adozona.hu
AVI 1997.10.134
AVI 1997.10.134
A háztartási tüzelőolajat hamisított utalványra kiszolgáltató jövedéki alany felelőssége objektív [1993. évi LVIII. tv 4. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A vámhivatal járőrei 1994. február 10-én megállapították, hogy a felperes által üzemeltetett háztartási tüzelőolaj elárusító-helyen 184 db 100 literes címletű hamisított háztartási tüzelőolaj-utalványra szolgáltak ki háztartási tüzelőolajat.
Az elsőfokú vámhivatal az 1994. február 16-án kelt határozatával a felperessel szemben jövedéki törvénysértés miatt 1 794 000 Ft jövedéki bírságot szabott ki a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVI...
AVI 1997.10.134 A háztartási tüzelőolajat hamisított utalványra kiszolgáltató jövedéki alany felelőssége objektív [1993. évi LVIII. tv 4. § (1) bek.].
A vámhivatal járőrei 1994. február 10-én megállapították, hogy a felperes által üzemeltetett háztartási tüzelőolaj elárusító-helyen 184 db 100 literes címletű hamisított háztartási tüzelőolaj-utalványra szolgáltak ki háztartási tüzelőolajat.Az elsőfokú vámhivatal az 1994. február 16-án kelt határozatával a felperessel szemben jövedéki törvénysértés miatt 1 794 000 Ft jövedéki bírságot szabott ki a jövedéki szabályozásról és ellenőrzésről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Jtv.) 67. §-ának f) pontja, 69. §-ának (2) és (4) bekezdése, valamint 70. §-ának (3) bekezdése alapján.
A felperesi fellebbezés folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, külön is kiemelve, hogy a 11/1993. (VII. 1.) IKM-PM rendelet 8. §-a szerint az elárusítóhely hamis utalványra háztartási tüzelőolajat nem szolgálhat ki.
A felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálat keretében való hatályon kívül helyezését és a kiszabott bírság alóli mentesítését kérte, előadva, hogy a felperes a háztartási tüzelőolaj-utalványok hamis voltáról tudomással nem bírt, holott azok átvételekor a tőle elvárható gondossággal járt el.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, rámutatva, hogy a jövedéki bírság alkalmazásánál a felperesi társaság tagjának vagy alkalmazottjának tudati állapota jelentőséggel nem bír, mert a hamisított utalványra történő értékesítés esetén felelőssége objektív. Az alperes tehát jogszabálysértés nélkül hagyta helyben a felperest jövedéki bírsággal sújtó határozatot.
A felperesi fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, megállapítva, hogy az a helyesen megállapított tényállásból a jogi következtetést törvényesen vonta le. A felperes által indítványozott alkotmánybírósági eljárás kezdeményezését - visszaható hatályának hiányában - nem tartotta indokoltnak.
A másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatala iránt. Másodlagosan - az eljárás felfüggesztése mellett - alkotmánybírósági eljárás kezdeményezését kérte az általa megjelölt jogszabály alkotmányellenességének megállapítása céljából. Állítása szerint a másodfokú bíróság ítélete sérti a Pp. 1. §-ában, illetve a Pp. 220. §-a (1) bekezdésének d) pontjában és 221. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, mert a megyei bíróság anélkül hozott döntést a fellebbezés tárgyában, hogy az annak elbírálhatóságához szükséges előzetes kérdésekben vizsgálódott volna. A felperes továbbra is fenntartotta azon jogi álláspontját, hogy a Jtv. 67. §-a f) pontjának rendelkezése vagy felróhatóságon alapuló felelősségi rendszer keretében értelmezendő, vagy pedig alkotmánysértő. Előadta azt is, hogy időközben alkotmányjogi panasszal élt.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Az indokolás szerint a felperes - mint a jövedéki terméknek minősülő tüzelőolajat árusító üzemanyagtöltő állomás tulajdonosa - a saját nevében és kockázatára jövedéki tevékenységet végzett, reá mint a jövedéki tevékenység alanyára a Jtv.-nek - az elsőfokú határozat hozatalakor meglévő - szabályai az irányadóak.
A Jtv. 67. § (1) bekezdésének f) pontjában írtak szerint jövedéki ellenőrzés alól elvont jövedéki terméknek minősül az a háztartási tüzelőolaj, amelyet hamisított HTO-utalványra szolgáltak ki.
A jövedéki ellenőrzés alól elvont jövedéki termék után pedig a vámhivatal a Jtv. 66. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján jövedéki bírságot vet ki, amelyet - a Jtv. 70.§-ának (1) bekezdésében írtak szerint - az a jövedéki alany köteles megfizetni, amelynél a jövedéki ellenőrzés feltárta, hogy a 67. § (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott cselekményt, a háztartási tüzelőolaj hamisított utalványra való kiszolgálását elkövette.
A felperes a jövedéki tevékenység folytatására jövedéki alanyként vállalkozott. Ez magában foglalta annak veszélyét is, hogy háztartási tüzelőolajat hamisított HTO-utalványra szolgáltat ki. Ez esetben pedig felelőssége vétkességére, illetőleg felróhatóságára tekintet nélkül fennáll.
A felperesnek, a Jtv. 4. §-ának (1) bekezdése alapján a felelőssége a felróhatóságtól függetlenül fennállt azáltal, hogy saját kockázatára végzett jövedéki tevékenységet. Így az alperes jogszerűen eljárva hagyta helyben a jövedéki bírságot kiszabó elsőfokú közigazgatási határozatot. A másodfokú bíróság helyes jogszabály-alkalmazás és -értelmezés alapján eljárva hozta meg a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozatát. E vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a bíróság nem köteles indokolni azt a döntését, amellyel a felperesnek az eljárás felfüggesztésére és az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére irányuló kérelmét elutasítja, az elutasítás indokolása ugyanis a jogszabály alkotmányosságának értékelését jelentené, ami nem a bíróság feladata. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az 1989. évi XXXII. törvény 43. §-ának (4) bekezdése lehetővé teszi az Alkotmánybíróság számára, hogy a törvényben meghatározott időponttól eltérően is meghatározza az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezését, vagy a konkrét esetben történő alkalmazhatóságát.
(Legf. Bír. Kfv.II.28.265/1996. sz.)