adozona.hu
AVI 1997.11.140
AVI 1997.11.140
Az adóalany általános forgalmiadó-levonási joga csak akkor áll fenn, ha az ellenérték fizetése pénzzel vagy készpénzt helyettesítő eszközzel történik [1992. évi LXXIV. tv 37. § (1) és (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi betéti társaság az M. Rt.-nek az N. Szénbányák Vállalattal szemben fennálló követelését vásárolta meg. A felperes az N. Szénbányák Vállalattól terméket vásárolt és az ellenértéket az eladót terhelő kötelezettségek kompenzálásával egyenlítette ki. A számla ellenértéke 7 729 906 Ft volt, melynek áfa-tartalma 1 932 477 Ft. Ezt az összeget a felperes az áfa-bevallásában levonásba helyezte. A jogügylet pénzmozgással nem járt.
Az APEH megyei igazgatósága határozatával a felperes terhér...
AVI 1997.11.140 Az adóalany általános forgalmiadó-levonási joga csak akkor áll fenn, ha az ellenérték fizetése pénzzel vagy készpénzt helyettesítő eszközzel történik [1992. évi LXXIV. tv 37. § (1) és (5) bek.].
A felperesi betéti társaság az M. Rt.-nek az N. Szénbányák Vállalattal szemben fennálló követelését vásárolta meg. A felperes az N. Szénbányák Vállalattól terméket vásárolt és az ellenértéket az eladót terhelő kötelezettségek kompenzálásával egyenlítette ki. A számla ellenértéke 7 729 906 Ft volt, melynek áfa-tartalma 1 932 477 Ft. Ezt az összeget a felperes az áfa-bevallásában levonásba helyezte. A jogügylet pénzmozgással nem járt.Az APEH megyei igazgatósága határozatával a felperes terhére 1 930 000 Ft adókülönbözetet állapított meg és 316 000 Ft adóbírság, valamint 184 000 Ft késedelmi pótlék fizetését írta elő. Az APEH hatósági főosztály megyei hatósági osztálya határozatával a fellebbezést elutasította és helybenhagyta az elsőfokú döntést.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Megítélése szerint az áfa-törvény 37. §-ában írt rendelkezés a konkrét jogügyletre nem alkalmazható. Az áfa-törvény 36. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a felperes álláspontja szerint adólevonási jogával élhetett. Az alperes a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság ítélete rámutatott, hogy az áfa-törvény 37. §-ának (1) és (5) bekezdése az adott esetben nem alkalmazható. Mivel a felperesnek mint engedményesnek a követelés vásárlásából - annak tárgyi adómentessége miatt - előzetesen felszámított levonható adója nem keletkezett, így áfa-levonási joggal sem rendelkezett.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás értelmében a vitás jogügylet kapcsán hiányoztak azok a jogszabályi feltételek, amely alapján a felperesnek a termékértékesítésre vagy szolgáltatásnyújtásra alapítottan adólevonási joga keletkezett volna.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint az N. Szénbányák jogosan állította ki a számlát, amelyet a felperesi bt. befogadott. A számlának az áfát tartalmaznia kellett és azt az eladó befizette. A jogalapot az áfa-törvény 32. §-a teremtette meg, hiszen az adóalany levonhatja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés kapcsán egy másik adóalany reá áthárított. A konkrét esetben a felperes megítélése szerint a N. Szénbányák a cégre áthárította a termékek eladásából általa befizetett áfát, így azt jogszerűen igényelte a felperes vissza.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az indokolás rámutat, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 37. §-ának (1) bekezdése értelmében annak az adóalanynak, aki a nyilvántartását az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezeti, az adólevonási joga az ellenérték megfizetésének időpontjában a ténylegesen fizetett összeg erejéig keletkezik. Az (5) bekezdés szerint a rendelkezések csak akkor alkalmazhatók, ha az ellenérték fizetése pénzzel vagy készpénzt helyettesítő eszközzel történik. A törvény 8. §-ának (1) bekezdése alapján szolgáltatás-nyújtás minden olyan ellenérték fejében végzett tevékenység, mely a törvény szerint nem minősül termékértékesítésnek.
Helyesen utal az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása arra, hogy mivel a konkrét esetben az ellenérték fizetése nem pénzzel, illetve készpénzt-helyettesítő eszközzel történt, így az áfa-törvény 37. §-ában írt rendelkezést alkalmazni nem lehet. Az M. Rt. az áfa-törvény 8. §-ának (2) bekezdése szerinti szolgáltatást nyújtott a felperesnek, hiszen az N. Szénbányákkal szemben fennálló követelésről az engedményes, azaz a felperes javára ellenérték fejében mondott le. A felperesnek mint engedményesnek a követelés vásárlásából előzetesen felszámított levonható adója nem keletkezett, így nem volt jogszerű lehetősége az áfa levonására sem.
Nem vitás az sem, hogy a felperes pénzforgalmi szemléletű könyvelést végzett. Ennek módját az 1991. évi XVIII. törvény 15. §-ának (8) bekezdése és 80., 84. és 85. §-ai szabályozzák. A rendelkezések értelmében az egyes gazdasági eseményeket azok felmerülésekor kell könyvelni. A felperes a szükséges bizonylatokkal nem rendelkezett, hiszen az N. Szénbányákkal kötött jogügylet alapján tényleges fizetésre nem került sor. Helyesen utal a megyei bíróság ítéletének indokolása arra, hogy az N. Szénbányák és a felperes között nem adásvétel történt, hanem a felperes megvásárolt követelését az N. Szénbányák áruval egyenlítette ki, azaz a tartozást áruval törlesztette. Hiányoztak tehát azok a jogszabályi feltételek, amelyek alapján a felperesnek a termékértékesítés vagy a szolgáltatásnyújtás kapcsán adólevonási joga keletkezett volna.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.28.121/1996. sz.)