adozona.hu
AVI 1997.10.130
AVI 1997.10.130
Az alakszerűség követelményeinek maradéktalanul meg nem felelő nyugta esetén vizsgálni kell, hogy a hiba milyen okra vezethető vissza [1990. évi XCI. tv 74. § (7) bek. d) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az adóhatóság 1993. március 22-én, augusztus 23-án és szeptember 21-én a nyugtaadási kötelezettség teljesítését ellenőrizte a felperes által üzemeltetett étteremben. A jegyzőkönyvek rögzítették, hogy a felperes típus jóváhagyott pénztárgéppel rendelkezik, amelynek kezelése előírásszerű.
Az APEH megyei igazgatósága 1993. november 13-án ismételten ellenőrizte a nyugtaadási kötelezettség teljesítését, s az ellenőrzés alkalmával olyan nyugtát kapott, amelynek fejrésze hiányzott, ugyanakkor a vás...
AVI 1997.10.130 Az alakszerűség követelményeinek maradéktalanul meg nem felelő nyugta esetén vizsgálni kell, hogy a hiba milyen okra vezethető vissza [1990. évi XCI. tv 74. § (7) bek. d) pont].
Az adóhatóság 1993. március 22-én, augusztus 23-án és szeptember 21-én a nyugtaadási kötelezettség teljesítését ellenőrizte a felperes által üzemeltetett étteremben. A jegyzőkönyvek rögzítették, hogy a felperes típus jóváhagyott pénztárgéppel rendelkezik, amelynek kezelése előírásszerű.Az APEH megyei igazgatósága 1993. november 13-án ismételten ellenőrizte a nyugtaadási kötelezettség teljesítését, s az ellenőrzés alkalmával olyan nyugtát kapott, amelynek fejrésze hiányzott, ugyanakkor a vásárolt tételek a nyugtán szerepeltek. Az APEH megyei igazgatósága 1993. december 16. napján kelt határozatában a felperest 35 000 Ft mulasztási bírsággal sújtotta rámutatva, hogy a nyugtaadási kötelezettségnek formailag ugyan eleget tett, de az általa kibocsátott nyugta nem felel meg az áfa-törvényben írt tartalmi követelményeknek. A döntés ellen a felperes fellebbezett, azonban az APEH hatósági főosztály megyei hatósági osztálya az 1994. február 14. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Az alperes a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság által kirendelt eseti szakértő elmondta, hogy valószínűsíthetően a nyugta levágásánál keletkező vékony nyugtaszalagcsík az írófej alá kerülhetett, ezért a nyugta fejrészét a gép erre nyomtathatta a nyugta helyett. A szakértő rámutatott, hogy a beütött tétel ugyanakkor a gép memóriájába bekerült és az aznapi forgalom összesített adatai hét évre visszamenőleg visszakereshetők.
Az elsőfokú bíróság a határozatokat hatályon kívül helyezte. Az indokolás szerint a mulasztási bírság kiszabását megalapozó törvényi tényállás nem valósult meg.
Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság az eseti szakértő véleményét és a perben rendelkezésre álló adatokat együttesen értékelve okszerűen vonta le azt a következtetést, hogy a perbeli esetben mulasztási bírság kiszabásának nem volt helye.
A jogerős ítélet ellen a II. r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a nyugtaadásnak nem csupán az a funkciója, hogy a bevételek nyilvántartásba vételre kerüljenek, hanem az is, hogy a nyugtával a fogyasztás tényét a vásárló esetleges utólagos reklamáció során (pl. betegség, fertőzés) megfelelően igazolni tudja. Ez utóbbi funkcióra pedig az adózó nevét, címét, adószámát nem tartalmazó bizonylat alkalmatlan. A felülvizsgálati kérelem szerint az eseti szakértő csupán feltételezte a bíróságok által tényként elfogadott megállapítást. A II. r. alperes utalt arra is, hogy az Art. 74. §-a (9) bekezdésének első fordulata szerint az adózó késedelme esetén nincs helye mulasztási bírság kiszabásának, ha az adózó az adott helyzetben általában elvárható körültekintéssel járt el.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az indokolás rámutat, hogy az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 74. §-a (7) bekezdésének d) pontja értelmében mulasztási bírság szabható ki az adózással összefüggő számla, egyszerűsített számla kiállításának elmulasztása vagy nem a tényleges ellenértékről történő kiállítása, a nyugta kibocsátásának felmentés hiányában történő elmulasztása esetén. A 74. § (9) bekezdése szerint nincs helye mulasztási bírság megállapításának, ha az adózó késedelmét annak igazolásával menti ki, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Az 1992. évi LXXIV. törvény 13. §-a (1) bekezdésének 20. pontja alapján a törvény alkalmazásában nyugta: az MSZ 16.133-90 számú szabvány szerinti nyugtatömb vagy más módon előállított, adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylat, amely legalább a következő adatokat tartalmazza: a) a nyugta sorszáma; b) a nyugta kibocsátójának neve, címe, adóigazgatási azonosító száma vagy az adóhatóság által jóváhagyott más azonosító; c) a nyugta kibocsátásának kelte; d) a fizetendő összeg.
A törvény idézett rendelkezésére figyelemmel a mulasztási bírság kiszabására akkor kerülhet sor, ha az adózó a nyugta kibocsátását elmulasztja. A törvényalkotó nyilvánvaló célja az, hogy a tényleges bevételek nyilvántartásra kerüljenek, ellenőrizhetőek legyenek és ne kerüljön sor a tényleges bevétel eltitkolására. A szankció alkalmazásának a célja tehát az, hogy a bevétel eltitkolását megakadályozza és rászorítsa az adózót a nyugta kibocsátására. A konkrét esetben a szankció alkalmazásának feltételei nem állnak fenn, hiszen a nyugta kiadására sor került, csupán átmeneti műszaki hiba miatt nem nyomtatta a gép a nyugta fejrészét.
Alaptalanul kifogásolja a felülvizsgálati kérelemben a II. r. alperes azt, hogy a szakértői vélemény alapján a bíróság tényként állapította meg az átmeneti műszaki hibát. Az első- és másodfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és a körülmények mérlegelése alapján fogadta el tényként az eseti szakértő műszaki hibára utaló álláspontját. A felülvizsgálat tehát lényegében a bíróság okszerű mérlegelését támadja, noha az ítélkezési gyakorlat értelmében erre nincs jogszerű lehetőség.
Mivel a félperes úgy járt el ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a jogalkotó által kitűzött céllal ellentétes hatást érne el a szankció alkalmazása és a konkrét esetben teljesen méltánytalan lenne. Kétségtelen tény, hogy a felperes által kibocsátott bizonylat az áfa-törvényben írt követelményeknek nem felel meg maradéktalanul, azonban az előzmények és a szakértői vélemény ismeretében tényként állapítható meg az átmeneti műszaki hiba, így a felperes vétlensége egyértelmű. A Legfelsőbb Bíróság döntő jelentőséget tulajdonított annak, hogy a beütött tétel a gép memóriájába bekerült és a forgalom adatai visszakereshetőek. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a jogalkotó céljával ellentétes adóhatósági döntéseket jogszerűen helyezte hatályon kívül és törvényes az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó megyei bírósági ítélet is.
(Legf. Bír. Kfv.I.28.041/1996. sz.)