adozona.hu
AVI 1997.11.141
AVI 1997.11.141
A nem létező cég nem háríthat át az adózóra termékértékesítéshez kapcsolódó általános forgalmi adót [1992. évi LXXIV. tv 32. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per adatai szerint az elsőfokú adóhatóság az 1995. március 23-án kelt határozatával a felperes terhére 909 000 Ft forgalmiadó-különbözetet állapított meg. Az indokolásból kitűnően a felperes 1994. január hónapban adó-visszaigénylési kérelmet nyújtott be az adóhatósághoz. A visszaigénylés alapját képező, 1994. január 26-án kiállított számla kibocsátója, a G. Kft. azonban nem szerepelt az APEH adattárában. Megkeresésre a Fővárosi Cégbíróság azt közölte, hogy nyilvántartásában a cég nem szerep...
AVI 1997.11.141 A nem létező cég nem háríthat át az adózóra termékértékesítéshez kapcsolódó általános forgalmi adót [1992. évi LXXIV. tv 32. § (1) bek.].
A per adatai szerint az elsőfokú adóhatóság az 1995. március 23-án kelt határozatával a felperes terhére 909 000 Ft forgalmiadó-különbözetet állapított meg. Az indokolásból kitűnően a felperes 1994. január hónapban adó-visszaigénylési kérelmet nyújtott be az adóhatósághoz. A visszaigénylés alapját képező, 1994. január 26-án kiállított számla kibocsátója, a G. Kft. azonban nem szerepelt az APEH adattárában. Megkeresésre a Fővárosi Cégbíróság azt közölte, hogy nyilvántartásában a cég nem szerepel, fiktív számla az áfa-visszaigénylést nem teszi jogossá.Fellebbezés folytán az alperes helybenhagyta az elsőfokú határozatot. Az indokolás szerint a számlakibocsátó társaság nem adóalany, így az általa kibocsátott számla a felperest adó-visszatérítésre nem jogosítja fel.
A felperes keretében a határozat felülvizsgálatát kérte. Előadta, hogy a bejegyzés a Fővárosi Bíróságon folyamatban van.
A városi bíróság 1996. március 20-án kelt ítéletével a keresetet elutasította. Indokolásban hivatkozott az 1992. évi LXXIV. törvény 32. §-ának (1) bekezdésére és a 34. §-ára, majd megállapította, hogy az általános forgalmi adó visszaigénylésének feltétele, hogy a számla kibocsátója, mind az azt teljesítő személy adóalany legyen, továbbá az előzetesen felszámított adó összegét hiteles dokumentum igazolja és a számlában feltüntetett előzetesen felszámított adót a számlakibocsátó adóalany a költségvetés számára befizesse. Bármely feltétel hiánya kizárja a visszatérítés jogának gyakorlását.
Utalt továbbá az elsőfokú bíróság arra, hogy a számlakibocsátó 1994. évre általános forgalmiadó-bevallást nem készített, így adót a költségvetés javára nem fizetett be, miként az 1994. január 26-án kiállított számlán feltüntetett 909 000 Ft sem került befizetésre.
Ezért az adó visszaigénylését az alperes jogszerűen tagadta meg.
Fellebbezés folytán a megyei bíróság 1996. június 12-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolásban utalt arra, hogy a perben szereplő, 1994. január 26-án kelt számla kibocsátója jogilag (cég- és áfa-alanyiság szempontjából) nem létező volt, mivel a cégbejegyzési kérelmét már 1993. június 7-én jogerősen elutasították, így számlát 1994. január 26-án nem bocsáthatott ki.
A felperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján 15. sorszám alatt felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei bíróság ítélete ellen. Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, mert az jogszabálysértő.
Jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy az áfa-tv 44. §-ának (4) bekezdése szerint a számlában feltüntetett adatok valóságáért a kibocsátó felelős. A felperes nem vizsgálhatta, hogy a számla fiktív és a kibocsátó bejegyzése megtörtént-e.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a Polgári perrendtartásról szóló - az 1992. évi LXVIII. törvénnyel módosított - 1952. évi III. törvény 275/A. §-a alapján a bíróságnak az a feladata, hogy megvizsgálja, miszerint a jogerős ítélet a felperes által hivatkozott [Pp. 270. § (1) bek.] jogszabálysértést tartalmazza-e.
Az 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-tv) 4. §-ának (1) bekezdése szerint az a természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet minősül adóalanynak, aki saját neve alatt szerezhet jogokat, végez gazdasági tevékenységet.
Az áfa-tv 32. §-ának (1) bekezdése alapján a 34. §-a szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből azt az adóösszeget levonja, amelyet a részére teljesített termékértékesítés során egy másik adóalany rá áthárított.
A per adatai szerint a felperes olyan fiktív számlára alapította adólevonási és áfa-visszaigénylési jogát, amelyen a számlakibocsátó nem létező gazdasági társaság volt. Egy nem létező cég pedig nem lehet adóalany. Az általa kibocsátott számla pedig sem alakilag, sem tartalmilag nem felel meg a valóságnak. Márpedig az áfa-tv 35. §-ának (1) bekezdése az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltételeként előírja, hogy az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. A fiktív cég által kiállított bizonylat nem tekinthető hitelesnek, mert az áfa-tv 18. §-a (1) bekezdésének 16. és 17. pontjában felsorolt adatok közül a számlakibocsátó neve és adóigazgatási azonosító száma nem bizonyult valósnak.
Utal még a Legfelsőbb Bíróság az áfa-tv 43. §-ának (4) bekezdése alapján irányadó számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (Szvt.) 84. §-ának (2) bekezdésére is, mely szerint a számviteli bizonylatnak alakilag és tartalmilag is hitelesnek és helytállónak kell lenni.
Miután a G. Kft. nem létező cég, nem háríthatta át adóalanyként a felperesre a termékértékesítéshez kapcsolódó áfát, így a felperes az áfa visszaigénylésére nem volt jogosult az áfa-tv 32. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak miatt.
A felperes által a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi hivatkozás érdemben csak akkor lenne helytálló, ha a számlakibocsátóként szereplő kft. valóban létező gazdasági társaság lett volna. A perben azonban ennek ellenkezője nyert bizonyítást.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.28.255/1996. sz.)