adozona.hu
AVI 1997.10.131
AVI 1997.10.131
A bírság mértékét úgy kell meghatározni, hogy a jövőbeni jogkövető magatartást elősegítse [1990. évi XCI. tv 74. § (16) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH igazgatósága a felperesnél nyugta- és számlaadási kötelezettség teljesítését, továbbá bejelentési, nyilvántartási, könyvvezetési előírások betartását ellenőrizte az 1996. február 21-én lefolytatott próbavásárlás, illetve az 1996. február 27-én - az adóhatóság hivatali helyiségében megtartott - iratanyag-vizsgálat keretében. A próbavásárlásról felvett jegyzőkönyvben rögzítésre került, hogy a felperes kérésre készpénzfizetési számlát nem állított ki, a nyilvántartások vezetését illetően...
AVI 1997.10.131 A bírság mértékét úgy kell meghatározni, hogy a jövőbeni jogkövető magatartást elősegítse [1990. évi XCI. tv 74. § (16) bek.].
Az APEH igazgatósága a felperesnél nyugta- és számlaadási kötelezettség teljesítését, továbbá bejelentési, nyilvántartási, könyvvezetési előírások betartását ellenőrizte az 1996. február 21-én lefolytatott próbavásárlás, illetve az 1996. február 27-én - az adóhatóság hivatali helyiségében megtartott - iratanyag-vizsgálat keretében. A próbavásárlásról felvett jegyzőkönyvben rögzítésre került, hogy a felperes kérésre készpénzfizetési számlát nem állított ki, a nyilvántartások vezetését illetően és a tevékenységi kör bejelentése vonatkozásában a február 27-én kelt jegyzőkönyvben pedig megállapításra került, hogy a felperes bérbeadói tevékenységét elmulasztotta bejelenteni a hivatal felé, a bevételi nyilvántartásból hiányzik a bizonylatszámok megjelölése, továbbá árnyilvántartást úgy vezet, hogy egy beszerzési számlán szereplő áru várható egyösszegű értékét tünteti fel.Az elsőfokú adóhatóság a feltárt hiányosságok és mulasztás elkövetéséért felperes terhére 50 000 Ft, 40 000 Ft és 20 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki a határozatában.
A fenti számú határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt az alperesi másodfokú adóhatósághoz és kérte a bírságolások alóli mentesítését, melynek az alperes határozatában részben helyt adott és az elsőfokú határozatot megváltoztatta akként, hogy a felperes terhére bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt kiszabott 20 000 Ft mulasztási bírság törlését rendelte el, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A határozat indokolása szerint a bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt kiszabott bírság törvénysértő volt, mivel a felperes 1994. március 1-jei hatállyal ingatlan-bérbeadói tevékenységét bejelentette. Az a tény, hogy reklám céljára adott bérbe területet a kft-nek változásbejelentési kötelezettség alá nem esik, mivel reklámozási tevékenységet nem a felperes folytatott és az ingatlan-bérbeadás lényegében nem változott meg.
Az alperes álláspontja szerint az áfa-tv 70. és 43. §-ának, továbbá a 13. §-a (1) bekezdésének 16. és 17. pontjában szabályozott előírások egybevetéséből az következik, hogy a készpénzfizetési számla csak az áru és annak ellenértékeként kifizetett pénzeszköz mozgásához egyidejűleg kapcsolódik, az utólagos kiállítás esetén - figyelemmel a 24/1995. PM rendelet 7. §-ának (2) bekezdésében foglalt előírásra - a vásárlónak semmilyen igazoló bizonylat nem maradna a kezében az áru eredetéről, vagy a nyugta elvitele esetén nem lehetne biztosítani, hogy az eladóhoz vissza is kerüljön.
Az adózó könyvvezetése, bevételi nyilvántartása a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló módosított 1991. évi XC. tv 2. sz. melléklet B/I/6. pontja, továbbá az 1996. évre hatályos 1995. évi XCVII. tv 5. sz. melléklet I/1. pontja előírásával ellentétes, a bevételi adatoknál a bizonylatszám feltüntetése jogszabály által megkívánt követelmény, ahogyan az árnyilvántartás vezetésénél a már hivatkozott tv 2. sz. melléklet B/II/m pontja és az 5. sz. melléklet II/11. pontjának a betartása. A felperes az árnyilvántartást nem az előírt módon vezeti, hanem az egyszámlán beérkezett áruértékesítéséből befolyó várható fogyasztói árat jelöli meg egy összegben. A nyilvántartások előírásoktól eltérő vezetése esetén az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. tv 74. §-ának (13) bekezdése alapján vállalkozói tevékenységet folytató adózók esetében 200 000 Ft-ig terjedő mulasztási bírság kiszabására van lehetőség. Az Art. 74. §-ának (14) és 73. §-ának (1) bekezdése alapján az ügy összes körülményeire figyelemmel nem állapítható meg olyan kivételes méltánylást érdemlő körülmény, amely a kiszabott bírság mérséklését indokolná.
A felperes keresetében elsődlegesen kérte a mulasztási bírság törlését arra hivatkozással, hogy a fennálló jogi szabályozás alapján mulasztást nem követett el, másodlagos kereseti kérelmében pedig a kiszabott bírság 10 000-10 000 Ft-ra történő leszállítását, mivel álláspontja szerint mulasztás elkövetése esetén is a bírság mértéke nem áll arányban a mulasztás súlyával.
Az alperes ellenkérelmében a határozatában kifejtett jogi álláspontját változatlanul fenntartva a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte.
A bíróság az alperesi határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal - részben megváltoztatta és a készpénzfizetési számla kibocsátásának elmulasztása miatt kiszabott bírságot 25 000 Ft-ban állapította meg.
Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az indokolás szerint az adóhatóságok a próbavásárlás keretében a nyugtaadási és a számlaadási kötelezettség teljesítését együttesen ellenőrizték a felperesnél, melynek során az előbbinek az adózó az áfa-tv 70. §-a szerint hiánytalanul eleget tett, kérésre a felperesi alkalmazott a készpénzfizetési számla kibocsátását megtagadta arra hivatkozással, hogy arra felperes utasítása szerint nincs hatásköre. A bíróság álláspontja szerint a határozatában az alperes helyesen mutatott rá arra, hogy az áfa-tv a készpénzfizetési számla kibocsátásának időpontját nem határozza meg, azonban a 70. §, 43. § és 13. § (1) bekezdésének 16. és 17. pontjainak együttes értelmezése alapján az állapítható meg, hogy a tv az értékesítéshez kapcsolódó bizonylat több fajtáját különbözteti meg, attól függően, hogy milyen a befizetés módja, időpontja, továbbá hogy a vásárló oldaláról milyen az elszámolási igény. Az egyszerűsített vagy készpénzfizetési számla adattartamából is egyértelműen az a következtetés vonható le, hogy az a pénzmozgáshoz közvetlenül kapcsolódik és azt az áru ellenértékének kifizetésével egy időben kell kiállítani, ha a vevő az értékesítésről ilyen jellegű bizonylatot kér. Ezt az értelmezést támasztja alá a felperesre is vonatkozó 24/1995. (XI. 22.) PM sz. rendelet 7. §-ának (2) bekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy a vevőnél párhuzamosan nyugta és számla nem lehet. Készpénzfizetési számla kibocsátásánál a pénztárgép nyugtáját a számla tőpéldányához kell csatolni. A készpénzfizetési számla kötelező adattartalma nem különbözteti meg a teljesítés időpontját a számlakibocsátás keltét, a fizetés módját és határidejét - ahogyan az a számla fogalmánál megtalálható -, amely azt igazolja, hogy a számla kiállításának napja meg kell hogy egyezzen az ellenérték kifizetésének dátumával, ellenkező esetben a számlán nem valós adatok kerülnének feltüntetésre. Az áfa-tv 43. §-a a számlaadási kötelezettséget akként szabályozza, hogy az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról számlát, készpénzzel vagy készpénzt helyettesítő eszközzel történő fizetés esetén pedig kérésre egyszerűsített számlát kibocsátani.
A fenti jogszabályi előírásból az. következik, hogy az adóalany a vevő kérésére készpénzfizetés esetén köteles egyszerűsített számlát kibocsátani, a jogszabályi előírás betartása alóli felelősségét nem menti az, ha alkalmazottja ilyen feladat ellátására nem alkalmas, mivel mindig az adózó kötelessége az értékesítés tárgyi és személyi feltételeinek megfelelő biztosítása és az adóhatósággal szembeni jogviszonyban az alkalmazotti mulasztásokért is az adózott adózó tartozik felelősséggel.
A bíróság megállapítása szerint a felperesi mulasztás a fentiek szerint megállapítható, a mulasztási bírság kiszabásának jogalapja az adóhatóság részéről fennállott, azonban az Art. 74. §-ának (16) bekezdésében foglalt mérlegelés során az egyéniesítés szempontjai nem érvényesültek kellőképpen, mivel a bírság mértékét úgy kell megállapítani, hogy az a jövőben jogkövető magatartást elősegítse. A felperes esetében első alkalommal került sor ilyen jellegű mulasztás megállapítására, a termékértékesítésről nyugta is kiállításra került, mellyel a bevételezés megtörtént és az üzlet jellege olyan, hogy a vevők ritkán kérnek a vásárlásról készpénzfizetési számlát. A bíróság megítélése szerint a felperes esetében az ítéletben megállapított 25 000 Ft-os bírság is elegendő visszatartó erővel bír ahhoz, hogy a felperes ugyanilyen jogsértést még egyszer ne kövessen el.
A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló módosított 1991. évi XC. tv 2. sz. melléklet B/I/6. pontja és az 5. sz. mellékletének I/1. pontja az alábbiak szerint rendelkezik: "A számlával, egyszerűsített számlával kísért értékesítések esetén be kell jegyezni azok számát."
"Nyugtás értékesítéskor, összesített bevétel bevezetése esetén a felhasznált nyugták sorszámát »tól-ig» jelöléssel kell bejegyezni." "A bevételi és kiadási tételek azonosító adatai a sorszám, a bizonylat kelte, a bizonylat száma és szövege (gazdasági esemény megjelölése)."
A törvény tehát egyértelműen megköveteli, hogy a bevételek rögzítésénél bizonylati azonosító sorszámot is fel kell tüntetni, függetlenül attól, hogy a pénztárgépi zárószalagok alapján az egyeztetés elvégezhető lenne.
Az szja-tv 2. sz. melléklet B/II/m. pontja és 5. sz. mellékletének II/11. pontja értelmében az árnyilvántartásnak tartalmaznia kell az áru megnevezését (azonosításra alkalmas módon), egységét, mennyiségét, a beszerzési árat és a fogyasztói árat. A magánszemélyek kötelezettségének a beszerzési számlákon történő pontos fogyasztói ár feltüntetésével is eleget tehet.
A felperes az utóbbi elszámolási módot helytelenül alkalmazta, mivel a beszerzési számlán nem árufajtánként és darabonként szerepeltette a fogyasztói árat, hanem egy összegben, ennélfogva az ún. egységár a vezetett nyilvántartásból nem derül ki, mivel egy italboltban egyfajta áruból és különböző cégek által gyártott fajtákat értékesítenek, melyeknek a fogyasztói ára eltérő, továbbá az árak egy része kimérve kerül eladásra, amely eleve feltételezi a kisebb egységre történő egységár vagy árrés meghatározását.
Az Art. 74. §-a (13) bekezdésének a) pontja ilyen jellegű mulasztások esetén 200 000 Ft-ig terjedő mulasztási bírság kiszabását teszi lehetővé. Jelen esetben a törvény által kiszabható felső határhoz képest az alperes által megállapított 40 000 Ft - figyelemmel arra, hogy két esetben is megállapítható volt a bizonylati fegyelem megsértése - a mulasztás súlyával arányban álló.
(Gyulai Városi Bíróság 7.P.21.226/1996. sz.)