adozona.hu
AVI 1997.10.132
AVI 1997.10.132
Az adóalany nem hivatkozhat a vétlenségére akkor, ha az eset körülményeiből következtetni lehetett a törvénysértés tényére[1990. évi XVIII. tv 84. § (2) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint a nem adóalany által kiállított számla nem alapozza meg az áfa-visszaigénylés lehetőségét, és valós gazdasági esemény hiányában sincs mód az áfa-levonási jog gyakorlására. Az elsőfokú bíróság szerint nem tévedett az alperes akkor, amikor arra a megállapításra jutott, hogy a K. Kft. cégbírósági bejegyzés ellenére tényleges gazdasági tevékenységet nem folytatott, ezért az áfa-törvény 4. §-ának (1) bekezdése értelmében a...
Az indokolás arra is utal, hogy a gázolajbeszerzések ténye önmagában a számlák tartalmi hitelességét nem igazolhatja.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás értelmében a perbeli tények egyértelműen igazolják, hogy az áfa-törvényben írt adólevonási jog feltételei nem álltak fenn a számla kiállításának időpontjában sem, így az alperesi adóhatározat jogszabálysértőnek nem tekinthető.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok nem a súlyának megfelelően értékelték azt a tényt, hogy az alperes a számlakibocsátókat adóalanyként regisztrálta. A felperes jóhiszeműségét a felülvizsgálati kérelem szerint sem az adóhatóság, sem az eljárt bíróságok nem vonták kétségbe. Ennek ellenére adóbírság megállapítására is sor került.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az indokolás rámutat, hogy az 1992. évi LXXIV. törvény 32. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az összeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany reá áthárított.
A 35. § (1) bekezdése szerint az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minősül az adóalany nevére szóló számla, egyszerűsített számla és számlát helyettesítő okmány.
A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a felperes szerződéses partnerei nem minősültek adóalanynak, ezért az áfa-levonási jog gyakorlására nem volt törvényes lehetőség. A felperes által felhasznált számlák a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. §-ának (2) bekezdésében foglalt követelményeknek sem feleltek meg, hiszen ezek szerint a számlának alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lenniük. A számlák alapján ugyanakkor nem volt megállapítható, hogy a felperes által beszerzett üzemanyag milyen forrásból származik. A felperes a gázolajat a szokásosnál olcsóbb áron vásárolta, ezért feltételezhette a visszaélés tényét. Az ítélkezési gyakorlat értelmében az adóalany nem hivatkozhat a vétlenségére akkor, ha az eset körülményeiből következtetni lehet a törvénysértés tényére.
(Legf. Bír. Kfv.I.27.781/1996. sz.)