AVI 1997.11.142

A fogyasztási adó esetén az adóalanyiság megállapítása nem tehető függővé attól, hogy a termék milyen célra került felhasználásra (1991. évi LXXVIII. tv 3. §).

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A per adatai szerint az elsőfokú adóhatóság az 1995. június 12-én kelt határozatával a felperest 4 378 000 Ft adóhiány 2 198 000 Ft adóbírság és járulékai megfizetésére kötelezte. Az indokolás szerint a felperes 1992-ben 104 474 liter, míg 1993-ban 93 206 liter háztartási tüzelőolajat vásárolt és azt a kertészete fóliasátrának fűtésére használta fel. Miután a háztartási tüzelőolaj a vállalkozási tevékenységhez került felhasználásra, ezért azt a módosított 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet, tová...

AVI 1997.11.142 A fogyasztási adó esetén az adóalanyiság megállapítása nem tehető függővé attól, hogy a termék milyen célra került felhasználásra (1991. évi LXXVIII. tv 3. §).
A per adatai szerint az elsőfokú adóhatóság az 1995. június 12-én kelt határozatával a felperest 4 378 000 Ft adóhiány 2 198 000 Ft adóbírság és járulékai megfizetésére kötelezte. Az indokolás szerint a felperes 1992-ben 104 474 liter, míg 1993-ban 93 206 liter háztartási tüzelőolajat vásárolt és azt a kertészete fóliasátrának fűtésére használta fel. Miután a háztartási tüzelőolaj a vállalkozási tevékenységhez került felhasználásra, ezért azt a módosított 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet, továbbá az 1991. évi LXXVIII. törvény alapján fogyasztási adó terhelte.
Fellebbezés folytán az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozat felülvizsgálatát kérte. A kereset indokaként előadta, hogy az 1991. évi LXXVIII. törvény I. számú melléklete nevesíti azokat a termékeket, amelyek után fogyasztási adót kell fizetni. Az általa vásárolt és a vállalkozásában felhasznált háztartási tüzelőolaj azonban nem tartozik a törvény hatálya alá, ezért fogyasztási adót sem kell fizetni.
A városi bíróság 1996. január 5-én kelt ítéletével a kereset elutasította. Az indokolás szerint mivel a felperes a jogszabály tiltó rendelkezése ellenére a rendeletben foglaltaktól eltérő célra használta fel a háztartási tüzelőolajat - amelynek vegyi tartalma gyakorlatilag a gázolajéval azonos -, ezáltal tüzelőolaj jellegétől azt megfosztotta, így az gázolajként funkcionált tovább.
Az elsőfokú bíróság a termék jellegét nem az értékesítéskori nevesítés, hanem a felhasználás mikéntje alapján látta meghatározhatónak, és mivel a felperes részéről a jogszabályban meghatározott háztartási tüzelőolaj felhasználási körén kívül került sor a felhasználásra, jogalapot látott arra, hogy az adóhatóság a terméket gázolajnak minősítse, a fogyasztásiadó-fizetési kötelezettség jogkövetkezményével.
Fellebbezés folytán a megyei bíróság 1996. május 16-án kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján, 11. sorszám alatt felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei bíróság ítélete ellen. Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, mert az jogszabálysértő és ellentétes az 1991. évi LXXVIII. törvény 1., 3.</a>, 4. §-ával és a melléklet 9/a pontjával.
A felülvizsgálati kérelemben a felperes arra hivatkozott, hogy a háztartási tüzelőolajat az M. Rt.-től vásárolta. Az 1991. évi LXXVIII. törvény 1. §-a szerint fogyasztási adót a törvény 1. számú mellékletében felsorolt termékek után kell az adóalany értékesítése után fizetni. Az adóalany a törvény 3. §-a alapján az M. Rt. volt. A HTO vállalkozási célra történő felhasználását fogyasztásiadó-fizetési kötelezettséggel vagy egyéb szankcióval sújtó jogszabályi rendelkezés a perbeli időszakban nem volt hatályban.
Nem ért egyet a bíróság által kifejtett azon állásponttal, amely szerint a felhasználás mikéntje határozza meg a termék jellegét. A számlákon az ITJ számmal pontosan meghatározott és megnevezett termék vásárlása történt meg, amely egyezik a HTO-ra a törvényben meghatározott ITJ-számmal. Ezen a hasonló vegyi összetételre hivatkozással nem lehet túllépni.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a városi bíróság ítéletét megváltoztatta, egyben az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal 1995. július 26-án kelt határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
Az indokolás szerint az 1992. január 6-án hatályba lépett, a fogyasztási adóról és fogyasztási árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (Fatv.) 3. §-a határozza meg az adó és az árkiegészítés alanyát, kimondva, hogy az adó alanya az a jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely bevétel elérése érdekében, továbbá az a magánszemély, aki rendszeresen, üzletszerűen, bevétel elérése érdekében saját nevében és felelősségére az 1. §-ban meghatározott értékesítési tevékenységet végez.
A felperes a Fatv. 1. számú mellékletében 9/A sorszám alatt feltüntetett gázolajat és tüzelőolajat azonban nem értékesített, így nem vált a fogyasztási adó alanyává. Ezen túlmenően az 1. számú melléklet 9/C pontja szerint a HTO adómentes termék.
Rámutat továbbá a Legfelsőbb Bíróság, hogy az adóalanyiság megállapítása nem tehető függővé attól, hogy a termék milyen célra került felhasználásra. Az M. Rt., ahonnan a felperes a háztartási tüzelőolajat beszerezte, a Fatv. alapján adóalanynak minősül.
A 64/1992. (IV. 7.) Korm. rendelettel módosított 64/1990. (X. 9.) Korm. rendelet rendelkezett a háztartási tüzelőolaj forgalmazásáról. Ezen rendelet 1. §-ának (4) bekezdésében kimondta, hogy háztartási tüzelőolaj a lakosság részére, valamint a lakossági központos hő- és melegvíz-szolgáltatás tüzelőanyag-ellátásához értékesíthető. Egyéb tevékenységhez e termék nem értékesíthető és nem vásárolható.
Ezen jogszabályi rendelkezés azonban nem határozza meg annak jogkövetkezményét, ha a háztartási tüzelőolaj értékesítésére, illetőleg vásárlására az előírt tevékenységtől eltérő célra került sor.
Az 1990. évi XCI. törvény (Art.) 5. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes adózóként nem volt marasztalható a fogyasztási adó tekintetében, mert adófizetési kötelezettséget az említett törvények nem írtak elő.
A fentiekre figyelemmel megállapítható tehát, hogy a jogszabálysértő módon járt el az alperes, amikor a felperest fogyasztásiadó-hiány és adóbírság fizetésére kötelező elsőfokú határozatot helybenhagyta. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a felperes fogyasztásiadó-fizetési kötelezettsége fennállt és ezért az alperesi határozat felülvizsgálata iránt előterjesztett megalapozott keresetet elutasította. A másodfokú bíróság ugyancsak tévesen döntött az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyásáról.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és egyben az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal 1995. július 26-án kelt 9250430597/95. számú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte a Pp. 339. §-ának (1) bekezdésére is figyelemmel.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II.28.284/1996. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.