adozona.hu
AVI 1997.10.129
AVI 1997.10.129
Az áfa-áthárítás ténye nem állapítható meg akkor, ha a számlát nem az azon feltüntetett eladó állította ki [1992. évi LXXIV. tv 35. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A II. r. alperes az 1994. évre vonatkozóan áfa-nemben ellenőrzést végzett a felperesi társaságnál, melynek során megállapításra került, hogy a felperes olyan számlák alapján is igényelt vissza áfát, amelyek tartalmilag nem hitelesek, azokat nem adóalanyok állították ki.
Az I. r. alperes az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvben foglalt tényállás alapján a felperes terhére határozatában 5 710 000 Ft áfa-különbözetet, mely egyben adóhiány is, 2 855 000 Ft adóbírságot és 3 929 827 Ft késedelmi pó...
AVI 1997.10.129 Az áfa-áthárítás ténye nem állapítható meg akkor, ha a számlát nem az azon feltüntetett eladó állította ki [1992. évi LXXIV. tv 35. § (1) bek.].
A II. r. alperes az 1994. évre vonatkozóan áfa-nemben ellenőrzést végzett a felperesi társaságnál, melynek során megállapításra került, hogy a felperes olyan számlák alapján is igényelt vissza áfát, amelyek tartalmilag nem hitelesek, azokat nem adóalanyok állították ki.Az I. r. alperes az ellenőrzésről készült jegyzőkönyvben foglalt tényállás alapján a felperes terhére határozatában 5 710 000 Ft áfa-különbözetet, mely egyben adóhiány is, 2 855 000 Ft adóbírságot és 3 929 827 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.
Az elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt az I. r. másodfokú adóhatósághoz, melyben előadta, hogy nem valós az az adóhatósági megállapítás, hogy B. Krisztiántól tollat nem vásárolt, a számlákon eltérő kézírás oka az, hogy volt, amikor az üzletkötője írta alá a vállalkozó helyett. A felperes állítása szerint meggyőződött arról, hogy B. Krisztián vállalkozói igazolvánnyal és adószámmal rendelkezett.
Előadta továbbá, hogy a K. H. Bt-től szintén szerzett be tollat, az a körülmény, hogy jelenleg a társaság sem a székhelyén, sem a telephelyén nem tartózkodik, nem jelenti azt, hogy 1994-ben nem folytatott tevékenységet.
A felperes a D. A. Kft-vel kapcsolatban kijelentette, hogy a társaságot nem ismeri, egy személy jelent meg az áruval, azonban a kft. ma is létezik, adószámmal rendelkezik és tevékenységet is folytat.
Ilyen indokok alapján kérte a határozat megsemmisítését.
Az I. r. alperes a fellebbezést elutasította és a II. r. alperesi határozatot határozatával helybenhagyta. A határozat indokolása tartalmazza, hogy a vizsgálat megállapította, B. Krisztián bejelentett tevékenysége építőanyag-kereskedés, a vállalkozó jelenleg nem fellelhető, ezért adóellenőrzést az adóhatóság nem tudott lefolytatni, bejelentett címéről ismeretlen helyre költözött. A székhelyváltozás bejelentésének elmulasztásán kívül adóbevallási és nyilvántartási kötelezettségének sem tett eleget, ezért az eljárt adóhatóságok adóalanyiságát a vállalkozónak nem fogadták el.
B. Krisztián által kibocsátott számlákon szereplő áfát a felperes jogszerűen nem vonhatta volna le, mivel adóalany részére azt nem hárította át.
A vizsgálat hasonló okból nem fogadta el a K. H. Bt. által kibocsátott számlák áfa-tartalmát sem, mivel a kapcsolódó adóvizsgálat során az illetékes adóhatóság megállapította, hogy a bt., valamint a beltag és a kültag a megjelölt telephelyen ismeretlenek. A társaság folyószámláján megalakulása óta sem bevallás, sem pénzügyi teljesítés nem mutatkozik. Az adóhatóság a K. H. Bt. által kiállított számlákat hitelesnek nem fogadta el, mivel azokat a fentiek értelmében nem adóalany állította ki.
A revízió célvizsgálatot folytatott le a D. A. Kft-nél és megállapítása szerint a társaság tevékenységi köre pékáru gyártás és - értékesítés, tolleladással nem foglalkozott. Üzleti kapcsolatban a felperessel nem állt, árut részére nem szállított és számlát sem állított ki. A számlán lévő bélyegzőt a kft. nem ismerte el sajátjának, ilyen formájú bélyegzője nem is volt, melyről a revízió meggyőződött. A kérdéses számla tehát nem D. A. Kft-től származik, ezért fiktívnek minősül, így az adólevonási jog gyakorlására nem alkalmas.
A felperes ezt követően nyújtotta be keresetét a bírósághoz, melyben kérte az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését, melyben sérelmezte, hogy az alperesek a kérdéses számlák kibocsátóit adózás szempontjából nem tekintik adóalanynak annak ellenére, hogy valamennyi eladó adószámmal rendelkezett, vállalkozói igazolványa, vagy cégbírósághoz benyújtott társasági szerződése volt. A D. A. Kft. kivételével mindegyiket ismerték, akik rendszeres gazdasági tevékenységet végeztek, székhellyel, illetve telephellyel rendelkeztek. A felperesi társaság dokumentumokkal igazolta, hogy valóságos gazdasági esemény történt és a számlában megjelölt mennyiségű és értékű árukat megvásárolta, azok ellenértékét az eladók felé kifizette. Azt, hogy a számlakibocsátók nem adtak be adóbevallást, a társaságnak nem is volt módjában ellenőrizni, egyébként sem értékelhető terhükre. A felperesi álláspont az, hogy az adóhatóság a vásárlások tényét elismerte, melyből következik, hogy az adóhiány megállapítására nincs lehetőség.
Az I. r. alperes ellenkérelmében a határozatában kifejtett jogi álláspontját fenntartva kérte a kereset elutasítását.
A bíróság az I. r. alperes határozatát - a II. r. alperesi határozatra is kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezte és II. r. alperest új eljárás lefolytatására utasította.
Az indokolás szerint a bíróság B. Krisztián és a K. H. Bt. számlakibocsátók vonatkozásában kifejtett alperesi megállapításokat tévesnek ítélte, mivel kizárólag az a körülmény, hogy a számlakibocsátók a kibocsátást követő egy év elteltével a bejelentett székhelyeiken nem lelhetőek fel, kétséget kizáró módon nem bizonyítja azt, hogy 1994-ben a felperessel a számlán feltüntetett jogügyletet nem kötötték meg, azaz a számla kiállításakor nem végeztek gazdasági tevékenységet. A székhely- és telephelyváltozás bejelentési kötelezettségének elmulasztása nincs összefüggésben az áfa-alanyisággal, ahogyan az sem, hogy a vállalkozói igazolvánnyal és valós adószámmal rendelkező, illetve cégnyilvántartásba vett társaságok adóbevallási és -befizetési kötelezettségüket az adott időszakban teljesítették-e. Az áfáról szóló módosított 1992. évi LXXIV. tv (áfa-tv) 4. §-ának (1) bekezdése szerint az adóalanyiságot a gazdasági tevékenység végzése keletkezteti. A fenti két számlakibocsátó az adóhatóság nyilvántartásában áfa-alanyként szerepelt, tehát áfás számla kibocsátására is jogosultak voltak, ennél fogva az alperesek törvényesen csak akkor állapíthattak volna meg adóhiányt a felperes terhére, ha bizonyítást nyer, hogy a számlakibocsátók a felperes felé értékesítést nem végeztek. Ez az alperesi tényállítás a csatolt iratok alapján nem igazolódott, ezért törvénysértő az az adóhatósági megállapítás, hogy a számlák nem alkalmasak az adólevonási jog gyakorlására, mert azokat gazdasági tevékenységet nem folytató, adóalanyisággal nem rendelkező vállalkozások állították ki.
A bíróság álláspontja szerint az alperesek helyes következtetésre jutottak, amikor a D. A. Kft. számláját tartalmilag hitelesnek nem tekintették, mivel ennél a számlánál az áfa adóalany által történő áthárítása nem állapítható meg. A számlakibocsátónál az illetékes adóhatóság által lefolytatott célvizsgálat eredménye azt igazolja, hogy a felperes a D. A. Kft. nevében fellépő ismeretlen személytől vásárolt tollárut, aki áfás számla kibocsátására nem volt jogosult. A számlakibocsátó iratanyagába való betekintés után megállapítható, hogy a felperes iratanyagában lévő számla nyilvántartásában nem szerepel, a D. A. Kft. által kibocsátott számlák számítógéppel készülnek, egyedileg sorszámozottak és a felperesi számlán található bélyegzőt a társaság nem használja. A társaság nyilatkozata szerint a felperessel üzleti kapcsolatban nem volt, részére árut nem értékesített, számlát nem bocsátott ki, tevékenységi körébe tollértékesítés nem tartozik.
A felperes maga is úgy nyilatkozott, hogy a számlakibocsátót nem ismeri, a képviseletükben megjelent személyt megnevezni nem tudta, melyből az következik, hogy a D. A. Kft. nevében jogosulatlanul bárki eljárhatott a képviseleti jogosultság ellenőrzésének felperes által történő elmulasztása következtében. A számlában feltüntetett áfát tehát a D. A. Kft. a felperesre nem hárította át, mivel a számlát ténylegesen nem a kft. bocsátotta ki.
Az áfa-tv 35. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az adólevonási jog gyakorlásának feltételei nem állottak fenn, ezért az alperesek törvényesen állapították meg azt, hogy a felperes tartalmilag nem hiteles számla alapján a visszaigényelt áfa megfizetésére köteles.
(Gyulai Városi Bíróság 7.P.20.614/1996. sz.)