasította, míg a vállalkozói nyereségadó-fizetési kötelezettség tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint helyesen járt el az alperes és helyes a döntés az általános forgalmiadó-hiány megállapítására és megfizetésére vonatkozó rendelkezés tekintetében.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A felperes álláspontja szerint nem teszi a jogügyletet törvényellenessé az a tény, hogy az adott szerződéstípusok választása esetén az adóalany mentesül a forgalmi adó megfizetésének kötelezettsége alól. A megyei bíróság a felülvizsgálati kérelem szerint önkényes jogértelmezéssel felülbírálta a szerződő felek szerződéses akaratát és a per tárgyát képező jogügyleteket nem létezőnek minősítette, és azt a következtetést vonta le, hogy a jogügyletek hiányában az áfa-visszaigénylési lehetőséget megalapozó számla kibocsátására sem volt jogszerű lehetőség.
Az alperes ellenkérelmére a jogerős ítélet hatályban történő fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az indokolás rámutatott, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 1. §-ának (7) bekezdése értelmében a szerződést, ügyeletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben a gazdasági eredménye kimutatható.
A rendelkezésre álló adatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy magánszemélyek a tulajdonukban lévő bútorokat az M. Kft-re, azaz a felperesre kívánták átruházni. Ténylegesen I. Gizella és a felperesi kft. között semminemű jogügylet nem jött létre, hiszen I. Gizella csupán egy számlát bocsátott ki, amelynek valós gazdasági tartalma nem volt. A számla mögött tehát tényleges gazdasági esemény nem húzódott meg, a számlakibocsátás kizárólagos célja az volt, hogy az áfa-visszaigénylés lehetőségét megteremtse a felperes részére.
A felülvizsgálati kérelem szerint az adóhatóság és a megyei bíróság önkényes jogértelmezéssel felülbírálta a szerződő felek szerződéses akaratát és erre nem volt jogszerű lehetőség. Az Alkotmánybíróság 724/B/1994. AB számú határozata, az adózás rendjéről szóló törvény 1. §-ának (7) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést, valamint az alkotmányjogi panaszt elutasította és rámutatott, hogy a vitatott adóügyi rendelkezés nem biztosít az adóhatóságnak jogosultságot arra, hogy a szerződő felek szerződéses autonómiájába beavatkozzon. Az adóügyi és a polgári jogi jogviszony ugyanis egymástól elválik és az adóhatóság szerződésre vonatkozó megállapítása nem hat ki a felek polgári jogi jogviszonyára. Az adóhatóság minősítése adóügyi szempontból releváns és a közjogi jogviszonyban nem álló harmadik személyre kihatással nincs. Az Alkotmánybíróság döntése értelmében tehát az adóhatóság és a bíróság jogosult vizsgálni az szerződés valódi tartalmát és az adott esetben megállapíthatta, hogy nincs olyan jogügylet amely alapján az áfa-visszaigénylés lehetőségét megalapozó számla kibocsátására mód lett volna. Ilyen körülmények között az alperes jogszerűen állapított meg általános forgalmiadó-hiányt és nem jogsértő a megyei bíróság keresetet részben elutasító döntése sem.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.28.261/1996. sz.)